Nagy Lilla: „Megtörhetetlennek kell lennünk” – interjú
Interjú

Nagy Lilla: „Megtörhetetlennek kell lennünk” – interjú

Tom Hanks a nyomába nem érhet. És ez még akkor is igaz, ha bepattan a kis Polskijába és gázt ad. Pedig a nagyszerű amerikai színészt is elnevezték Forrestnek, ám amit az esetenként a volán mögött görnyedő Oscar-díjas művész nem tud, azzal az MTK szurkolói régóta tisztában vannak: ha Nagy Lilla egyszer megindul, nehéz megállítani, már-már lehetetlen feltartóztatni – legalábbis szabályos eszközökkel.

A görcs egyszerűen nem akart múlni. Elég volt hozzá a magas páratartalom, a rekkenő hőség, no meg a nagyobbnál is nagyobb tét, és persze egy hosszú lépés. Amíg utóbbinak a Bözsi búfelejtő borozója nevű zenés-táncos hely törzsközönsége napjában tizenhétszer örül, addig Nagy Lilla fájdalmas arccal terült el a füvön, tulajdonképpen mozdulni sem tudott. Jött azonban Kovács Zoltán, a kék-fehérek masszőrje, és bár eleinte úgy tűnt, az Új Hidegkuti Nándor Stadionban tavaly augusztusban megrendezett Bajnokok Ligája-meccsen csere következik, a kék-fehérek 33-asa mégis folytatta a játékot. Olyan a mentalitása, hogy nem tud veszíteni. Mert győzelemre született.

– Következhet a némiképp nyugalmasabb időszak? A Ferencváros ellen szombaton szerzett három pont lélegzetvételnyi szünetet jelenthet?
– Nem, még csak most jön a neheze – kezdte a Football Factornak adott interjúját az élvonalban 2006-ban bemutatkozó, az elmúlt közel tizenkét évben ötször bajnoki címet, kétszer Magyar Kupa-győzelmet ünneplő Nagy Lilla, az MTK Hungária FC 28 esztendős válogatott kiválósága. – Nekünk a következő hétvégén nagyon fontos három pontot kell szereznünk. A saját kezünkben van a sorsunk, egy pillanatig sem vehetünk nagyobb levegőt, és nem nyugodhatunk meg. Innentől lesz igazán nehéz és kemény a szezon hátralévő része, mert sajnos nagyon kevesen vagyunk, így pedig nagyon nehéz végigvinni egy bajnokságot. Amióta elkezdtük a munkát a nyáron, tizenhárom ember esett ki különböző okok miatt, és ezt a gondot még egy férfi NB I-es csapat is csak nagy nehézségek árán tudná áthidalni. Nem tudok mást mondani, egyelőre a szívünk visz minket.

– Mentálisan miként lehet mindezt feldolgozni?
– Nagyon nehéz, és nem csupán mentálisan, de fizikailag is bírni, mivel mindkét téren el vagyunk fáradva. Egyedül a szívünkre hagyatkozhatunk, no meg egymásra. Az a kulcs, hogy csapat legyünk, és ugyanúgy vigyük végig, mint eddig. Megtörhetetlennek kell lennünk, csak így sikerülhet a döntőbe kerülnünk. És ha finalisták leszünk, akkor új erőre kell kapnunk, és mindent megtenni azért, hogy újabb csodát vigyünk véghez, akárcsak tavaly.

– Egy kisebbfajta ismét összejött a Fradi 1–0-s legyőzésével. A szombat délutáni derbi min múlott? Sokat nyomott a latban, hogy a Ferencváros negyvennyolc órán belül kétszer lépett pályára?
– Persze, hogy számított. Mondhatnám azt, hogy nem, pedig dehogynem, látszott a játékosokon, nem voltak olyan állapotban, mint egy hete, viszont annyit hadd írjak a mi papírunkra, hogy nagyon akartuk ezt a győzelmet, és ezt tűzön-vízen keresztülvittük volna még akkor is, ha a Ferencváros nem játszott volna csütörtökön mérkőzést.

– Szétválasztható a motivációjuk? Úgy értem, az MTK „csak” vissza akart vágni a legutóbbi 4–1-es kudarcért, vagy azért akartak nyerni, mert égetően szükségük volt a három pontra?
– Az a meccs egyszer fordult elő, többször nem fog. Nem tudom, mi történhetett azon a napon, szerintem mindenki bal lábbal kelt fel. Nem hiszem, hogy még egy ilyen mérkőzést fogunk játszani, hogy még egy ilyen rossz teljesítményt le tudunk tenni az asztalra. Biztos azért is volt, hogy szombaton jobban mentünk, mert elég megalázónak éreztem a 4–1-et, mert nem volt méltó hozzánk sem a játék, sem az eredmény, ugyanis mi ennél sokkal többre vagyunk képesek. Minden meccs más, de most csak a három pontra lehetett fókuszálni, semmi egyébre.

– Mindkét csapatot égette az áprilisi nap sugara, avagy ugyanolyan körülmények fogadták a kék-fehéreket, mint a zöld-fehéreket a BVSC Szőnyi úti stadionjában, mégis, fizikálisan mennyire megterhelő úgy pályára lépni, hogy a tavasz közepén egyáltalán nem megszokott a harminc fok?
– Azt nagyon nehéz egy sportoló szervezetének feldolgozni, hogy kimaradt egy tavasz, de egy civil embert is megvisel, ha a hideg után hirtelen nagyon meleg jön, de ezt nem lehet kifogásként felhozni, ez nem lehet mentség, így kell teljesíteni.

– A válogatottról szót ejthetünk?
– Persze, hogy beszélhetünk róla!

– Vannak még álmai a nemzeti csapattal kapcsolatban?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek, de nem vagyok egyszerű helyzetben. Sajnos október óta nem érzem azt, hogy számítana rám a szövetségi kapitány, legutóbb sem kaptam lehetőséget, igaz, nem is voltam olyan állapotban, hogy a válogatottban játsszak. Megvan biztos annak is az oka, miért nem vagyok behívva. Hálás vagyok, hogy négy évig ott lehettem, ez most így alakult, és természetesen mindent megteszek, hogy visszakerüljek, de úgy érzem, nincs egyszerű dolgom.

– Ha Nagy Lilla lenne Markó Edina helyéében, akkor behívná Nagy Lillát?
– Nem.

– Nagyon határozott, akárcsak a pályán.
– Nem, mert Nagy Lilla nincs olyan állapotban, hogy jelen pillanatban a nemzeti csapat tagja legyen. Talán egy-két hete jött el az a fordulópont, hogy újra tudok magammal valamit kezdeni, az azt megelőző időszak kuka volt. Próbálok mindent megtenni, hogy újra fel tudjam hívni magamra a figyelmet, de ez nem egyszerű út, mert úgy gondolom, nagyon leépítettem magam, nem magamhoz méltó teljesítményt nyújtottam az utóbbi időben, úgyhogy jogosnak érezhetem azt, hogy nem vagyok ott. Megpróbálok ezen túllépni, megpróbálok ezen nem görcsölni, és ha kapok újra lehetőséget, szeretnék vele élni, bár jelen helyzetben ez a munkám miatt nem olyan egyszerű.

– Mindig ennyire önkritikus?
– Igen, mert ez egészséges egy sportolónál, hogy így áll hozzá.

– Átpörgeti, újra lejátssza a találkozókat, avagy tudja, miért nem felel meg a saját maga által elvárt követelményeknek?
– Nem véletlen van az, hogy nem tudok aludni a meccsek után, ha valami nem úgy történik, ahogy terveztem. Az utóbbi időszakban sajnos elég sokszor előfordult, hogy úgy feküdtem le, nem vagyok elégedett. Nem azt mondom, hogy nem tettem meg mindent, mert nem tudnék olyat csinálni, hogy ne tegyek meg mindent, egyszerűen nem jött ki a lépés. Keresem az okát, így nagyon sokszor játszok magamban vissza helyzeteket. Ezen a szombati meccsen is voltak olyan pillanatok, amiket most is pörgetek a fejemben, miért így csináltam és miért nem másként? Persze azért vannak olyan pillanatok, amelyekből táplálkozom. Megmondom őszintén, csütörtökön visszanéztem a tavalyi két döntőnk összefoglalóját, megpróbáltam abból erőt meríteni, hogy egy kis löketet adjon. Érdekes gondolkodásom van ezzel kapcsolatban, rengeteget tudok stresszelni ilyen dolgokon, nagyon önmarcangoló üzemmódba tudom tenni magam.

– Ez baj?
– Szerintem igen, mert én sokkal nehezebben lépek túl dolgokon, mint mások, és ezzel lehúzom magam.

– Annyira sokat agyal, hogy az már káros?
– Igen, sajnos ezt kell mondanom. Nagyon nehézfejű ember vagyok, és tényleg roppant kritikus önmagammal kapcsolatban, amin szeretnék változtatni, de hát nem egyszerű. Ez ugyanolyan, hogy százhatvan centi vagyok, és nem leszek százkilencven egy csettintésre, mert ez nem fog menni.

– Máskor is előfordult, hogy átszuszakolta magában újra azokat a pillanatokat, amelyek valamiért megragadták?
– Nagyon sokszor csinálok ilyet tétmeccsek előtt, hogy visszanézem a régi jó élményeket, olyan sikereket, amitől mai napig a feláll a szőr a kezemen és borsódzik a hátam. Kitaláltam magamnak ezt a módszert, és van, amikor bejön, van, amikor nem, de többnyire igen. Idén először folyamodtam ahhoz, hogy a tavalyi felvételeket megnézzem, és most, hogy beszélünk erről, szinte elfog a sírás, olyan katartikus helyzetet éltem meg. A mai napig nem tudom elfelejteni, mert azért a bajnoki győzelemért odaadnám a másik négyet. Valószínűleg a jövő héten is meg fogom nézni, az azutánin is, amíg be nem kerülünk a döntőbe.

– Jól veszem ki a szavaiból, hogy az eddig elért sikereket tekintve a legutóbbi bajnoki arany éri a legtöbbet?
– A tavalyi bajnoki cím abszolút mindent visz. Azért az aranyért meg tudok bocsátani mindent, amit a karrierem során elbuktam, elvesztettem, mert az mindenért kárpótolt engem.

– Néhány perccel ezelőtt csodát említett. Ha a csapat ott lesz a fináléban, és újra megnyeri, az is csoda lenne? Csak azért kérdezem, mert megvan a rutinjuk, hogyan kell legyőzni a Ferencvárost még egy olyan összecsapáson is, amelyet lehet, hogy a két-három évvel ezelőtti MTK elveszített volna.
– Ez még nagyobb csoda lenne, mint tavaly, főleg tizenegy emberrel. Az a csodák csodája lenne, de azért vannak csodák az életben, hogy minden szép és kerek legyen, hogy meglepetés legyen, úgyhogy szeretnék élni a csoda lehetőségével, és tudom, hogy ez a csapat képes erre ilyen nehéz helyzetben. Ebben a csapatban jobban bízom, mint bármelyikben a világon. Ez a csapat képes mindenre, tavaly már bizonyította, és ha lesz rá lehetősége, az idén is be fogja.

– Hát még, ha megtalálja a góllövő cipőjét. Van kedvence?
– Tízen iksz évig Nike Mercurial Vaporban játszottam, ám sajnos olyan helyzetbe kerültem, hogy nincs a méretemben, illetve nem hoznak az enyémben, mert pont határeset a 39-es, úgyhogy nemrégiben áttértem az Adidasra, mivel ebben a márkában találtam olyan kategóriájú cipőt, ami hála Istennek, megfelelő. Nagyon keskeny lábfejem van, és eddig nincs az új cipőmmel problémám. Nehéz volt megszokni tízen akárhány év után egy új márkát, de megoldottam, és ez a lényeg.

– A Nike vagy az Adidas a favorit a hétköznapi életben is, netán olyankor megengedőbb önmagával szemben?
– A hétköznapokban bármit felveszek, sportosabbat, csinosabbat, vagányabbat. Ilyenkor sokkal lazább a viseletem, mint a sportban.

Horváth M. Attila

Bogomil Rajnov bolgár író szerint az élet mindig a legkellemetlenebb dolgot hagyja a végére, mintegy desszert gyanánt. Azt már viszont én teszem hozzá, hogy a futball olyan édesség, amely bármely napszakban fogyasztható, nem hizlal, és ha nincs, elvonási tüneteket okozhat. Közel másfél évtizedes tollforgatói tapasztalat, illetve több mint tíz esztendeje íródó blogos múlt (Foci a köbön) mondatja ezt velem – amit nem is cserélnék el semmire.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.