NB1-es szezonértékelő – 1. rész
Magyar foci

NB1-es szezonértékelő – 1. rész

A Magyar Kupa szombati döntőjével végleg lezárult a 2018-2019-es idény a magyar első osztályú klubcsapatok számára. Mint az ismeretes, a bajnokságot a Ferencváros nyerte, története során 30. alkalommal, ezáltal az első olyan magyar csapat lett, aki felvarrhatja a harmadik csillagot a címere fölé. A kupát pedig a szombati döntőben győzedelmeskedő, nyártól a MOL Fehérvár nevet viselő MOL Vidi nyerte.

Az idényt egy háromrészes cikksorozatban foglalom össze, minden egyes csapat idei szereplésére külön kitérve. A tabellán felfele fogunk haladni, mindegyik részben négy csapat „lesz terítéken”. Vágjunk is bele – következzen az első rész!

Haladás:

Sajnos hiába próbálunk pozitívumokat keresni a szombathelyiek idényében, nem igen lehet, hiszen utolsó helyen estek ki az élvonalból, ráadásul tengernyi gonddal küszködtek a szezon során. A kiesés réme egész szezonban, pénzügyi gondok, késő fizetések, a klub eladása körüli mizéria – ezek mind-mind beárnyékolták a vasiak szezonját.

Féltávnál tuti kiesőnek tűntek, sőt a tavaszt se kezdték olyan formában, hogy azt lehessen mondani: a Haladás megtáltosodhat, és bentmaradhat. És noha nem így lett, márciusban kezdődött egy hatmeccses periódus, amely során csak a Ferencvárostól kaptak ki – a többi meccsüket pedig behúzták. Ekkor még úgy tűnt, hogy tényleg csodát tehetnek, de végül a jó sorozat ellenére már az utolsó forduló előtt kénytelenek voltak búcsúzni Horváth Ferencék.

Ha valami pozitívumot mondani kell, akkor mindenképpen ezt a győzelmi sorozatot emelném ki, no meg azt, hogy a negyedik legmagasabb átlagnézőszáma a szombathelyi klubnak volt, amely vidékiként és utolsóként kiesőként igencsak dicséretes dolog.

Nagy kérdés, mi lesz a klubbal, a vezetőedző sorsa is bizonytalan, a légiósok távoznak, Király Gábor pedig bejelentette a visszavonulását (neki innen is gratulálunk a pályafutásához!). Válaszok jövőre – de már csak az NB2-ben.

MTK:

A Haladással ellentétben – akinek a kiesése a bajnokság felénél már gyakorlatilag borítékolható volt -, a kék-fehérek búcsúzása az első osztálytól minden volt, csak várható nem. Főleg, ahogy kezdték a szezont: jó focit játszottak, többnyire magyar játékosokkal, nem egy – saját nevelésű – fiatalt is szerepeltetve. Feczkó Tamás egy jó csapatot rakott össze még a másodosztályban (hiszen ne feledjük el, az MTK újonc volt ebben az idényben), amelynek minden esélye megvolt, hogy stabil középcsapattá váljon, már ismételten az NB1-ben.

Télen aztán távozott az ősszel egyik legjobb teljesítményt nyújtó Schäfer András (a fiatal játékos az olasz élvonalbeli Genoa-hoz írt alá), és a tavaszi szezonban valami megtört. Vereségsorozat kezdődött, az utolsó csepp a pohárban a Ferencváros elleni vesztes Örökrangadó volt, és Feczkó Tamás és stábja csomagolhatott. Pedig Feczkó – véleményem szerint – az egyik legígéretesebb magyar edző, de hát a vezetőségnek nem volt sok választása, lépnie kellett.

Lucsánszky Tamás érkezett a helyére (a Fradi u19-es csapatától), de a helyzet csak rosszabbodott. A Hungária körútiak az új vezetőedző irányításával lejátszott 9 meccsből mindössze 1-et, a Diósgyőr ellenit tudták megnyerni, az összes többit elveszítették. Egy idő után úgy tűnt, ez az MTK szélsebesen robog a másodosztály felé, és habár a téli szünetben még a dobogós reményeik is éltek, sokan az utolsó fordulók előtt biztosra vették, hogy kiesnek.

Így is lett, és mi tagadás, az a csapat, amelyik kiesés elől menekül, de tavaszi szezon során mindössze 7 pontot szerez, nehezen tud bentmaradni, és nem is igen érdemli meg azt. A klubvezetők változásokat ígértek, és a szurkolók elnézését kérik. Első lépésként menesztették is a március elején kinevezett Lucsánszkyt…

Diósgyőr:

Idén sem a legnyugodtabb évet zárta a Diósgyőr. A borsodi gárda évek óta a tűzzel játszik, tavaly, tavalyelőtt és idén is csak egy hajszál választotta el a kieséstől. Pedig ha valakik, akkor a diósgyőri drukkerek igazán megérdemlik, hogy legyen egy erős élvonalbeli csapatuk. Idén is kitettek magukért, az utolsó, bentmaradásról döntő Újpest elleni meccsen például megtöltötték a stadiont.

Persze mondhatjuk, hogy a borsodiakat leginkább az MTK mélyrepülése mentette meg, de azért ne felejtsük el, hogy a budapestiekkel ellentétben a piros-fehérek arattak pár fontos győzelmet tavasszal: legyőzték például a Vidit kétszer is. A képbe egyedül a Fradi elleni 7-0-s zakó rondít bele – az bizony csúnya volt…

Sokáig egyébként a Kisvárdával csatáztak a bentmaradó helyért, és bizony ha az MTK nem kezd rohamos zuhanásba, ki is eshetett volna a DVTK, mivel végül a Várdát nem sikerült megelőzni. Fernando Fernandez vezetőedző végig a helyén maradhatott, ami végül is jó döntésnek bizonyult, a Diósgyőr ismételten megőrizte élvonalbeli tagságát. Ennek már csak azért is tudok örülni, mert itt volt a második legmagasabb az átlagnézőszám – és egy ilyen klubra mindenképpen szükség van az első osztályban.

Kisvárda:

Ha volt csapat, amit mindenki biztos kiesőnek tippelt a szezon elején, akkor az a Kisvárda volt. Ráadásul a szezon elején két 4-0-s vereséggel nyitottak, és azzal meg is köszönték az addigi edző, Kondás Elemér munkáját. Egészen az 5. fordulóig kellett várni a Kisvárda pontszerzésére, de utána szép lassan belelendültek a szabolcsiak Dajka László vezetésével. Olyannyira, hogy végül tavasszal már jó esély mutatkozott a bentmaradásukra, sőt, végül a 9. helyen zártak, amit azt gondolom, nem sokan gondoltak volna a klubnál.

Jó volt látni, hogy a település méretéhez és a csapat lehetőségeihez képest is sokan kíváncsiak voltak a várdaiak szereplésére – százalékos arányban övék volt a legkihasználtabb stadion az egész NB1-ben. A szurkolóknak egyedül talán abban lehet hiányérzetük, hogy a csapatot többnyire légiósok alkották, gyakorta egy, legfeljebb két hazai játékos játszott, de megesett az is, hogy egy sem.

Persze – ha közel sem az összes – néhány légiós tényleg minőségi erősítést jelentett, még az egész NB1-et tekintve is: Felipe például a szezon egyik legjobb, ha nem a legjobb produkcióját nyújtotta a kapuban, a télen igazolt Grozav pedig szintén magasan átlag fölöttit nyújtott, nem is marad várhatóan Kisvárdán.

Kíváncsi leszek a Várda következő idényére, nagy kérdés, hogy meg tudnak-e ragadni az első osztályban, de ehhez mindenekelőtt majd egy, a tavalyinál jobb rajt kell majd augusztusban.

Folytatás a második részben!

 

Nézd meg Webshopunkat is!

MAGYAR VÁLOGATOTT felszerelések

LEGÚJABB FOCILABDÁK

LEGÚJABB SZURKOLÓI FELSZERELÉSEK

ADIDAS FOCICIPŐK

NIKE FOCICIPŐK

UTCAI CIPŐK

EXKLUZÍV FOCICIPŐK

KAPUSKESZTYŰK

FOOTBALL KIEGÉSZÍTŐK

Kovács Gergő

Kovács Gergő Péternek hívnak, 18 éves vagyok, jelenleg a BME-n tanulok villamosmérnöknek. Nagyjából 4 éve kezdtem el blogírással foglalkozni, az általam létrehozott Magyar Foci Blogot is azóta szerkesztem. Cikkeimet a Football Factor Blogon főként szakmai témákban írom, de célközönségemnek az egész magyar futballtársadalmat tekintem: írásaim között a szakemberek mellett a szurkolók is megtalálhatják a számukra hasznos tartalmakat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.