NB1-es szezonértékelő – 2. rész
Magyar foci

NB1-es szezonértékelő – 2. rész

A Magyar Kupa szombati döntőjével végleg lezárult a 2018-2019-es idény a magyar első osztályú klubcsapatok számára. Mint az ismeretes, a bajnokságot a Ferencváros nyerte, története során 30. alkalommal, ezáltal az első olyan magyar csapat lett, aki felvarrhatja a harmadik csillagot a címere fölé. A kupát pedig a szombati döntőben győzedelmeskedő, nyártól a MOL Fehérvár nevet viselő MOL Vidi nyerte.

Az idényt egy háromrészes cikksorozatban foglalom össze, minden egyes csapat idei szereplésére külön kitérve. A tabellán felfele fogunk haladni, mindegyik részben négy csapat „lesz terítéken”. Vágjunk is bele – következzen az második rész!

Paks:

Pakson is edzőváltással végződött a szezon, Csertői Aurél munkáját 5 és fél év után köszönték meg. Pedig a Paks tipikusan az a csapat, amelyet évről-évre mint az egyik lehetséges kiesőt, emlegetik, aztán mindig a középmezőnyben végeznek, sőt Csertői regnálása alatt az 5. helyre is befutottak. A 8. hely úgy tűnik, már nem volt elfogadható a paksi klubvezetésnek, és menesztették az addig betonbiztos állásúnak tűnő vezetőedzőjüket.

A csapat az idényben egyébként nem mondhatni, hogy kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott volna, képes volt a legnagyobbaktól is pontot csenni, de ugyanakkor a kiesőjelöltektől is kikapni. Jó példa erre, hogy azon kevés csapatok közé tartozott, akik ponttal tudtak távozni a Ferencváros otthonából, ám a végül mögöttük végző, összességében náluk gyengébben teljesítő Diósgyőrrel két vereség mellett egy döntetlenre futotta csak.

Abból a szempontból viszont rendkívül szimpatikus a gárda – és ez idén sem volt másként – hogy a többi klubhoz képest ők külön filozófiát képviselnek: csak és kizárólag magyar futballistákat szerepeltetnek. És így váltak az évek során stabil középcsapattá – emiatt mindenképp elismerés illeti őket. Persze, hogy a következő bajnokságban mire mennek, az nagy kérdés – ami viszont biztos: Tomiszlav Szivics-csel a kispadon.

Puskás Akadémia:

A felcsútiak idénye még a paksiakénál is hullámzóbb volt, és nem mellesleg „elfogyasztottak” három edzőt is. A szezont még Benczés Miklóssal kezdték, aki nem először ült a PAFC kispadján, de neki ő még a téli szünet előtt távozni kényszerült. A szakvezető a 9. helyen adta át a gárdát, és a hátralévő egy őszi forduló után a téli szünetben érkezett Radoki János. Az a Radoki János, aki korábban a Bundesliga 2-es Greuther Fürth vezetőedzője is volt, és hozott magával egy, az eddigiektől teljesen eltérő filozófiát, amit meg is próbált adoptálni a keretre.

Csakhogy ez kudarcba fulladt; hiába nyitott egy szép, 3-0-s Vidi elleni sikerrel a Puskás, Radoki csapata az utána következő 8 meccsen mindössze 6 pontot gyűjtött, és többek között olyan zakók csúsztak be, pont a kiesőjelöltek ellen, mint a Haladás elleni 3-0, vagy a Kisvárda elleni 4-0. Ez utóbbi után állították fel a kispadról a magyar-német edzőt, és lehetőséget kapott helyette Komjáti András, mint megbízott vezetőedző.

Addigra persze már nyilvánvalóvá vált, hogy itt a bentmaradás kivívása lesz az elsődleges cél – ha korábban voltak is dobogós reményeik, addigra biztosan szertefoszlottak. És ugyan a hátralévő meccseken is csak kétszer nyert a Felcsút, de kikapni nem kapott ki, így végül az egész éves szerepléshez mérten jónak mondható 7. helyen zárt.

Persze az anyagi lehetőségeikhez mérten ez csalódást keltő eredménynek mondható, hiszen a szezon előtt – kimondva, kimondatlanul – az érmes helyek egyikét és a nemzetközi kupaindulást célozták meg. Nos, ez elmaradt, de a következmények azt gondolom, nem maradnak el.

Mezőkövesd:

Már a felsőházban járunk, ahova éppen csak, de becsusszant a Mezőkövesd-Zsóry. Pedig a kiesés szele őket is meglegyintette a szezon során, de aztán egy huszáros hajrával biztosították első osztályú tagságukat, hova tovább kifejezetten jó pozíciót csíptek meg a szezon végén, ahhoz képest, amit várni lehetett tőlük.

A matyóföldi gárda Kuttor Attila irányításával egyébként – a lehetőségeikhez mérten – szép focit játszik, kíváncsiak is rájuk az ottani emberek. Volt bravúrgyőzelmük is a szezonban, hiszen a MOL Vidit két vállra fektették hazai pályán, és a Groupama Arénában is igen szoros, 3-2-es meccset játszottak a Fradival.

A Mezőkövesdre, amióta ismét felkerült az első osztályba, rendszeresen hajlamosak vagyunk, mint potenciális kiesőre tekinteni, de ha már korábban nem, ezután az idény után elmondhatjuk: a Kövesd középcsapattá érett. Nyilvánvalóan az élbolyba várni őket szintén nagy tévedés lenne, de meg lennék lepve, ha a jövő szezonban váratlanul kiesési gondokkal küszködnének.

Újpest:

A tavalyi szezonnal ellentétben idén nem jött össze a nemzetközi szereplés az Újpestnek, pedig minden esélye megvolt rá. A negyedik kerületiek végül csak az ötödik helyen értek célba, a kupából pedig már korábban kiestek.

Számomra kicsit úgy tűnik, hogy megfáradt a 2013 óta pozícióban lévő Nebojsa Vignjevics és a csapat kapcsolata, és egyébként a szezon során többször is felmerült egy esetleges edzőváltás gondolata. Végül nem így lett, és hogy most ez jó-e az Újpestnek, azt döntsék el a szurkolók. Mert ugyan, amikor a szerb tréner átvette a gárdát, a kieséstől jobban kellett tartaniuk, mint a dobogóért küzdeniük, és mára viszont már egyértelmű dobogóesélyest faragott edzőjük a lilákból, a hőn áhított érmes helyezés csak tavaly jött össze, idén pedig némiképp visszaesést produkáltak. Persze ha úgy vesszük, csak 3 ponttal maradtak le a harmadik helyről, de hát a bajnokság végeztével ezzel már sokat kezdeni nem lehet – így idén nem lép ki a nemzetközi színtérre a Megyeri úti csapat.

Azt sem mondhatni, hogy emlékezetes szezont produkáltak volna – a tavalyihoz képest -, legyőzni például egyszer sem sikerült a legnagyobb rivális Ferencvárost (hazai pályán egy 0-0-s döntetlenre futotta, idegenben kettőből két vereség a mérleg). Jellemző kép a csapatról, hogy a házi gólkirály Novothny Soma lett 9 góllal – aki mind a 9-et egy fél szezon alatt termelte, télen ugyanis lelépett Dél-Koreába. Tavasszal tehát mondhatjuk, hogy jó góllövő szűkében voltak az újpestiek, és ezt a problémát a sztárként igazolt, elefántcsontparti válogatott Lacina Traoré sem oldotta meg – pedig érzésem szerint ő többet tud annál, mint amit eddig mutatott.

Az Újpestre minden bizonnyal jövőre is, mint éremesélyre kell tekintenünk, még ha arra igen kevés pénzt is tennénk, hogy bajnok lesz a gárda. A keretben valószínűsíthetően lesz nem egy változás, augusztustól meglátjuk, mit hoz számukra a jövő.

Folytatás a harmadik részben!

 

Nézd meg Webshopunkat is!

MAGYAR VÁLOGATOTT felszerelések

LEGÚJABB FOCILABDÁK

LEGÚJABB SZURKOLÓI FELSZERELÉSEK

ADIDAS FOCICIPŐK

NIKE FOCICIPŐK

UTCAI CIPŐK

EXKLUZÍV FOCICIPŐK

KAPUSKESZTYŰK

FOOTBALL KIEGÉSZÍTŐK

Kovács Gergő

Kovács Gergő Péternek hívnak, 18 éves vagyok, jelenleg a BME-n tanulok villamosmérnöknek. Nagyjából 4 éve kezdtem el blogírással foglalkozni, az általam létrehozott Magyar Foci Blogot is azóta szerkesztem. Cikkeimet a Football Factor Blogon főként szakmai témákban írom, de célközönségemnek az egész magyar futballtársadalmat tekintem: írásaim között a szakemberek mellett a szurkolók is megtalálhatják a számukra hasznos tartalmakat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.