Vele kezdődik az összeállítás: a kapus
Legyen szó bármelyik sportágról, de a futball esetében különösen: ha a kapusok szóba kerülnek, hajlamosak vagyunk őket külön kezelni a többi játékostól, mindig valahogy megkülönböztetett szerepet kapnak. Saját maguk, a kapusok is sokszor magukat a csapattól valamivel különálló egyénként kezelik, vannak ők és a mezőnyjátékosok. Valóban így van? Mi adja a különbséget, miben különböznek ők a csapat többi tagjától? Ebben a cikkben ezeket a kérdéseket boncolgatom, és bemutatom ezen posztra vonatkozó legfontosabb taktikai és technikai ismereteket.
A mezőnyjátékosoktól valóban sok mindenben különböznek. A kapusokra más szabályok érvényesek, és alapvetően máshogy kell gondolkozniuk a focipályán, mint a mezőnyben játszó társaiknak. Jóllehet, az utóbbi években főleg Guardiola filozófiájának köszönhetően elterjedt az a szemlélet, miszerint a kapus a csapat 11. mezőnyjátékosa, és inkább söprögetőként kell gondolkodnia, mintsem hálóőrként. Ennek ellenére állítom, a világon csak nagyon kevés kapus tud ilyen szemmel látni a pályán, legtöbbjük megmaradt „hagyományos” portásnak. Pontosan emiatt, no meg, hogy teljesen más mozgásformákat kell gyakorolniuk, képzésük is nagyban eltér a mezőnyjátékosokétól. Az utánpótlás-képzés során a nagypályára történő átálláskor (kb. 13 éves kortól) elkezdődik a 11 posztra való specifikálódás, a játékosok pozíciója többé-kevésbé eldől. Ettől a kortól gyakran már külön edző foglalkozik a kapusokkal, és rendszerint más feladatokat végeznek, mint társaik.
Különleges posztnak számít abból a szempontból is, hogy a legtöbb gyerek, amikor elkezd focizni, nem szeret a kapuban állni. Ebben a korban az utánpótlás-játékosok sokszor még félnek az erősebb lövésektől, ilyen esetekben szokott általában az a mindannyiunk által ismert eset bekövetkezni, amikor a csapat leglustább tagja áll be a kapuba, csakhogy „ne kelljen futni”. És rendszerint az illető ott is ragad. Az edzők számára is komoly dilemma ez, főleg, mert gyakori tanács nekik, hogy minden gyerek minden posztot próbáljon ki, mielőtt megragad egynél, így sokkal univerzálisabb játékosok képezhetőek. Azt pedig már egy ideje tudjuk, hogy a futball szabályainak változásával a kapustól elvárt mezőnyjátékos-képességek száma is gyarapszik, így kifejezetten hasznos, ha valaki nem ragad bent a kapuban már egészen kicsi kortól kezdve. Manapság már egyre kisebb figyelmet szentelnek annak, hogy a magas játékosokból neveljék a kapusokat, de azért még mindig mondhatjuk, hogy 180 centi alatt nem igen vannak hálóőrök, így tulajdonképpen ez az egyetlen poszt, ahova kellenek bizonyos fizikális adottságok is.
Ezzel együtt talán a legfelelősségteljesebb poszt is, hiszen a legtöbb esetben utolsó embere a védelmi vonalnak, és egyben annak irányítója is, mivel hátulról ő látja át legjobban a játékot. Területvédekezésben alapelv, hogy mindig a pályát legjobban átlátó irányítsa a védekezést – ezért szoktak a kapusok és a szélsőhátvédek irányítani.
Érdemes egy kicsit szót ejteni a kapusok eltérő felszereléséről is – ebben szintén különböznek a mezőnyjátékosoktól. Az triviális, hogy kapuskesztyűt hordanak, azonban a cipőviselet már nem ennyire egyértelmű. Manapság nem mondhatjuk egyik márka egyik típusára sem, hogy kifejezetten a hálóőröknek lett kifejlesztve. Különböző kapusok különböző cipőkre esküsznek.
A kapusokból is vannak különböző típusok – ahogy a szélsőhátvédek esetén is, most is a Football Manager játékot hívtam segítségül ennek tisztázásra.
Goalkeeper = Kapus: ez a szerepkör az egyszerű és kockázatmentes passzokra összpontosít, a kapus megpróbálja lehetőség szerint egy játékoshoz eljuttatni, ha erre nincs lehetősége, akkor hosszú és biztonságos labdával próbálkozik majd. A kapus meccs stratégiánkként másként bánhat a labdákkal. Ha óvatosabb taktikát játszunk, akkor megpróbálja tisztázni a labdát a lehető legmesszebb, ha támadóbb felfogásban játszunk, megpróbálja megjátszani a védelem egyik tagját, ezzel elindítva a csapat támadását.
Sweeper keeper = Söprögető kapus: két szerepkört ötvöz, az egyik egy egyszerű kapus és egy mezőnybeli söprögető. A hagyományos kapus szerepkör mellett, megpróbálja elérni a tizenhatos környékére érkező kiugratásokat és közvetlen labdákkal megjátszani az előretörő játékosokat, kontratámadásokat kezdeményezve.
Egy kicsit menjünk bele mélyebben a kapus taktikai feladataiba is. Talán meglepő lehet, de a támadási célok 
(támadásépítés, kontratámadás, labdatartás, labda visszajáratás, labdajáratás) valamint a támadásszervezési feladatok (labda biztos helyre juttatása, a labdakihozatal, a támadás előkészítése, a támadás befejezése) az egész csapatra, így minden játékosra és a kapusra is vonatkoznak. A kapus része a csapatjátéknak, így ismernie kell az edző által megtervezett együttmozgásokat. Támadás folyamán két külön esetet kell megkülönböztetnünk: amikor a kapus birtokolja a labdát, és amikor nem birtokolja. Előbbi esetben kommunikálnia kell a társakkal, a labdát – lehetőleg – egyből meg kell játszania, valamint villámgyorsan kell a kialakult helyzetet elemezni, magyarán olvasnia kell a játékot. Ha nem birtokolja a játékszert, akkor is kell kommunikálnia, és olvasnia a játékot, ebbe beletartozik a támadás biztosítása és a támadás támogatása (készen kell állnia a labda fogadására, visszapassz, hazaadás esetén).
Védekezés során megváltozik a kapus munkája, a következő védekezésszervezési feladatoknál lehetnek teendői: közvetlen gólveszély elhárítása; direkt indítás megakadályozása, ellenfél felállási lehetőségeinek megakadályozása; rendeződés; labdaszerzés. Ekkor a szokásos kommunikáció mellett a játék olvasása itt abban nyilvánul meg, hogy a védelmet támogatja, mégpedig azzal, hogy megjátssza a védelem mögé belőtt labdát és biztosítja a védelem mögötti területet. Labdaszerzése a labda birtokba vételével történik, ez természetesen történhet lábbal és a tizenhatoson belül kézzel. Munkájához nyilvánvalóan hozzátartozik a közvetlen gólveszély elhárítása is.
Végül pedig szeretnék néhány tanácsot adni, fiatal, kezdő kapusok számára, akik még csak most ismerkednek ezzel a „szakmával”. A jó kapus alapállás az, amikor vállszélességnél kicsit nyitottabb lábakon állsz, térdek enyhén behajlítva, testsúly leengedve, súlypont lábujjhegyen, test enyhén előredőlve. Kezed legyen behajlítva, a labdafogadásra felkészült állapotban! (Ezt mutatja a kép is.) Fontos, hogy támadd a labdát, vagyis előremenetben védjél! Lapos labdákat féltérdre ereszkedve fogd meg! Amikor a kezedben van a labda, fogd szorosan a melledhez, a karoddal szorosan átölelve – így biztos nem esik ki a kezedből. A félmagas labdákat kézzel és alsókarral lapátold be, úgy, hogy a felsőtesteddel kissé előrehajolsz, behúzod a hasad, és az így keletkezett mélyedésbe érkezhet a labda! A magas labdákat a hüvely- és mutatóujjakból kialakított háromszög segítségével tudod leszedni. A nagyon élesen és nagy erővel meglőtt labdákat okosabb öklözni, itt két dologra kell figyelned: egyrészt, hogy ne legyen belül a hüvelyujjad (a sérülésveszély miatt), másrészt, hogy pontosan középen találd el a labdát, mert csak ekkor irányítható az útja! Azokat a lövéseket, amelyeket sem megfogni, sem kiöklözni nem tudod, tanácsosabb a léc fölé, vagy a kapufa mellé tenyerelni.
Remélem sikerült kellő mélységben bemutatnom ezt a kicsit különc posztot a labdarúgásban, bízom benne, hogy az edzők számára a taktikai része, újoncok számára pedig a technika része hasznos volt!
