Újpest–Fradi: fantasztikus hangulat, feledhető derbi – NB I, 20. forduló
Magyar foci

Újpest–Fradi: fantasztikus hangulat, feledhető derbi – NB I, 20. forduló

Szombaton került sor az NB I 20. fordulójának keretében az Újpest–Ferencváros derbire, és miután a nagy érdeklődésre számot tartó fővárosi összecsapást a helyszínen tekintettük meg, a várva várt találkozó kerül aktuális összefoglalónk fókuszába.

A végére maradt a csattanó: ÚJPEST–FERENCVÁROS 1–1 • Szombat este, kevéssel fél hét előtt néhány kilométerre a Szusza Ferenc Stadiontól nyoma sincs a futball-láznak. Három fiatal áll Angyalföldön a 30-as busz megállójában, beszélgetnek, ám nem tűnnek úgy, mint akik a derbire igyekeznek. A bedöccenő kék monstrumon két tizenéves forma diskurál Újpest-sállal a nyakában, a duó tagjai aligha Koós János vagy Poór Péter a IV. kerület egyik eldugott szegletében található nyugdíjasklubba meghirdetett koncertjére igyekeznek. A kocsiszínnél újabb két fiatal csatlakozik, egy lány és egy fiú az édesanyjukkal száll fel a járatra, a gyerekeken Újpest-mez feszül – na jó, inkább lóg –, elég egyértelmű, mi az útirány.

Háromnegyed hét van, de az Újpest-Központ állomás aluljárójában nem csupán a hármas metró aluszik, lévén nincs nagy élet, csak az újságos melletti dohányboltba szédelegnek ki és be az emberek, hogy füstölögjenek. A Váci úti 196-os busz megállója ellenben benépesül, és miközben kicsit távolabb kisebb robbanás hangja veri fel a szombat esti csendet, 18 óra 52 percre pontosan megérkezik a Szusza Ferenc Stadionig közlekedő autóbusz. A vezető kitehette volna a telt ház táblácskát, ám ezen sorok írója az első ajtónál felpréseli magát a járatra. (Magunk közt szólva, ellenőr legyen a talpán, aki ezen a vonalon szombat este szolgálatot teljesít…)

Se ki, se be. Mint a heringek, úgy haladunk az aréna felé, ám a hangulatot meg kell alapozni. Hangolnak is a legények (és a leányok, ugyanis közvetlenül mellettem két húsz körüli Újpest-mezes nőnemű egyed szorongatja a – teszem hozzá, zöld színű… – dobozos sörét), egyik rigmus követi a másikat. Mintha különjáraton lenne az utazóközönség, a megállókban meg sem áll a 196-os, mert hiába állnak a járdán, képtelenség volna felzsúfolódni a kék monstrumra.

A „Ki nem ugrál…”-rigmusra mint az idegbeteg dilinyós, rángatózni kezd a busz, hiszen lehetünk úgy százötvenen, így el lehet képzelni, milyen az, amikor majdnem ennyien teli torokból énekelnek és ugrálnak. A magam részéről nem követem a példájukat, mert tisztelem mindkét patinás egyesületet és annak szurkolóit. A Tímár utcánál járunk, amikor kezd kiürülni a busz. Odafordulok a sofőrhöz: „Nem indul tovább?” Kisvártatva jön a válasz a hatvanon erősen túllévő, falfehér arcú sofőrtől: „A stadionig én nem megyek…”

Kár érte, pedig a társaság tagjai nem viselkedtek megbotránkoztató módon, és ahogy két másodperc alatt végigsimítottam a szemem a busz belső terén, szemetet sem hagytak maguk után. Nem voltak vadállatok, csak hangosak.

Vonulok a tömeggel a főbejárat felé, a jó egy megállónyi távolság alatt mindössze egy fáklya kerül elő az előttem néhány méterre haladó révén, és ha ferencvárosi érzelmű lenne az illető, akkor is azt írnám, jól mutatott a szmogos, szürke szombat estében.

Az akkreditációval közel sem volt annyi gond, mint a rémült arcú buszsofőr szombat estéjével. Mondjuk az tény, hogy annyian várakozunk a karszalagra és a mellényre, hogy volt idő arra figyelmesnek lenni, amint egy láthatóan már nem szomjas szurkoló eladásra kínálja a jegyét, hadarva és kissé artikulálatlanul hozzátéve, hogy nem névre szól és nyugodtan bejutunk vele a kapun belülre. Utóbbi egyik sorban állónak sem okozott megoldhatatlan feladatot, akárcsak a közel telt házat összehozó szurkolóknak a pirotechnikai bemutató. A ferencvárosi hívek jártak ebben az élen, alighanem úgy voltak vele, ha már az ősi ellenség katlanjában járnak, legyen emlékezetes a megjelenésük. Ekkor még abban bíztunk mindannyian, hogy a meccs is az lesz.

Puff neki! Sokáig olyan jól elvolt egymással a két drukkerhad, de az évekkel ezelőtt még Újpesten futballozó Varga Roland 13. percben született vezető találata után olyannyira egymással volt elfoglalva a két tábor, hogy a hangosanbeszélőnek kellett figyelmeztetnie a riválisokat egymás tiszteletére, ami „természetesen” csak olaj volt arra a bizonyos tűzre. A gyepen lévők nem kápráztatták el a publikumot, amit az is igazol, hogy Böde Dániel fejesén k0vül nem sok érdemleges esemény történt a füvön, ami egyúttal azt is jelentette, hogy a liláknak nem volt kaput eltaláló lövése az első negyvenöt percben. Az első félidőben a Ferencváros kézben tartotta a meccset, mert bár a házigazdát különösen a Football Factor korábbi interjúalanya, Nagy Dániel próbálta mozgatni és forgatni, maradjunk annyiban, visszafogott sikerrel, ami nem feltétlenül a technikás labdarúgó hibája.

A szünetben Vastag Tamás lépett a „színpadra”, de az FTC hívei nem fogadták a szívükbe, legalábbis a „k…a gyenge, k…a gyenge”-rigmus nem az ellenkezőjére utalt… A folytatásban kezdeményezőbben lépett fel az Újpest, az ezúttal debütáló Rácz Barnabás lábában ott volt az egyenlítő találat, ami ott is maradt, akárcsak Varga Rolandéban, akinek lövése után már gólt kiáltottak a ferencvárosi hívek, csakhogy korai volt az öröm… A magyar mezőny egyik legpechesebb labdarúgója – a másik a paksi Haraszti Zsolt –, a csereként beküldött újpesti Simon Krisztián a 93. percben (!) jó helyzetfelismeréssel juttatta Dibusz Dénes hálójába a labdát, kialak0tva az 1–1-es végeredményt. Nagy kő esett le ebben a minutumban a lila-fehérek ketyegőjéről – legalább akkora, amekkora közel két órával korábban a Tímár utcában megálló 196-os autóbusz idős sofőrjének szívéről…

Holender-dupla mellé két piros lap: BUDAPEST HONVÉD–PUSKÁS AKADÉMIA 2–1 • A különösen a szurkolók számára presztízsmeccsé nemesülő PAFC elleni hazai derbit két meghökkentő védelmi megingás után Holender Filip duplájával – aki lábbal, majd fejjel talált Hegedűs Lajos hálójába – behúzta a vendéglátó még úgy is, hogy Radó András a hajrához közeledve szépített. A PAFC tulajdonképpen önmagát hozta kellemetlen szituációba, ugyanis előbb a csereként beküldött Liridon Latifi, majd Jonathan Heris szembesült a piros lappal.

Kettőből semmi: MOL VIDI–DIÓSGYŐR 1–2 • Nagyon gyengén kezdte a tavaszi idényt a székesfehérvári sereg, ugyanis míg egy hete a Puskás Akadémia oktatta a bajnoki cím védőjét, addig ezúttal a DVTK diadalmaskodott. Pedig Marko Scsepovics góljával korán előnybe került a házigazda, ám Branko Mihajlovics és Dejan Karan az első félóra után nem sokkal öt minutumon belül megfordította az állást. Igaz, a 48. percben Huszti Szabolcs a kapufára lőtte a megítélt Vidi-büntetőt, ám a bűn rossz rajttal valószínűleg így is, úgy is búcsút inthet a bajnoki címnek az immár kilencpontos hátrányban lévő Marko Nikolics egylete.

Jó volt a hajrá, Szombathely: PAKS–HALADÁS 1–1 • Bár Simon András első félóra után született találatára a második felvonás hajrájában Ibrahim Bambgoye ugyancsak akciógóllal válaszolt, nagy kérdés, mire megy a pontszerzéssel Horváth Ferenc vendégegylete. Az mindenképp dicséretes, hogy a múlt heti hazai kudarc után felállt a padlóról a sereghajtó Hali, csakhogy a bennmaradásért vívott harcban tizenkét pont a hátránya tizenhárom körrel a vége előtt a tízedik Kisvárdával szemben.

A Loki egykori csatára is betalált: KISVÁRDA–DEBRECEN 3–0 • Ez aztán a meglepetés: az abszolút újonc úgy győzte le voltaképpen simán a DVSC-t, hogy a vendégeknek volt esélyük a jobb eredmény elérésére. No nem az 55. perc után, lévén addigra már kialakult a végeredmény, köszönhetően Stavros Cukalasz, Pavlo Lukjancsuk és a Lokit a 2013/2014-es évadban mindössze három bajnokin segítő Horváth Zoltán góljának. Fontos siker volt a szombati Dajka Lászlónak is, lévén az egykori 24-szeres válogatott kisvárdai vezetőedző 2002-ben irányította a Debrecent.

Katona-dolog, Vass-akarat: MEZŐKÖVESD–MTK 2–3 • Hiába vezetett kétszer is a házigazda Sztefan Drazsics, illetve Vajda Sándor révén, a vendég kék-fehérek Katona Máté bombagóljával és Kanta József találatával mindkétszer egalizáltak. És amikor a többség már elkönyvelte volna a döntetlent, érkezett Vass Patrik, aki kialakította a végeredményt. Hazai oldalon Vadnai Dániel mindvégig a pályán volt korábbi csapata ellen, no és azt se feledjük, hogy Kuttor Attila mezőkövesdi tréner is játékos-pályafutása jelentős részében az MTK-t szolgálta, így kettejük számára különösen fájdalmas lehetett a hétvégi fiaskó.

Nézz szét Webshopunkon!

MAGYAR VÁLOGATOTT felszerelések

SPANYOL VÁLOGATOTT felszerelések

ARGENTIN VÁLOGATOTT felszerelések

NÉMET VÁLOGATOTT felszerelések

FRANCIA VÁLOGATOTT felszerelések

PORTUGÁL VÁLOGATOTT felszerelések

BRAZIL VÁLOGATOTT felszerelések

ANGOL VÁLOGATOTT felszerelések

FOOTBALL kiegészítők

Horváth M. Attila

Bogomil Rajnov bolgár író szerint az élet mindig a legkellemetlenebb dolgot hagyja a végére, mintegy desszert gyanánt. Azt már viszont én teszem hozzá, hogy a futball olyan édesség, amely bármely napszakban fogyasztható, nem hizlal, és ha nincs, elvonási tüneteket okozhat. Közel másfél évtizedes tollforgatói tapasztalat, illetve több mint tíz esztendeje íródó blogos múlt (Foci a köbön) mondatja ezt velem – amit nem is cserélnék el semmire.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.