Vereség Walestől, marad a pótselejtező
Magyar foci

Vereség Walestől, marad a pótselejtező

Ez a nap és ez a találkozó is eljött: a magyar labdarúgó-válogatott sorsdöntőbbnél is sorsdöntőbbnek beharangozott meccse a walesi válogatott ellen, Cardiffban, a Cardiff City Stadionban.

A képlet egyszerű volt: amennyiben Magyarország győz, kijut a 2020-as Európa-bajnokságra, amennyiben Wales, akkor ők kvalifikálnak. Ha pedig döntetlen lesz, akkor a szlovákok jutnak ki, de csak akkor, ha legyőzik Azerbajdzsánt, különben az iksszel is mi vagyunk a másodikok, jegyet váltva ezzel a jövő nyári EB-re.

Az, hogy a válogatott eljutott idáig, hogy az utolsó találkozója előtt minden esélye megvolt arra, hogy egyenes ágon kvalifikáljon, és abszolút a saját kezében legyen a sorsa, az első sorban az eddigi jó hazai szereplésnek és két bravúrnak (Horvátország, és épp a mostani ellenfél, Wales otthon történő legyőzésének) köszönhető. Ugyanakkor hiába volt meg ez a két igen értékes győzelem korábban (és az azeriek oda-vissza való felülmúlása), a mondhatni legnehezebb találkozó még hátra volt: Cardiffban kellett megverni Wales válogatottját.

Egyébként legutoljára az 1986-os Világbajnokságra kvalifikáltunk egyenes ágon – ott és akkor csoportelsők voltunk, a második hely nem is ért volna automatikus kijutást; a ’98-as VB selejtezőjében ugyan megcsíptük a második helyet, de utána jött a pótselejtező és egy (újabb) kijózanító pofon az emlékezetes Jugó-pótselejtezőn. Illetve a legutóbbi EB-re is csoportharmadikként végezve, pótselejtező árán jutottunk ki – más kérdés, hogy az azon a „pótvizsgán való átmenetel” felért egy akkora bravúrral, mintha befértünk volna az első kettőbe a csoportunkban.

Nem volt mit tagadnunk, hogy nem a legkedvezőbb előjelekkel vártuk ezt a találkozót: volt egy rakat sérültünk, illetve eltiltottunk, közülük is Willi Orbán emelendő ki, aki rendre stabilitást adott eddig hátul a magyar védelemnek. Illetőleg nagyon hiányzott egy rutinos balhátvéd (mondjuk Kádár) – így jobb híján Nagy Zsolt kezdett a védelem bal oldalán. És hát ugye a stadionavatón is kikaptunk Uruguay ellen, ez sem tett túl sok jót az önbizalmunknak.

Persze a walesieknek sem volt túlságosan egyszerű dolguk, még ha ők is voltak a találkozó egyértelmű esélyesei: ők Azerbajdzsánból tértek vissza, egy hosszú túra után, és – igaz, hozzánk hasonlóan – a közelmúltban több, kiélezett helyzetben rendezett, nagy téttel bíró mérkőzésen sem bírták el a nyomást, és ez némiképp teherként hathatott rájuk.

Ilyen előjelek után kezdődött tehát el a találkozó, amelyen Marco Rossi azt a kezdőcsapatot küldte csatába, amire előzetesen a legnagyobb esély mutatkozott: Gulácsi – Lovrencsics, Baráth, Lang, Nagy Zsolt – Pátkai, Nagy Ádám – Dzsudzsák, Szoboszlai, Sallai – Szalai. Bátran mondhatjuk, ez a jelenleg összerakható legerősebb tizenegy magyar részről.

A vártnál talán valamivel óvatosabban kezdte a találkozót Wales, mi viszont kifejezetten magabiztosan kezdtünk, nem nagyon engedtünk veszélyes elfutásokat, viszonylag stabilak voltunk hátul.

Pont ezért volt kár, hogy a 15. percben Bale adott be, a labda pedig igen pontosan érkezett Ramsey fejére, aki nem hibázott: 1-0 a hazaiaknak. Ezt akartuk nagyon elkerülni, hogy már az elején vezetést szerezzenek, ehhez képest ez nem igazán jött össze, kár érte.

A mi első góllal kecsegtető helyzetünk egy szabadrúgás után következett el a 27. percben. A pontrúgást a mai napon 108. alkalommal válogatott, ezzel rekordbeállító Dzsudzsák ívelte be, és Baráth fejese alig kerülte el a jobb felső sarkot. Helyzet volt a javából, az eddigi legveszélyesebb magyar részről. Majd nem sokkal később Szoboszlai cselezte be magát a tizenhatoson belülre, elesett, eléggé gyanús körülmények között, de a bíró sípja néma maradt. Az ebből vezetett kontrából tudott jönni Ryan Giggs csapata, szerencsére – nem rajtunk múlt – Moore mellé fejelt.

Kezdett felpörögni a mérkőzés, mi is egyre bátrabbak voltunk támadásban. Ennek köszönhetően a 33. percben a jobb oldalon tudott Lovrencsics elmenni, Szalainak jó is volt a labdája, aki Szoboszlai elé tálalt, de a középpályás kb. 10 méterről a kapusba rúgta a félmagasan érkező labdát. Majd Sallai ismételhetett, már zárta a szöget egy védő meg a kapus is, de így is nagy helyzet volt, sajnos a Freiburg szélsője sem tudott a kapuba találni. Ilyeneket nem szabad kihagyni…

1-0-val ért véget az első félidő, amely után elmondhattuk, hogy az esélyünk mindenképpen megvan. Védekezésben volt néhány bizonytalanságunk, de alapvetően nem festettünk annyira rosszul, egyedül a Nagy Zsolt – Gareth Bale párharc volt eléggé egyenlőtlen: hiába játszott nagyon lelkesen a magyar védő, a világsztár játékos ellen sokszor hibát vétett – mondjuk nem is kaphatott volna sokkal nehezebb ellenfelet a mai mérkőzésre.

Támadásban volt szükség javulásra a második félidőre, de az biztató volt, hogy a vártnál sokkal többet birtokoltuk a labdát, helyenként szépen megtartva azt, és Wales válogatottja közel sem diktált olyan iramot, mint amire esetleg számíthattuk a meccset megelőzően. Ilyen gondolatok mellett várhattuk a második félidőt, bízva abban, hogy meg tudjuk fordítani ezt az összecsapást a mi javunkra – ugyanakkor arra egyáltalán nem számíthattunk, hogy könnyű dolgunk lesz.

A második félidő hidegzuhannyal indult: egy beadást Bale tett Ramsey elé, aki egy az egyben találta magát Gulácsival, és a Juventus játékosa nem is hibázott, ügyesen pöckölte el a játékszert a magyar kapus mellett. 2-0, eldőlni látszott a mérkőzés.

Aztán kaptak egy szabadot is ezután nem sokkal Bale-ék, igen közeli helyről, úgy 20-22 méterről. A Real Madrid sztárjának a lövése nagyon kicsivel kerülte csak el a bal felsőt, majdnem lezárta végleg ezt a találkozót a szélső. Ezt megúsztuk.

A 60. percben jött be az első friss ember a magyar válogatottba: Kovács István váltotta Nagy Ádámot. A Bristol City játékosa nem játszott rosszul, valószínűleg ennyit bírt sérülése után.

Kezdtünk kicsit beletörődni az eredménybe, és valljuk be, tényleg elég lehetetlen küldetésnek látszott itt 3 gólt rúgni ennek a walesi csapatnak. Ramsey és Bale duója valóban a különbséget jelentette ezen a mérkőzésen, de úgy összességében jobbak voltak ma a vendéglátók, még akkor is, ha az első félidőben joggal bizakodhattunk. Azonban míg az első félidőben el-el jutottunk az ellenfél kapujáig, néha tudatosan, néha esetlegesen, de volt helyzetünk, addig a második játékrészben ez már nem történt meg semmilyen módon.

A 73. percben lejött a csapatkapitány a pályáról, Dzsudzsákot Varga Roland váltotta. Nem igazán érezte ezt ma Balázs, de hátha majd az egyre inkább érlelődő pótselejtezőn tud ennél jobbat nyújtani… Fájó kimondani, fájó volt belátni, de a második gól után már túl sok esélyünk nem volt ezen a mérkőzésen, kezdhettünk megbarátkozni a pótselejtező gondolatával – apró öröm, hogy a cardiffi vereséggel teljesen biztos nem úszott el az EB, márciusban még a pótselejtezőn biztosan részt vehetünk.

Wales kissé visszavett, nem igazán erőltették már a támadásokat a végére, mondjuk mi se nagyon tudtunk a kapujuk elé kerülni. Az utolsó magyar csere egyébként Holender Filip volt, ő Sallait váltotta. Azt a Sallai Rolandot, aki talán – ha lehet ilyet mondani – a magyar csapat legaktívabb játékosa volt, de sokra nem igen tudott menni, mert amint labdát kapott, egyből körülvették, nem hagytak neki teret. De hát mi mást vártunk, nyilván fölkészültek Giggsék belőlünk.

A végén még volt 3 perc hosszabbítás, de azalatt érezhetően mindkét csapat már nagyon a hármas sípszót várta. Ami a ráadás leteltekor meg is érkezett a meccset egyébként kiválóan vezető Ovidiu Hategantól, alighanem megváltás volt ez már a két félnek.

2-0-s vereséget szenvedett tehát a magyar válogatott, amely egy egyértelműen jobb walesi csapattól kapott ki Cardiffban a sorsdöntőnek hirdetett utolsó EB-selejtezőjén. Ezzel a szigetországiak mennek a jövő nyári Európa-bajnokságra, nekünk marad a márciusi pótselejtező.

Szlovákia ugyan győzött Azerbajdzsán ellen, de ez csak arra volt elég, hogy minket megelőzzenek, arra nem, hogy kvalifikáljanak a kontinenstornára, ők is majd a playoffban lesznek érdekeltek tavasszal. Így a csoport végeredménye úgy alakult, hogy Magyarország mindössze a negyedik helyen végzett, igaz, a negyedik kalapból indulva, Horvátország, Wales, Szlovákia mögött, de Azerbajdzsán előtt.

Pénteken majd kapunk ellenfelet a “pótvizsgára”, az biztos, hogy két meccset kell nyerni a kijutáshoz, két különböző, velünk egyszintű, de könnyen lehet, hogy nálunk erősebb csapat ellen. Javulni kell, de ami jó hír, hogy továbbra is él a remény, hogy ott legyünk a részben hazai rendezésű EB-n, és játszhassunk meccseket az új Puskás Arénában.

 

Nézd meg Webshopunkat is!

MAGYAR VÁLOGATOTT felszerelések

LEGÚJABB FOCILABDÁK

LEGÚJABB SZURKOLÓI FELSZERELÉSEK

ADIDAS FOCICIPŐK

NIKE FOCICIPŐK

UTCAI CIPŐK

EXKLUZÍV FOCICIPŐK

KAPUSKESZTYŰK

FOOTBALL KIEGÉSZÍTŐK

Kovács Gergő

Kovács Gergő Péternek hívnak, 18 éves vagyok, jelenleg a BME-n tanulok villamosmérnöknek. Nagyjából 4 éve kezdtem el blogírással foglalkozni, az általam létrehozott Magyar Foci Blogot is azóta szerkesztem. Cikkeimet a Football Factor Blogon főként szakmai témákban írom, de célközönségemnek az egész magyar futballtársadalmat tekintem: írásaim között a szakemberek mellett a szurkolók is megtalálhatják a számukra hasznos tartalmakat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.