La Liga – 8. forduló
Spanyol foci

La Liga – 8. forduló

Nyolc forduló kellett ahhoz, hogy helyre álljon a világ rendje Spanyolországban, már ami a La Liga tabellájának állását illette. Nyolc játéknap után került a három topcsapat az első három hely valamelyikére. A forduló rangadóján a Barcelona lemosta a Sevillát, a Real Madrid némi ijesztgetést leszámítva szintén simán verte a Granadát, az Atletico Madrid viszont megbotlott a Valladolid otthonában. Football Factor, La Liga összefoglaló!

Real Madrid – Granada

A listavezető, azaz a Real Madrid, hét forduló után még mindig veretlen (egyedüliként) mérleget tudhatott magáénak a bajnokságban, azonban nem mindenhol ilyen sikeres a királyi gárda. A hétközben meglepetésre elhullajtott újabb BL pontok (Club Brugge, 2-2) fájóak a Bernabeu háza táján, azonban egy idén még meg nem mutatott arcát láthattuk Ramoséknak. Kétgólos hátrányban is erős tartásról tett tanúbizonyságot a csapat, amely feltétlenül pozitív jel a jövőre nézve. A Granada története legjobb rajtját vette a La Ligában, ennek köszönhetően a második helyről várhatta a találkozót, ilyen formában tekinthettük a forduló egyik rangadójának ezt az összecsapást.

A bajnoki veretlenség megőrzéséért pedig hamar tett is a királyi gárda, a második percben egy vendég helyezkedési hibát nagyszerűen használt ki Benzema, aki Baletől kapott csodás passzt a jobboldalról, majd ajtó-ablak helyzetben nem hibázott. A folytatásban is egyértelmű fölényben volt a hazai csapat, az eddigiek során stabil védekezést felmutató Granada pedig többször is hibát követett el, ennek köszönhetően Carvajal, Benzema és Valverde előtt is kisebb-nagyobb gólhelyzetek adódtak. A 26. percben igen közel járt a második találathoz a Real Madrid, miután egy mesterien kigurigázott akció végén Carvajal(!) lőhetett zavartalanul a tizenegyespontról, ám Silva bravúrral mentett. A hosszabbítás második percében aztán megszületett a már nagyon érő második gól. Valverde küzdött meg több ízben is egy labdáért a középpályán, majd jó ütemben ugratta ki Hazardot, aki parádés mozdulattal emelt át a kimozduló kapuson.

A második félidő jó negyedórán keresztül a fejetlenségekről, színészkedésekről és a szabálytalanságokról szólt, Valverde és főleg Modric azonban úgy gondolták, hogy illene visszatérni a futball szerethető keretei közé. A fiatal középpályás újabb labdáért harcolt meg az oldalvonal mellett, ebből Hazard passzolt Modricnak, aki a tizenhatos előteréből bombagólt ragasztott a kapu bal felső sarkába a 61. percben. A 3-0-ás hátrányban a Granada láthatóan feladta az addigi taktikáját (ami nem volt túl acélos) és gyakorlatilag már csak az érdekelte a vendégeket, hogy mindenáron betaláljanak. Hála Areolának, aki buta tizenegyest hozott össze a hazai kapu előtt, ez meg is történt a 69. percben Machis jóvoltából. Sőt, a 76. percben Duarte ívelt fejesét Varanenak kellett tisztáznia a kapu torkából, csakhogy a mentést követő szöglet után már nem volt kegyelem, Diaz csúsztatásába Duarte tette bele a lábát jól, így hamar és váratlanul zárkózott egy gólra a Granada. A hátralevő szűk negyedórában értelemszerűen hajtotta az egyenlítő gólt a Granada, de komoly helyzetet már nem tudott kidolgozni, ellenben a fellazuló csapatszerkezeten a madridiak tudtak néhányszor átvágtatni. A 86. percben meg is volt az ordító helyzete a királyi gárdának, Odriozola centerezését követően az érkező Benzema lőtt kapura néhány méterről, Silva viszont újfent nagyot mentett. A 93. percben aztán megint Odriozola gurított középre, ezúttal a második hullámba passzolt, az onnan érkező James pedig lezárta a mérkőzést.

Nos, összességében véve azt hiszem egészen jó mecset játszott a Real Madrid, az első félidőben momentumot sem adott a Granadának, minden tekintetben uralta a meccset, ráadásul magabiztos előnyt szedett össze. Carvajal kényszerből játszott a védelem baloldalán, de jól teljesített. A csatársorból pedig mindneki hozzátette a magáét gólpasszal, vagy góllal. A csapat legjobbja azonban a középpályáról kell, hogy kikerüljön, ő Fede Valverde, aki számolatlan labdáért harcolt meg és azokat szinte egytől-egyig jól, mitöbb gólveszélyesen játszotta meg. Figyelmeztető rövidzárlatai azért most is akadtak a blancóknak, hiszen 3-0-nál nagyon könnyedén hozták fel egy gólra a Granadát ez pedig már nem az első ilyen alkalom volt a szezon során.

Valószínűleg még élvezetesebb lett volna a meccs, ha a Granada azt a bátor, vállalkozó szellemű futballt produkálja, amit 3-0-nál vállalt csak végül fel és amit egyébként kezdettől fogva várt a szakvélemény a vendégektől. Azonban odaajándékozott egy komplett félidőt a Realnak és rengeteg hibával játszott hátul, így pedig ledolgozhatatlannak bizonyuló hátrányt szedett össze. Nyilvánvalóan belefér egy vereség a Bernabeuban, okulásra pedig jó példa lehet majd a jövőben ez a mérkőzés.

Valladolid – Atletico Madrid

Az Atletico Madrid négy meccs óta nem kapott gólt, viszont a Valladolidot sem tömik ki mostanság, igaz a hazaiak a tabella alsó, a vendégek a felső felében jeleskednek a kevés kapott góllal. A matracosoknak nagyon fontos volt megnyerni ezt a mérkőzést, hogy továbbra is a városi rivális Real Madrid nyakán tudjanak maradni.

Az Atletico ismét a Costa-Morata-Joao Felix hármassal állt fel és ennek megfelelően a vendégek voltak kezdeményezőbbek. A Valladolid viszont fegyelmezett 4-4-2-es védőfalat húzott kapuja elé és nem nagyon engedett lövőhelyzetet a matracosoknak, sőt a kontrákra felépített támadásaik alapján egyáltalán nem volt alárendelt szerepben a hazai csapat, noha helyzetekig ők sem jutottak. Így sokáig csak mezőnymunkáról szólt a találkozó és egészen a 32. percig nem is történt említésre méltó esemény. Ekkor egy hosszú percekig tartó VAR közjáték után büntetőt kapott a Valladolid, amit Sandro végzett el és borzalmasan fölé lőtte azt. A folytatásban talán a Valladolid próbált inkább futballozni, de olyan alacsony volt a találkozó színvonala, hogy alig lehetett megkülönböztetni a két csapat teljesítményét.

A második félidőre már egy valamivel pörgősebb Atletico jött ki, szűk tíz perc alatt Saul egy életerős átlövéssel, Morata pedig egy lesgyanús zicerrel jelezte góllövési szándékait. Mindemellett a Valladolid támadói is jól zavarták a madridiak hátsó sorát, Gimenez és Savic is bizonytalankodott egy-egy esetben, amiből Sandro egy alkalommal veszélyt is teremtett Oblak kapuja előtt. Nagyjából a 60-70. perc között Correa, Lemar és Herrera is pályára került a vendégek oldalán, innentől kezve pedig tapintható volt az Atletico fölénye, de ez inkább csak a mezőnyben mutatkozott meg. A 81. percben aztán a tizenegyest leszámítva a legnagyobb helyzetet Correa hagyta ki, a tizenhatoson belülről eleresztett lövése a kapufán csattant. A végjátékban ment-ment előre az Atletico, de átütőerő nélkül maradtak a támadások, akárcsak korábban, így keserű döntetlennel végzett csak a Valladolid otthonában.

Önmagához képest rendkívül szint alatt játszott az Atletico, sőt meg merem kockáztatni, hogy az első félidei teljesítmény az idei szezon eddigi legpocsékabb játéka volt. Támadásban módfelett statikus és pontatlan volt Simeone csapata, képtelenek voltak bármiféle váratlant húzni, amivel átjátszható lett volna a hazai védelem. Hiába játszott tehát a legerősebb csapatával a fővárosi egylet, kapura teljesen veszélytelennek bizonyult. A második féidőben, hiába volt valamivel pörgősebb a csapat, Correa helyzetét leszámítva nem tudott igazán veszélyes lenni a kapura. Ezek a döntetlenek, mint például a Celta elleni és a mostani pedig nagyon sokba kerülhetnek majd a végelszámolásnál.

A Valladolidot az első félidőt illetően jóval több dícséret illeti, mert bár a látványos futballhoz a hazai csapat sem tett hozzá semmit, a védekezésük megfelelően működött és hiába volt egyébként is gyenge elöl az Atletico, ehhez azért Sergio csapatának is volt némi köze. A második félidőben tudta hozni ugyanazt a szintet a hazai gárda amit az elsőben, a Valladolid játékosai nem riadtak vissza a durvaság határát súroló szabálytalanságoktól sem. A kemény védekezéssel pedig mondhatjuk, hogy megnyert egy pontot a hazai gárda, sőt utólag visszatekintve a tizenegyes értékesítésével, jó eséllyel hármat is markolhatott volna a csapat.

Barcelona – Sevilla

A forduló rangadójának nem volt kisebb a tétje, minthogy a nyertes csapat felkapaszkodhatott a második helyre és első számú üldözőjévé válhatott a Real Madridnak. A felek legutóbbi két meccsén a katalánok tízszer(!) vették be az andalúz kaput, úgyhogy volt mit törlesztenie Lopetegui csapatának.

Kiegyenlített első tíz percet követően a Sevilla okozott forró perceket a katalán kapu előtt. Ocampos először jobbról passzolt a középen érkező de Jonghoz és csak ter Stegen földöntúli reflexmozdulata akadályozta meg azt, hogy ne középkezdéssel folytatódjon a játék. Majd még két alkalommal válaszotta el kevés a Sevillát attól, hogy gólt szerezzen, főképp de Jong újabb – szöglet utáni – helyzete volt igen nagy a 18. percben. A Barcelona a továbbiakban sem tudott igazán mit kezdeni az Ocampos-de Jong kettőssel, a 26. percben újfent ez a páros alakított ki nagy gólhelyzetet, de a holland harmadik helyzetét is kihagyta. Nem úgy, mint egy perccel később a túloldalon Luis Suarez, akinek egy is elég volt a gólhoz, Semedo baloldali beadását nagyszerűen ollózta be az ötösről. A 32. percben pedig már kétgólos volt a hazai előny, Arthur labdájának volt szeme, amely az ötös vonalára üresbe futó Vidalt találta meg, a chileinek pedig épp csak a lábát kellett beletennie a passzba. Három perccel később már három volt közte! A katalánok a Sevilla térfelén szereztek labdát, amelyből Dembele vezette rá védőjére a labdát, majd egy csel után okosan lőtte ki a jobb sarkot. A Barcelona így gyakorlatilag nyolc perc alatt le is rendezte a Sevillát…

A második félidőt – más választása nem lévén – magasra tolt védekezéssel, intenzív letámadásokkal kezdték a vendégek, melyek egyikének köszönhetően (de Jong vette el Arthurtól a labdát a hazai tizenhatos vonalán) hamar, már a 49. percben zárkózhatott volna a Lopetegui csapata, csahogy de Jong ezúttal sem tudott betalálni, csak kapufáig jutott. A kezdeti lendület pedig nagyjából 10-15 perc alatt el is fogyott és egyre inkább a Barcelona kényelmes és felszabadult futballozgatása vette kezdetét. Az első nagy hazai helyzet a 60. percben született Messi szólója végén, Vaclik nagyot nyújtózkodva védett. A következő pedig a 78. percben, ez azonban nem csak helyzet volt, hanem gól. Mesi állt oda harmadjára is egy szabadrúgás mögé és bár a lövés nem volt kifejezetten pontos, a labda mégis utat talált a hálóba. A végjátékra két piros lap maradt, mint látványosság, a katalánoknál debütáló és csereként beálló Araujo utolsó emberként rántotta le Chicharitot, a reklamálások közepette pedig Dembele volt olyannyira forrófejű, hogy szintén idő előtt mehetett zuhanyozni.

A döntő különbség pedig – főleg a fentiek értelmében – azt hiszem egyértelmű, hogy mi volt az első félidőben és tulajdonképpen a másodikban is. A katalánok kíméletlenül használták ki a helyzeteiket, hátul meg volt egy bravúrt bemutató kapusuk és némi szerencséjük is. Suarez hetek óta életveszélyes formában játszik, ezúttal pedig már Messi is sérülése előtti formáját idézte. Semedo rendkívül jól mozgott a baloldalon és Vidal csapatba állítása is jó húzásnak bizonyult ezen a sok párharcot magába foglaló mérkőzésen. Kezd belendülni a Barcelona, ez pedig a közelgő El Clasicora jó jel a katalán szurkolók számára, főleg azért mert a Real Madrid sincs rossz formában.

Jó kérdés, hogy alakult volna a meccs, de leglaábbis az első félidő, ha a Sevilla akár csak egyet is kihasznál a nagy gólhelyzeteiből, de ez az, amit nem tudhatunk már meg. Egyébként a fentebb is említett Ocampos-de Jong páros valóban komoly gondokat okozott a Barca védelmének eleinte, de a bakapott gólok után már ők sem villogtak úgy, mint még gól nélküli állásnál. Érdekes volt megfigyelni azt is, hogy omlott össze a Sevilla hátsó sora, ugyanis az első gólig kifejezetten jól állt a lábán az andalúz védelem, szinte semmit nem engedtek a Barcelonának, ezért épp érthetetlen a hirtelen összeomlás. A második félidőt leginkább ott folytatta Lopetegui csapata ahol az elsőt abbahagyta, azaz kihagyott helyzetekkel, így a kiütéses vereség ezúttal sem maradt el. Utóbbi négy bajnoki meccséből hármat elvesztett az andalúz gárda, úgyhogy lassacskán össze lehet hívni a válságstábot…

Eredmények

BetisEibar1 – 1
LeganesLevante1 – 2
Real MadridGranada4 – 2
ValenciaAlaves2 – 1
OsasunaVillarreal2 – 1
MallorcaEspanyol2 – 0
Celta VigoAthletic Bilbao1 – 0
ValladolidAtletico Madrid0 – 0
Real SociedadGetafe1 – 2
BarcelonaSevilla4 – 0

A mérkőzéseken viselt termékek megtalálhatóak a Football Factor üzleteiben:

FC BARCELONA felszerelések

REAL MADRID felszerelések

NIKE focicipők

ADIDAS focicipők

Football kiegészítők

Pásztor Zsolt

Pásztor Zsolt vagyok, diplomámat a BGF Kommunikáció és médiatudomány szakán szereztem. A labdarúgást édesapámnak köszönhetően szerettem meg és most már évtizedes távlatokban beszélhetünk erről a kapcsolatról. Egybekötve a tanulmányaim során, az írásról szerzett tapasztalataimat és a foci szeretetét, született meg anno az elhatározás, hogy blog formájában igyekszem majd néhány gondolatot átadni. Elsősorban a spanyol és a magyar foci követője vagyok, tehát a bejegyzéseim főként ezekben a témakörökben lesznek közzé téve.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.