Technikai készségek és gyakorlásuk a labdarúgásban – 3. rész
Sporttudomány

Technikai készségek és gyakorlásuk a labdarúgásban – 3. rész

A labdarúgópályán nyújtott teljesítmény egyik meghatározó tényezője a technika, azaz, hogy az adott mozgást, mozdulatot miként és hogyan kivitelezi a labdarúgó. Amikor a futballt egészen kicsi korban elkezdik tanítani az utánpótlás-játékosoknak, rendszerint a technikai elemek gyakorlásával foglalkoznak első körben, sőt, akár évekig csak és kizárólag ezzel. Ami persze nem mindig célravezető, de ezen cikk nem erről hivatott szólni.

Sokkal inkább arról, hogy bemutassam, összeszedjem, milyen alapvető technikai készségeket kell elsajátítani egy focistának a képzés során, és azok miképpen edzhetőek, gyakorolhatóak, milyen gyakorlatok léteznek a fejlesztésükre. Vágjunk is bele – újabb edzéselméleti cikksorozat, itt, a Football Factor Blogon!

Ez a harmadik rész, amelyben a rúgásfajtákról lesz szó. Az első részben a labdakezelésről, a labda nélküli mozgásról és a cselekről, a másodikban pedig a labda le- és átvételéről, illetve a gyors labdakezelésről volt szó.

Rúgásfajták:

Rúgás belsővel:

Technika:

Rúgó láb – a csípőízület kifelé fordul, a térd és a láb behajlik. Támaszkodó láb – a lábfej a játék irányába néz, a térd-, a boka és a csípőízület behajlik. A rúgó lábfej – a belső részével a játék irányába néz, a lábujjhegy felhúzódik, hogy a talp a talajjal párhuzamosan álljon, közben a boka megfeszül. A rúgófelület – a lábfej belső része, a lábujj tövétől a bokáig.

A belsővel való rúgás alkalmas lehet: rövid passzokra, lapos passzokra, magas passzokra, irányított rúgásra, a labda csavarására, kényszerítőzésre.

Egyéni edzés:

  1. Gyakorlatok mindkét lábbal, ingával vagy gyakorlófallal (házfal, garázskapu).
  2. Célzott szabadrúgások elvégzése; a célpontot minden esetre 20-30 méterre kell megállapítani.

Páros edzés:

  1. Az A játékos a kapu elé íveli a labdát, amelyet a B játékos belsővel a kapuba helyez.
  2. Kombinált gyakorlatok közben a távolságot és a futás gyorsaságát növelni kell. Előbb csak a labda átvétele, később már az azonnali megjátszása is kötelező.

Gyakori hibák:

  • A rúgó láb nem fordul ki eléggé; a lábujjak nincsenek felhúzva, a lábízület túlzottan elernyed.
  • A térd- és lábízület nincs kellően megfeszülve a rúgás pillanatában.
  • A támaszkodó lábfej nem a helyes irányba néz.

Rúgás csüddel:

A technika:

Támaszkodó láb – a láb-, a csípő- és a térdízület ruganyosan behajlik. Rúgó láb – a csípő- és térdízületből egyenes vonalban, ostorszerűen hátulról előre lendül. A támaszkodó lábfej – az elrúgás pillanatában teljes szélességben a labda mellett helyezkedik el. A rúgó lábfej – bokából megnyúlik, miközben az megfeszül. A rúgófelület – lábfej felső, domború része, a cipőfűzűnél. A felsőtest a labda fölé dől.

A csüddel való rúgás alkalmas lehet: rövid passzokra, hosszú passzokra, lapos passzokra, magas passzokra, erőteljes rúgásra, irányított rúgásra, kényszerítőzésre.

Egyéni edzés:

  1. A kézből leejtett labdát nyújtott lábbal, és behajlított térddel játsszuk meg úgy, hogy el lehessen kapni; akár egy zsineg, szőnyegporoló állvány stb. felett.
  2. A labdát 3-4, majd később 6-8 méter távolságról rúgjuk egy falnak. Érdemes úgy végezni a gyakorlatot, hogy közben a labda ne álljon meg, a mozgássorozat folyamatos legyen.

Páros edzés:

  1. Kapura lövési verseny: minden játékos véd egy kaput (a távolság 8-10 méter). Erős lövések kézből, csípőmagasságban.

Gyakori hibák:

  • A futás, illetve a lövés iránya vagy a támaszkodó láb nem a cél felé mutat.
  • A támaszkodó láb távol helyezkedik el a labdától.
  • A boka behajlik.
  • A boka nem feszül meg.
  • A lövő láb a lövés előtt túlzottan megnyúlik a bokánál.
  • A felsőtest hátrafele billen.

Kapáslövés fordulásból:

A technika:

Rúgó láb – csípőből lendül, és félkör alakú mozdulattal, vízszintesen, lendületből találkozik a labdával. Támaszkodó láb – a rúgó láb lendítése közben a lövés irányába fordul. A rúgó lábfej és a rúgófelület – ugyanaz, mint a csüddel való rúgásnál. A felsőtest – egyensúlyként oldalirányba billen, majdnem vízszintes helyzetig.

A fordulásból való kapáslövés alkalmas lehet: hosszú passzokra, erőteljes rúgásra, irányított rúgásra, kényszerítőzésre.

Egyéni edzés:

  1. A törzs izomzatának nyújtása és erősítése csípőmagasságig való láblendítéssel.
  2. A labda megjátszása jobb és bal lábbal váltakozva, a test előtt minden esetben 2-3 méter távolságra, oldalirányban.

Páros edzés:

  1. Fordulásból való kapáslövés 30-40 méter távolságra; először kézzel dobjuk fel a labdát, később már elkapás nélkül gyakoroljuk, közvetlen ide-oda játék.
  2. Kapura lövési verseny: az A játékos a kapuban állva odadobja a kb. 10 méterre álló partnerének a labdát, aki kapásból, fordulásból lő; minden ötödik lövés után csere.

Gyakori hibák:

  • Rossz időzítés, a labda röppályáját rosszul számítjuk ki.
  • A felsőtest nem billen ki eléggé oldalirányba.
  • A csípő lendítése túl késői és nem elég magas.
  • A bokaízület meghajlik, és nem feszül meg eléggé.

Rúgás belső csüddel:

A technika:

Nekifutás – ívesen, körülbelül 45°-ból. Támaszkodó láb – két-három lábfejnyi távolságra a labda mellett, erőteljesen behajlik. Rúgó láb – a csípő- és térdízület enyhén kifele fordul. A rúgó lábfej – a lábujjak némiképp felemelkednek (a csüddel, illetve belsővel való rúgás közötti állapot). A rúgófelület – a rüszt belső oldala. A felsőtest – kicsit oldalra billen a támaszkodó lábon.

A belső csüddel való rúgás alkalmas lehet: hosszú passzokra, lapos passzokra, magas passzokra, erőteljes rúgásra, irányított rúgásra, a labda csavarására.

Egyéni edzés:

  1. Szabadrúgások, kapura lövés csavart labdákkal, amelyet egy zászlócskát kerülnek meg.
  2. Szögleteknél a labda középre csavarása úgy, hogy az közvetlenül a kapuba kerüljön.

Páros edzés:

  1. Az A játékos a szélső, társa a középcsatár, aki a középvonaltól a partneréhez passzol, ő a vonal mellett elvezeti a labdát, majd középre ível az akciót követő játékoshoz, aki közvetlenül a kapuba lő.
  2. Az A és B játékosok egy zászlócska körül, kb. 30 méterre passzolják a labdát; a lapos és magas átadásokat válogatják.
  3. A játékosok egy körpályán futnak, miközben egymásnak ívelgetik a labdát.

Gyakori hibák:

  • A nekifutás túlzottan egyenes, ezért a labda oldalirányba csúszik.
  • A támaszkodó láb túl közel van a labdához, a következmény ugyanaz, mint fent.
  • A támaszkodó láb túlzottan a labda mögött helyezkedik el.
  • A felsőtest nagyon hátrabillen, így pedig nem lehet elég erőt kifejteni.
  • A rúgó láb nincs eléggé kinyújtva.

Rúgás külső csüddel:

A technika:

Nekifutás – enyhén ívesen (jobb lábas rúgásnál jobb oldalról). Támaszkodó láb – kb. két lábfejnyi távolságra a labda mellett és behajlik. Rúgó láb – a csípő- és térdízület befelé fordul. A rúgófelület – a rüszt külső oldala, a lábujjak tövétől a bokáig. A felsőtest – enyhén előrebillen a támaszkodó lábhoz.

A külső csüddel való rúgás alkalmas lehet: rövid passzokra, hosszú passzokra, lapos passzokra, magas passzokra, erőteljes rúgásra, irányított rúgásra, a labda csavarására, kényszerítőzésre.

Egyéni edzés:

  1. Labdavezetés a kaputól 30 méterre, majd 20 méterről, kapura lövés a külső csüddel.
  2. A labdát külső csüddel passzoljuk a falnak, a jobb, illetve bal lábbal felváltva gyakorolva.

Páros edzés:

  1. Cikcakk-kombinációk helyváltoztatással, illetve helyváltoztatás nélkül, kis és nagy távolságból egyaránt.
  2. Mindkét játékos a felezővonalon áll egymás mellett, egyikük a kapu felé dobja a labdát, amelyre mindketten rárajtolnak; a gyorsabb lesz a támadó, a másik a védőjátékos. A csatár teljes testével fedezi a labdát, és külsővel rúg kapura.

A külső csüddel való rúgást az összes rúgásfajta közül lehet a legtöbb helyzetben alkalmazni. A viszonylag nagy rúgófelület miatt jelentős erővel, pontos irányzékkal lehet meglőni labdát. Az edzéseken ezért érdemes sok időt szánni a technika gyakorlására!

Gyakori hibák:

  • A rúgó láb nem fordul eléggé befelé, így a rúgófelület mérete túl kicsi lesz, és lecsúszik a labda.
  • A nekifutás iránya túlságosan egyenes.
  • A felsőtest hátrabillen a labda fölött, így nem lehet azt kellő erővel megrúgni.

Fejelés:

A technika:

Felugrás – lehetőleg egy lábról. Felsőtest – hátradőlve megfeszül, és a labda pályája felé mozdul. Nyak- és tarkóizmok – megfeszülve. Áll – a mellkashoz süllyedve. A felület – a teljes homlok, vagy annak oldaléle (a sérülésveszély miatt viszont semmi esetre sem a halánték).

A fejelés alkalmas lehet: rövid passzokra, magas passzokra, irányított továbbításra, kényszerítőzésre.

Egyéni edzés:

  1. Tartsuk a labdát a levegőben; előbb álló helyzetben, majd előremozgás közben.
  2. Gyakorlatok egy ingalabdával; először álló helyzetben, majd futtából és végül ugrással.
  3. Fejelgessük a labdát egy falnak.

Páros edzés:

  1. A játszótársak kb. 5-10 méterre állnak egymástól egy-egy bójákkal kijelölt kapuban – versenyeznek, ki tud több gólt szerezni. A labdát mindenki magának dobja fel a fejeléshez.
  2. Az A játékos fejmagasságban tartja fel a labdát; társa alááll, majd felugrik, közben a felsőteste megfeszül, és belefejel a szorosan tartott labdába.

Gyakori hibák:

  • A mozdulatsor nem teljes, a felsőtest nem feszül meg.
  • Nekifutás a fejeléshez való felugráskor – elrugaszkodás mindkét lábról az egyik helyett.
  • Felugráskor az elrugaszkodó láb nem húzódik hátra.
  • A tarkó- és nyakizmok nem feszülnek meg fejeléskor.

Folytatása következik!

 

Nézd meg Webshopunkat is!

MAGYAR VÁLOGATOTT felszerelések

LEGÚJABB FOCILABDÁK

ADIDAS FOCICIPŐK

NIKE FOCICIPŐK

UTCAI CIPŐK

FOOTBALL KIEGÉSZÍTŐK

Kovács Gergő

Kovács Gergő Péternek hívnak, 18 éves vagyok, jelenleg a BME-n tanulok villamosmérnöknek. Nagyjából 4 éve kezdtem el blogírással foglalkozni, az általam létrehozott Magyar Foci Blogot is azóta szerkesztem. Cikkeimet a Football Factor Blogon főként szakmai témákban írom, de célközönségemnek az egész magyar futballtársadalmat tekintem: írásaim között a szakemberek mellett a szurkolók is megtalálhatják a számukra hasznos tartalmakat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.