Spanyol Szuperkupa – Elődöntők
Spanyol foci

Spanyol Szuperkupa – Elődöntők

Idén első ízben bonyolították le a Spanyol Szuperkupát az új kiírási szabályzat alapján. Ennek megfelelően egyrészt három évig Szaúd-Arábiában rendezik majd a ”csúcstornát”, másrészt nemcsak a Spanyol bajnok és a Spanyol kupagyőztes mérkőzik meg egymással, hanem négyes torna formájában csatlakozik a bajnokságban további két legelőkelőbb helyet elfoglaló csapat is. Így a bajnoki címvédő Barcelona a bajnokság második helyén végző Atletico Madriddal, a kupagyőztes Valencia az előző bajnokság bronzérmesével, a Real Madriddal elődöntőzött szerdán és csütörtökön. Football Factor, Spanyol foci rovat!

Valencia – Real Madrid

A honi pontvadászatban nem is olyan rég parázs csatát vívott egymással a két együttes a Mestellában és úgy végeztek 1-1-es döntetlenre a felek, hogy a királyi gárda a hosszabbítás perceiben tudott csak egyenlíteni. Ez alapján itt is szoros csatára volt kilátás, főleg úgy, hogy a csapat gólzsákja Benzema sérülés miatt részt sem vehetett a tornán. Ez viszont élete nagy lehetőséget hozta el Jovic számára, aki eddig nem igazán kapott bizalmat Zidane mestertől (az alábbi felállás pedig nekem azt árulja el, hogy a bizalom továbbra sincs meg igazán a csatár felé).

Merthogy a Real felállása igen szokatlan volt és egyáltalán nem arra utalt, hogy majd Jovic tudásában bízva akarja megoldani a mérkőzést a Real Madrid. Az utóbbi időben félelmetesen muzsikál a Kroos-Casemiro-Valverde középpálya, ám erre a találkozóra a három ász mellett még helyet kapott Modric és Isco is. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy az összes érdemben használt középpályása egyszerre kezdett a királyi gárdának.

A kérdés csak az volt, hogy fér majd el egymás mellett az öt játékos, ám sokáig ez sem volt kérdés, merthogy a Real Madrid több mint nyomasztó dominanciát alakított ki már az első percektől fogva. Az ötösfogat Joviccal kiegészülve egész mélyen saját térfelén támadta le a Valenciát, amely az egész félidőn keresztül szinte képtelen volt átlépni a felezővonalat. Tulajdonképpen egy veszélyesebb Gameiro lövésen kívül semmit az égadta világon nem tudott kezdeni a találkozóval a kupagyőztes. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy futószalagon a Real sem gyártotta a nagy gólhelyzeteket, de annyi veszély azért bőven volt bennük, hogy gólveszélyesnek lehessen titulálni a játékukat. Az első találat aztáns egy nem mindennapi felismerésből, azaz Kroos szögletrúgásából született, a második pedig némi szerencsével Modric lövését követően, az Isco elé pattanó labdából. A szerencse persze csak a jól pattanó labdára értendő, mert a támadás nagyon is kidolgozott volt. A második félidő sem szólt másról, mint a madridi csapatról és az egyre felszabadultabban, lazábban játszó játékosairól. A kérdés is csak az volt, hogy a harmadik gól mikor születik meg, ami végleg lezárja majd a találkozót. Erre a kérdőjelre a 65. percben Modric leírhatatlanul elegáns mozdulata után pont is került. 0-3 után igazából már csak a lefújást várták a csapatok, a Valencia az utolsó 15 percben ki tudott kialakítani már egy-egy helyzetecskét a fellazuló madridi védelem között, de a góltól nem igazán kellett tartania Courtoisnak. A hosszabbításban aztán Ramos sietett a denevérek segítségére, lévén egy pontrúgást követő kezezéséért Parejo végezhetett el büntetőt, a végeredmény pedig a lövés nyomán alakult ki, azaz módosult 3-1-re.

Véleményem szerint félelmetes volt a Real játéka és nem gondolom, hogy a Valencia fogott volna ki gyengébb napot, hanem egyszerűen semmit nem engedett nekik Zidane csapata. Az persze jó kérdés, hogy Benzema hiánya miatt választotta-e a francia mester ezt az összeállítást, vagy egyébként is ki akarta próbálni, mindenesetre ez a struktúra még nagy fegyver lehet a tavasz folyamán. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy hétről hétre nem lehet mind az öt középpályást a pályán tartani, de fontos pillanatokban, nehéz lesz mit kezdenie az ellenfélnek ezzel a variációval. Döntőben tehát a Real Madrid és nagy valószínűséggel ezt a tizenegyet láthatjuk majd munka közben a döntőben is.

Barcelona – Atletico Madrid

A másik elődöntőn az utóbbi években – most épp ez pont nem helytálló megállapítás – a már-már első számú bajnoki üldözővé avanzsálódott Atletico Madrid csapott össze a Barcelonával és bizony ez a két együttes is nagyon jó mecset vívott egymással az őszi szezonban, ahol bár végül Messi a katalánok javára döntötte el a találkozót, az Atleticonak összességében véve úgy tűnt jobb esélyei voltak megnyerni azt a meccset. Ez azonban nem így alakult, épp ezért hamar elérkezhetett a visszavágás ideje.

Mindkét csapatból egy-egy stabil játékos hiánya tűnhetett fel a kezdőkben, a Barca kapuját ismét Neto foglalta el, míg az Atletico középső sorából Koke hiányzott, igaz ő helyet kapott a kispadon, ter Stegennel ellentétben. Illetve egy-egy kevésbé szokatlan csere is volt még a kezdőkben: A katalán védelemben Lenglet helyett Umtiti kezdett, az Atleticonál pedig Savic Gimenez helyett. Őket leszámítva azonban nagyjából a legerősebb kereteket láthattuk a pályán.

Az első negyedórában többnyire kiegyenlített küzdelem folyt, bár az már ekkor is látszódott, hogy a Barcelona fogja előbb-utóbb uralni a játékot a szokásos labdatartásos játékával és az Atletico lesz az, amely behúzódva kontrákkal operál majd. A félidő derekához érve azonban a vártnál is nagyobb nyomás alá helyezte Oblak kapuját a Barcelona és gyakorlatilag rajta múlt csak, hogy nem kapott gólt az első félidőben csapata. Holott Messinek a 22. percben ziccere volt, a 34. percben Griezman szögletből megcsúsztatott labdáját Savic mentette, a 40. percben Thomas eladott labdájából (az, hogy még a ghánai is elszórt labdákat sokat elárult arról, hogy milyen nyomás alatt futballozott az Atletico) Griezmann lőhetett újabb ziccert. A matracosok alig tudtak kijönni a bunkerből, mert erre nem igazán volt lehetőségük, Neto kapuját is egyszer veszélyeztették valamelyest, egy Herrera szabadrúgásból.

A szünetben épp a mexikóit váltotta a nem teljesen egészséges Koke, aki arra azért még épp jó volt, hogy a második játékrészt elindító középkezdést követően azonnal betaláljon egy tetszetősen lejátszott Joao Felix-Correa akcióból. Ez a gól azonban nem zavarta meg a katalánokat, sőt talán feltüzelte, mert a nyomásgyakorlás ott folytatódott, ahol a szünetet megelőzően abbamaradt. Messi pedig módfelett erőszakos (jó értelemben vett) mozdulatsorral az 51. percben átfűzte magát az iménti gólszerzőn és Savicon, majd mattolta Oblakot. Hamar egyenlített tehát a Barcelona és a következő 20-25 percben égett talán a legnagyobb hőfokon az együttes, a madridi védelem szinte összerogyott, hiszen Griezmann ismét ziccert lőtt, aztán Messi egy gólt, ám ezt a VAR elvette mondhatni jogosan kezezés miatt. A 62. percben már nem volt menekvés, Oblaknak újból a hálóból kellett kikotornia a labdát: Jordi Alba álompasszát Suarez fejelte kapura, amit még kivédett a szlovén kapus, a kipattanóra azonban Griezmann érkezett és először a mérkőzésen vezetett a Barcelona. A folytatásban minden erejét megmozgatta Valverde együttese, hogy bevigye a végső döfést, ehhez Suarez járt először igen közel, majd a 74. percben egy szabadrúgáskombinációt követően Pique be is talált, ám a VAR les címén ezt a gólt is elvette a katalánoktól. Nagyon határeset volt, de jó döntésnek bizonyult ez is. Az utolsó negyedórában aztán jött a nagyon nagy adag fekete leves a gránátvörös-kékek számára. Nem tudni, hogy az újabb elvett gól, vagy az Atletico egy lapra feltett játéka, de összeomlást eredményezett a Barcelonánál. Az utolsó 15 percben ugyanis közel féltucat alkalommal tudott ziccerben kontrázni a fővárosi gárda, elsősorban Vitolo, Correa, Llorente és nekik segédkezve a Joao Felix, Morata kettős. Ennek eredményeképp először Vitolo harcolt ki tizenegyest, amit Morata értékesített, majd a 86. percben Correa lépett ki középen és bombázta át a labdát Neto kezein keresztül. Mivel a ráadásban csak egy kaput elkerülő Pique fejesre futotta a katalánok részéről, sokkoló vereséggel és kupabúcsúval kellett távoznia a gyepről a bajnoki címvédőnek.

Katalán oldalról azt hiszem nehezen feldolgozható vereség lesz ez még egy darabig, mert 75 percig, egy zárlatot leszámítva tulajdonképpen tökéletesen játszott a Barcelona. Lőttek négy gólt az Atleticonak, láthatóan meg tudták bontani a beton keménységű védelmet, sőt helyenként teljességgel szétszedni azt. Ráadásul olyan szervezett nyomás alatt tudták tartani a matracosokat, hogy a félpályát is alig tudta átlépni Simeone csapata. Ezt a meccset a nüanszokkal elvett gólok és a kihagyott ziccerek sokasága ellenére is hoznia kellett volna Messiéknek, ami nem is lett volna irreális, de a végjátékban látott összeomlásra nehéz szavakat találni. Ha felelősöket kell keresni, azt a csatárokon kívül egyrészt a két belső védőben kell keresni, lévén az Atletico rendre középen futott át a katalán hátsó soron. Másrészt vélhetően Valverde is elő lesz véve, hogy miért kapta le Busquetset a pályáról 2-2-nél, hogy aztán az ő helyéről szülessen a harmadik madridi találat… Ami kifejezetten aggasztó lehet a csapat számára a jövőt illetően, az az, hogy egyrészt a védelem több is mint sebezhető idén, az utóbbi évek összeomlásos tendenciáját (Roma, Liverpool, most Atletico) pedig úgy tűnik nem szakítja meg a gárda.

Nehéz feladat pontosan értékelni az Atletico teljesítményét, mert a mérkőzés bő háromnegyedében nem igazán volt, vagyis hát az erőforrások mind-mind a védekezésre mentek el és ezúttal ez a védekezés is léket kapott több ízben is. Az esetlegesen megindított kontrák meg sokáig nem ültek, a végjátékban viszont nagyon is. A Barca összeomló védekezéséról már volt szó, ez pedig nagyban kellett az eredményes kontrajátékhoz, ám Vitolo (sablonos) csatasorba állítása nagyot lendített ezen a játékelemen, plusz a sokszor rossz megoldásokat választó Joao Felix passzai is utat találtak a jó helyre a hajrában. Nem állítom, hogy továbbjutást, vagy akár hosszabbítást ért a madridiak egész meccses teljesítménye, de az tény, hogy Simeone valahogy bele tudta hajszolni ezúttal a győzelembe a csapatot, amiért valóban csapatként dolgozott meg az együttes.

Amennyiben a döntőben (ahol végül sem a bajnok, sem a kupagyőztes nem képviselteti magát) Zidane a Valencia elleni kezdőt küldi a pályára, akkor véleményem szerint magasan esélyese lesz a döntőnek a Real Madrid. Az Atleticonak a Barcelona ellen komoly gondja volt labda nélkül, saját térfélen nyomás alatt játszani, ráadásul, ha náluk volt a játékszer, nem tudták kihozni az ellenfél térfelére. Márpedig a királyi gárda a Valencia ellen talán méginkább ellentmondást nem tűrő letámadást mutatott be, mint a Barcelona és az idei szezonban a Real védelme Courtois klasszisra emelkedett teljesítményeivel megtoldva messze stabilabb, mint a katalánoké. Simeoneék így hát bizakodhatnak majd megint a kontrákban, de játékban minden bizonnyal a blancók fogják uralni a meccset, igaz épp egy ilyen meccset nyertek meg tegnap a matracosok…

Eredmények

ValenciaReal Madrid1 – 3
BarcelonaAtletico Madrid2 – 3

A mérkőzéseken viselt termékek megtalálhatóak a Football Factor üzleteiben:

FC BARCELONA felszerelések

REAL MADRID felszerelések

NIKE focicipők

ADIDAS focicipők

Football kiegészítők

Pásztor Zsolt

Pásztor Zsolt vagyok, diplomámat a BGF Kommunikáció és médiatudomány szakán szereztem. A labdarúgást édesapámnak köszönhetően szerettem meg és most már évtizedes távlatokban beszélhetünk erről a kapcsolatról. Egybekötve a tanulmányaim során, az írásról szerzett tapasztalataimat és a foci szeretetét, született meg anno az elhatározás, hogy blog formájában igyekszem majd néhány gondolatot átadni. Elsősorban a spanyol és a magyar foci követője vagyok, tehát a bejegyzéseim főként ezekben a témakörökben lesznek közzé téve.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.