Magyarország – Szlovákia: 1-2 – a meccs legérdekesebb statisztikái
Sporttudomány

Magyarország – Szlovákia: 1-2 – a meccs legérdekesebb statisztikái

A magyar labdarúgó válogatott 2-1-es vereséget szenvedett hazai pályán, a Groupama Arénában Európa-bajnoki selejtező mérkőzésen a szlovák válogatottól. Az év mérkőzésének beharangozott találkozón, zsúfolt lelátók előtt sajnos elmaradt a várva-várt győzelem (amire egyébként minden esélyünk megvolt), így már nem a saját kezünkben van a sorsunk az EB-re jutáshoz. A játékosok által hangoztatott 15 pontot (ami a szinte biztos kijutást jelentené) már csak úgy gyűjtheti be a válogatott – amellett, hogy természetesen legyőzi Azerbajdzsánt hazai pályán -, hogy ha vagy Cardiffban, vagy Splitben győzelmet arat; márpedig mindkét eset a bravúr kategóriája.

Ebben a cikkben számolgatni fogunk – még mielőtt bárki elhinné, nem azt, hogy mennyi esélyünk van kijutni -, hanem a meccs legérdekesebb statisztikáit böngésszük át, belőlük taktikai következtetéseket levonva. Statisztikai elemzés, itt, a Football Factor Blogon!

Marco Rossi a mérkőzést követő sajtótájékoztatóján azzal érvelt, hogy semmivel sem voltunk rosszabbak a szlovákoknál. Ez a kijelentés több, mint vitatható (tegyük hozzá, az első szlovák gól 99%, hogy lesről született, ettől függetlenül azonban ne varrjuk csak a bíró nyakába a vereséget), ugyanakkor, ha ránézünk egyelőre csak a teljes mérkőzés csapatstatisztikáira, akkor az tulajdonképpen inkább Rossit igazolja.

Merthogy több lövésünk és több kaput eltaláló lövésünk is volt (persze ez a másik oldalon meg azt jelenti, hogy ellenfelünk pontosabb volt). A passzpontosságunk is jobb volt, 84-82% a javunkra. A hosszú passzaink és a keresztlabdáink is nagyobb arányban találtak embert, mint a szlovákoknál. Több sikeres cselt mutattunk be, kevesebbszer vesztettünk labdát. Jóval több párharcot (62 – 38), és főként jóval több fejpárbajt (24 – 5) nyertünk meg, mint ők.

Sőt, ha megnézzük az egyéni statisztikákat (erre a későbbiekben még részletesen is kitérek), ott is láthatjuk, hogy nem múltuk alul pusztán számszerű mutatókban egyénileg sem a szlovákokat.

Azonban a futball nem ilyen egyszerű. Nem lehet mindent a számokból levezetni, és ha kicsit mögé nézünk a meccs taktikai képének, akkor már mindjárt árnyaltabb lesz minden. Merthogy az első félidőben – főként annak első fél órájában – tényleg jobbak voltunk, a letámadásainkkal nem igen tudtak mit kezdeni, jobbára csak elrugdalták a labdákat. Mi viszont több veszélyes szituációt is ki tudtunk alakítani, viszont sajnos egyikből se lett gól. Aztán a nagy presszingben kissé elfáradtunk, büntettek is a szlovákok, Robert Mak által.

Aztán a második félidőt – pihenve egy kicsit – szintén nagy elánnal kezdtük, meg is lett az eredménye: Szoboszlai Dominik gyönyörű gólt ragasztott Dubravka kapujába. Csakhogy nem sokkal később ezt egy védelmi hiba követte – sajnos az eddig egészen jól szuperáló Orbán – Baráth kettős pont ezen a mérkőzésen fogott ki gyengébb napot -, közéjük rúgták be a labdát, amiből aztán Robert Bozenik szerzett gólt. A félidő előrehaladtával – főleg Nagy Ádám lecserélését követően – kezdett szétcsúszni a játékunk, a labdát se igen tudtuk hosszabb időre megtartani. Idegessé is vált kissé a csapat, és a meccs végére teljesen „elfogytunk”.

A következő diagram (amely azt mutatja, hogy a mérkőzés melyik szakaszában melyik együttes dominált, melyik gyakorolt nagyobb nyomást az ellenfélre) jól példázza az általam előbb leírtakat: mindkét félidő végét Szlovákia bírta jobban.

Amit azért mindenképp meg kell említeni még a mérkőzés kapcsán, mielőtt rátérnénk az egyéni statokra, az Sallai és Szoboszlai játéka. Az ő jó teljesítményük, és remek játékkapcsolatuk talán a legnagyobb pozitívum volt magyar szempontból a találkozón, persze a Red Bull Salzburg középpályásának óriási találata mellett.

Rögtön emeljünk is ki néhány adatot e két játékos statisztikájából, hogy alátámasszuk a fentebb állítottakat! Sallai Roland a második legtöbb párharcot vívta és nyerte is meg az egész mezőnyben (nála csak Kleinheisler teljesített jobban ebben a mutatóban). A legtöbb cselt ő mutatta be, 5-öt, ezek közül 4-et meg is nyert, nála sem magyar, sem szlovák nem volt jobb hétfő este.

Szoboszlai Dominik az egész mezőnyben a legpontosabban passzolt (Nagy Ádámmal holtversenyben, és nem számolva az egyetlen passzt, de azt sikeresen bemutató Holendert): 97%-ban játszotta meg pontosan a labdáit, ami egy ilyen meccsen egészen elképesztő mutató. A legtöbb kaput eltaláló lövés – szintén holtversenyben, ezúttal Szalai Ádámmal – tőle érkezett, valamint ezenfelül 2 kulcspasszt is bemutatott (nála többet csak Dzsudzsák részéről jegyezhettünk fel az egész mezőnyben). Nem véletlen, hogy a statisztikák alapján a magyar csapat második legjobbja a 18 éves játékos volt, őt csak Dzsudzsák Balázs előzte meg számszakilag.

Sajnos korábban azt is meg kellett említenem, hogy ez bizony nem Orbán és Baráth meccse volt, és bizony ezt is alátámasztják a statisztikák: ugyan a Sporting Kansas City védőjének volt a legtöbb tisztázása (4) a mezőnyben, de sem közbeavatkozást, sem szerelést, sem pedig blokkolást nem jegyezhettünk fel a neve mellé. Emellett minden párharcát elvesztette, akár földön, akár levegőben. Orbán ugyan biztosabb pont volt, de a gólnál ő is tehetetlen volt, és később is akadt némi bizonytalansága: volt egy nagy hibája, ami végül szlovák lövéshez vezetett, szerencsére azért gól nem született belőle.

Érdekesség – erre már korábban is utaltam – hogy nem a statisztikák alapján nem a párharcokon múlt az, hogy nem tudtunk győzni, vagy legalább döntetlent elérni. Csapatszinten is jóval több párharcot nyertünk, de szembetűnő, hogy a 3 legtöbb párharcban három magyar játékos vett részt (sorrendben Kádár, Kleinheisler, Sallai) kezdeményezte, és közülük Kádár (15) és Kleinheisler (12) nyerte meg a legtöbbet is közülük a mezőnyben.

Szintén említettem korábban azt, hogy Nagy Ádám lecserélésével látványosan zuhant össze a támadójátékunk: nos, ha megnézzük a Bristol City középpályásának statjait, akkor láthatjuk, hogy nem véletlenül volt feltűnő különbség Nagy „előtt és után”: 97%-ban pontosan passzolt (egyébként 45-ször összesen, ez a negyedik legtöbb a mezőnyben), és összesen 53-szor ért labdához. Ez utóbbi két adat főleg annak fényében jó, hogy mindössze 65 percet töltött a pályán. Labdavesztése is alig volt, csupán 5-ször, ez egyáltalán nem vészes adat. Nem túlzás azt mondani tehát, hogy amíg a le nem cserélték, addig a csapat mozgatórugója volt.

Továbbá az egész középpályát bejátszotta, ezt is mutatja a hőtérképe:

A mezőny legjobbja a statisztikák alapján a szlovák válogatott hálóőre, Martin Dubravka lett. Nem véletlenül, láthattuk is, mekkorákat védett, de azonkívül a tények is igazolják ezt: 6 védése volt, amelyek közül 4 is egy tizenhatoson belülről leadott lövést követően történt, és ezenfelül további 3 labdát ütött még ki.

A kijutás még nincs veszve, habár innentől már bravúr kell. Lehet sajnálni a válogatottat, hiszen a meccs bizonyos periódusaiban jobban futballozott ellenfelénél, ám úgy látszik, ennél is több kell. A folytatásban mindenképpen szükség lesz egy bravúrra, de bízzunk benne, hogy végül ott leszünk az Európa-bajnokságon!

(Az adatok a Sofascore.com oldalról származnak.)

 

Nézd meg Webshopunkat is!

MAGYAR VÁLOGATOTT felszerelések

LEGÚJABB FOCILABDÁK

LEGÚJABB SZURKOLÓI FELSZERELÉSEK

ADIDAS FOCICIPŐK

NIKE FOCICIPŐK

UTCAI CIPŐK

EXKLUZÍV FOCICIPŐK

KAPUSKESZTYŰK

FOOTBALL KIEGÉSZÍTŐK

Kovács Gergő

Kovács Gergő Péternek hívnak, 18 éves vagyok, jelenleg a BME-n tanulok villamosmérnöknek. Nagyjából 4 éve kezdtem el blogírással foglalkozni, az általam létrehozott Magyar Foci Blogot is azóta szerkesztem. Cikkeimet a Football Factor Blogon főként szakmai témákban írom, de célközönségemnek az egész magyar futballtársadalmat tekintem: írásaim között a szakemberek mellett a szurkolók is megtalálhatják a számukra hasznos tartalmakat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.