Korhut bombagólja döntött – győzelem Azerbajdzsán ellen!
Magyar foci

Korhut bombagólja döntött – győzelem Azerbajdzsán ellen!

Volt min javítania a magyar labdarúgó-válogatottnak a horvátok ellen elszenvedett sima, 3-0-s vereség után – és főleg az ott mutatott játékon. Az ellenfél ezúttal Azerbajdzsán válogatottja volt, egy olyan zárt kapus mérkőzésen, amely valójában nem is volt teljes mértékben zárt kapus: ugyanis 14 éven aluli gyerekek és kísérőik (10 gyerekenként 1 kísérő lehetett jelen) megtekinthették a találkozót. És habár Azerbajdzsán a csoport leggyengébb ellenfele (eddig mindössze 1 pontot szereztek, igaz, azt Horvátország ellen), ez a mérkőzés sem ígérkezett egyszerűnek. A győzelem mindenesetre kötelező volt, hiszen jól tudtuk: ha itt akárcsak pontot vesztünk, az EB-re már csak a Nemzetek Ligájából juthattunk volna ki (gyakorlatiasan számolva).

A kezdőből (sőt, a keretből) kikerült a kétszer is nagyot hibázó Kádár Tamás, helyére az eltiltását letöltő Baráth Botond került, valamint sérüléséből visszatért Szoboszlai Dominik, ő Holman Dávid kárára; a spliti meccsen kiállítás sorsára jutó Kleinheisler Lászlót pedig Kovács István váltotta a kezdőben. Érdekesség, hogy Nagy Ádám, annak ellenére, hogy szintén letöltötte sárga lapok miatti eltiltását, nem került még keretbe se – ez minden bizonnyal annak tudható be, hogy a sérülését viszont nem sikerült kihevernie.

Magyar fölénnyel indult a találkozó, a legelső lehetőségünk Szoboszlai előtt adódott, de ő még elhibázta az emelését. Majd Vida tekert távolról, ezt is még ki tudta tolni a kapus. De a harmadik magyar kísérlet már célt ért: szögletet követően jócskán tizenhatoson kívül helyezkedő Korhut Mihály elé került a labda, aki kapásból, gyönyörűen leszorítva a lábát bombázott a bal alsó sarokba! Óriási gól volt kicsit kevesebb, mint 30 méterről, 1-0 ide!

És ezután sem vett vissza semmit a tempóból a magyar válogatott, egymás után alakítottuk ki a veszélyes helyzeteket. Sokszor épp, hogy csak szögletre tudtak tisztázni az azeriek. A két szélen – de főleg Sallai oldalán – rendre veszélyesek tudtunk lenni. Ahogy már a szlovákok elleni meccsen láthattuk, a két fiatal játékos, Sallai Roland és Szoboszlai Dominik remekül játszott össze.

Remek volt látni, hogy mintha meg sem történt volna a kinti horvát meccs, a csapat kifejezetten tetszetősen, bátran, helyenként látványos megoldásokat alkalmazva futballozott. Nem volt bennük görcsösség – mondjuk a korai gól ebből a szempontból mindenképpen jókor jött -, de alapvetően rég láttunk ennyire erős kezdést a válogatottól. Nyilván az ellenfél sem volt épp egy felső kategóriás – sőt, időnként kifejezetten gyenge megoldásokat választottak – de volt okunk így is az örömre, ez nem vitás.

Ezután is jöttek a helyzetek szép számmal, de sajnos gól nélkül. A játékunk nagyon megnyugtató volt, az azerieknek szinte közük nem volt a mérkőzéshez, szinte csak a védekezésre tudtak koncentrálni, igaz, az se működött valami biztosan ezúttal náluk. A teljesen megnyugtató viszont az lett volna a számunkra, ha még egy gólt tudunk rúgni a szünet előtt.

Erre a legtöbb esélye egyébként Sallainak volt: a szélső először igen veszélyesen érkezett Kovács középre lőtt labdájára, csak centikkel vétette el a kaput, majd a tizenhatoson belülről lőhetett tisztán – kár, hogy gyakorlatilag feladta a kapusnak a labdát. Egy ízben pedig Sallai cselezte be magát és tette középre a labdát – ezúttal Szalai maradt le.

Legelőször a félidő végén kényszerített minket Azerbajdzsán hosszabban védekezésre, de nem volt benne, hogy gólt kapunk. Sajnos így elől sem igazán tudtunk jeleskedni az első 45 perc végén, így újabb gólt már mi sem tudtunk szerezni a szusszanás előtt. 1-0, nagyon biztató, amit láthattunk ennyi idő alatt a mieinktől, de akár több góllal is vezethettünk volna.

A második félidő úgy kezdődött, hogy az 50. percben az eddigi legveszélyesebb helyről jutottunk szabadrúgáshoz. Szoboszlai lőtte el végül, nem sokkal tévesztette el a célt.

Egy kis érdekesség: az első félidőben a fiatal szurkolóktól hallott hatalmas dudaszó-hangzavar a második játékrészre megszűnt – a műsörközlő ugyanis külön kérte, hogy mellőzzék a kürtök használatát. Ennek okát azonban csak találgathattuk.

Sajnos a túlkombinálást nem sikerült kinőnünk a második félidőre, továbbra is domináltunk, de a kapu előtt sokszor túlságosan körülményes megoldást választottunk, nem az egyszerűbbet. Egy idő után már csak a második gólra vártunk, ugyanis azzal végleg el lehetett volna dönteni a találkozót.

Ellenfelünk nem kényszerített minket jelentős erőfeszítésre, játékukban nem igazán volt benne a gól. Az emberben alighanem könnyen felmerülhetett az a kérdés, hogy ez az azeri csapat hogyan tudott 1-1-es döntetlent játszani Horvátországgal, illetve hogyan tudták megizzasztani Walest. Ugyanakkor el nem bízhattuk magunkat, mert ahogy a futballközhely is mondja: „egy gól nem gól”.

Az első cserénk Nagy Dominik volt, a nagyot küzdő, de kapura nem túl veszélyes Dzsudzsákot váltotta. Aztán Holman Dávid is beállt, ő Szoboszlaire helyére érkezett.

A 75. perc környékén kezdett leülni a mérkőzés, mi is kicsit visszaestünk, de az ellenfél sem mutatott sok újat ahhoz képest, amit eddig láthattunk tőlük. A “csendet” Korhut törte meg, aki ismét távolról próbálkozott – majdnem beakadt megint, kicsi hiányzott. Azután viszont megint eseménytelenül csordogált a mérkőzés.

Az utolsó cserelehetőségünket már a mérkőzés hajrájában használtuk ki, Sigér Dávid érkezett Kovács helyére. Innen is érződött, Rossi is inkább arra rendezkedett be a hátralévő percekre, hogy valahogy húzzuk ki így a végéig – ami azért, valljuk be nem ígérkezett nagy feladatnak a továbbra sem sokat mutató azeri válogatott ellen.

A végén azért volt egy meleg pillanat: egy azeri szabadrúgást követően ugyan bekerült a labda a hálónkba, de a játékvezető kifelé fújt szabadrúgást kezezés miatt! Utólag a felvételek alapján bizony láthattuk: ez egyáltalán nem volt kész, óriási mázlink volt, hogy a holland spori “megkegyelmezett nekünk”.

Újabb gól nem született már a mérkőzésen. Így elmondható, hogy helyenként igen tetszetős és szép játékkal, de mindössze egyetlen egy góllal (igaz, az fantasztikus volt) legyőztük Azerbajdzsánt Európa-bajnoki selejtezőn, ezzel életben tartva kvalifikációs reményeinket. Az ellenfelünk nem mutatott túlságosan nagy ellenállást, de a végén nagyon veszélyes helyzetet úsztunk meg. A 3 pontot mindezek ellenére jóvá írják, és ami tény, az tény: legyőztük Azerbajdzsánt!

 

Nézd meg Webshopunkat is!

MAGYAR VÁLOGATOTT felszerelések

LEGÚJABB FOCILABDÁK

LEGÚJABB SZURKOLÓI FELSZERELÉSEK

ADIDAS FOCICIPŐK

NIKE FOCICIPŐK

UTCAI CIPŐK

EXKLUZÍV FOCICIPŐK

KAPUSKESZTYŰK

FOOTBALL KIEGÉSZÍTŐK

Kovács Gergő

Kovács Gergő Péternek hívnak, 18 éves vagyok, jelenleg a BME-n tanulok villamosmérnöknek. Nagyjából 4 éve kezdtem el blogírással foglalkozni, az általam létrehozott Magyar Foci Blogot is azóta szerkesztem. Cikkeimet a Football Factor Blogon főként szakmai témákban írom, de célközönségemnek az egész magyar futballtársadalmat tekintem: írásaim között a szakemberek mellett a szurkolók is megtalálhatják a számukra hasznos tartalmakat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.