Örvendetes dolog, ha a gyermek sportol. Ugyanakkor a 21. század gyereksportja valamennyi korosztálya teljesítménycentrikus. Olykor ugyanolyan eredményeket várnak el a sportoló fiataltól, mint a felnőttektől. Mindezek mellett a sportoló fiatal tanuló is, akinek az iskolában is jól, sőt, kiválóan kell teljesítenie. A hétköznapi edzések, tanulás, felelések és dolgozatok után hétvégen versenyeznie kell. Egy fiatal számára mindezek összehangolása szinte lehetetlen, így a szülőknek kell segíteniuk abban, hogy mérlegelni tudjanak a teendők között. Ugyanakkor a “sportszülőknek” sem egyszerű, hiszen rengeteg időt, energiát és pénzt fektetnek a sportba. Természetesen a legjobbat akarják gyermeküknek, azonban olykor túlságosan is bevonódnak a gyermekük tevékenységébe. Előfordulhat, hogy túl sok nyomást és terhet helyeznek gyermekük vállára, szülői szerepet felcserélik egy második edzői szerepre, vagy gyermeküket már csak a sportbéli teljesítményük alapján tudják megítélni.

„Otthon nyerni kell” – hangzik el az edzők, a játékosok és a közönség szájából a hazai mérkőzések előtt. Valóban, a csapatok szeretnek úgy tekinteni saját pályájukra, mint egy bevehetetlen erődre. Vizsgáljuk meg azokat a tényezőket, amelyek befolyással vannak a játékosokra, az eredményre, és akár a bírói döntéshozatalra is.