La Liga – 4. forduló
Spanyol foci

La Liga – 4. forduló

A válogatott szünetet követően folytatódott a Spanyol labdarúgó bajnokság, melynek élére négy forduló után a Sevilla állt, mivel az Atletico Madrid vereséget szenvedett a Real Sociedad otthonában. Gálázott a Barcelona és bár szintén gálának indult, majdnem megégett a Real Madrid a Levante ellen. Football Factor, La Liga összefoglaló!

Real Madrid – Levante

Asensio, Bale, Isco, Modric, Valverde és Diaz, akik a kiesett játékosokat reprezentálták a királyi gárda keretében, ám a kezdőcsapat még így is épp veretesre sikeredett. Casemiroval a középső vonal tengelyében és a visszatérő Jamessel, valamint a jó formát mutató Kroosal igyekezett Zidane felépíteni a megfogyatkozott középpályát. A kérdés már csak az volt, hogy tud muzsikálni ez az összetétel?

Nos, mind labdabirtoklásban, mind letámadásban jól teljesített a Real kezdője, sőt Benzema felé elvétve még egy-egy veszélyes labda is érkezett, de a Levante 5-3-2-es kapu előtt felhúzott fala eleinte még állta a sarat, mindemellett pedig Courtois kapujához is felmerészkedtek néhány kontrán keresztül. A 16. percben Kroos lőtt egyet távolról és a kipattanót közelről, de Aitor Fernandez mindkét esetben nagyot védett, akárcsak a 21. percben, ekkor Benzema tekerését szedte ki a léc alól a kapus. Rendkívül nagy nyomás alatt játszott a Levante, Lucas egy labdaszerzést követően már a kapufáig is eljutott, a vendégek pedig egy pillanatra sem tudták megtartani a labdát ekkortájt. A 25. percben meg is tört a vendégcsapat: Carvajal mértani beadását jobbról Benzema fejelte a kapuba. Hat perccel később pedig egészen kilátástalan helyzetbe kerültek a vendégek, lévén egy újabb eladott labdából James és Benzema rakták össze a második madridi gólt, utóbbi befejezésével. A 41. percben már a kilátástalan helyzet sem volt elég leíró a Levantéra nézve, a hazaiak egy parádés, gyors támadás nyomán (Vinicius robogott el a jobbszélen, majd Casemirot szolgálta ki) gyekorlatilag eldöntötték a mérkőzést, félidő: 3-0…

A második félidő első tíz percében több lehetősége is volt a Levanténak a felzárkózásra, köszönhetően a Real Madrid kényelmes futballjának. Ebből egyet Mayoral révén ki is használt a vendégcsapat, míg a túloldalon Benzema egy egyéni akcióból majdnem hamarjában visszaállította a háromgólos különbséget (csak a kaputfa csattant). Egy óra játék után Militao és Hazard debütáltak a királyi gárdában, utóbbi pedig új lendületett hozott támadásban, többek között egy lesgólból vette ki a részét a belga támadó és majdnem be is talált (Aitor védett bravúrral). Az irányítás tehát a hazaiaknál volt, Vinicius a 71. percben le is zárhatta volna a meccset, csakhogy Aitor ismét fantasztikusan avatkozott játékba. Zárás helyett azonban a 75. percben a Levante Melero góljával visszanyitotta a meccset, ha nem is háromesélyessé, de izgalmassá. Sokáig helyzet nélkül maradtunk, a 92. precben viszont Vezo egyenlített ki kishíján fejjel, Courtois azonban megmutatta, hogy nemcsak Aitor képes kapusbravúrra, így maradt a 3-2-es (vég)eredmény.

Összeszedett, harcos és domináns játékot mutatott be a Real madrid az első félidőben. Gyakorlatilag hiba nélkül hozta le a csapat a játékrészt és bár lehet vitakérdés, hogy a Levante önmagától adott-e el annyi labdát, vagy a blancók kényszerítették ki belőlük (én az utóbbira voksolok), az biztos, hogy kíméletlen volt a gárda játékban és befejezésekben egyránt. Benzema pedig egyértelműen vezére volt csapatának. A második félidőre igencsak elkényelmesedett a Real, ami két elkerülhető gólt eredményezett a kapott rovatba és bár több alkalommal is lezárhatta volna a meccset a királyi gárda, rengeteg helyzetet puskáztak el Zidene legényei. Afféle pozitívum ezt a játékrészt illetően, hogy új arcok mutatkozhattak be bajnoki/tétmeccsen, de a kitűnő kezdetet, keserű folytatás követte.

A Levante a meccs első perceiben még csak-csak tartotta magát, sőt úgy tűnt kontrákból akár még veszélyes is lehet, de hamar pontatlanná vált a játékuk és a labdatartással is komoly gondjaik akadtak, arról nem beszélve, hogy olyan helyzetekben is elszórták a labdákat, amelyeket egy gyengébb csapat ellen sem szabadna… A második félidőben az átalakított Real már nem tudott akkora nyomást helyezni a vendégekre és bár sokszor csak Aitornak volt köszönhető, hogy nem nyílt szét az olló, egyértleműen stabilabb és pontosabb teljesítményt mutatott a valenciai csapat. Sőt, a 92. percben Courtois bravúrja kellett ahhoz, hogy ne szülessen meglepetés a semmiből…

Real Sociedad – Atletico Madrid

A Sociedad három nyári új szerzeményével a támadósorban (Portu, Odegaard, Isak) igyekezett varázslatot teremteni a felújított San Sebastian-i stadionban, ahol az idei szezonban először léphetett pályára a baszk csapat. Az Atletico Madrid pedig négyből, a negyedik győzelméért hajtott, ami egyáltalán nem ígérkezett könnyű feladatnak.

Ahogy az első negyedóra sem volt könnyű, igen feszült hangulatban teltek a kezdeti percek, hatalmas küzdelem folyt minden egyes labdáért és ezzel együtt sok volt a pontatlanság is mindkét fél részéről. Néhány perc holtjátékot követően újra felmelegedett a játék, teljesen kiegyenlített felek harcoltak a pályán. Az első komoly helyzet a 25. percben Oyarzabal előtt adódott, akinek Isak préselt át egy labdát a védelmen keresztül, Oblak azonban hatalmasat mentett lábbal. A játékrész második felére meg lehetett már húzni némi különbséget a két csapat között. Amennyivel körülményesebb és pontatlanabb volt az Atletico a támadóharmadban, annyival veszélyesebb volt a Sociedad elöl. Llorente centikkel fejelt kapu fölé, Oyarzabal kísérlete pedig már csak egy védő lába miatt nem kötött ki Oblak kapujában. Gólt azonban nem tudott szerezni a baszk gárda, így csak a veszélyesebben, jobban futballozó jelzőket kaphatta a szünetre.

Egy csere történt a szünetben, Marcos Llorente érkezett Lemar helyére, akivel vélhetően stabilizálni akarta a középpályát Simeone. Ehhez képest két perc alatt kétszer is veszélybe került a matracosok kapuja. Igaz, az 50. percben Trippier és Joao Felix, majdnem összehozták a vezetést az Atleticonak. Az 58. percben aztán góllá érett a hazai fölény, az elalvó Atletico védelmet baloldalról bejátszó Sociedad labdajáratása Odegardot találta meg, aki végül lövőhelyzetbe hozta magát és némi szerencsével (Savic lábán pattant meg a lövés), de a kapuba juttatta a labdát. Három perccel később pedig a taálkozó is eldőlni látszott. Odegaard jobboldali szabadrúgása kapu előtti kavarodást okozott, ahol Monreal volt a legélesebb és közvetlen közelről a kapuba lőtt. A magabiztos vezetés tudatában, nyugodtan és jól folytatta a Sociedad, olyannyira, hogy az Atletico legközelebb a 75. percben ért csak fel a kapuhoz, ám ekkor egy percen belül kétszer is Moya mentette meg a csapatát a góltól. Előbb Koke játszott Vitolohoz, majd Gimenez bólintott kapura, eredménytelenül. A végjátékra értelemszerűen visszavett a Sociedad, ami lehetőséget nyújtott az Atleticonak a gólszerzésre, de tipikusan az a meccs volt, amin reggelig sem lőtt volna gólt a madridi gárda, így a vereség ezúttal elkerülhetetlenné vált Simeoneék számára.

Szóval, ha pontozásos sportág lenne a futball, akkor az első félidőt bukta volna az Atletico. De mivel gólra játsszák ezt a játékot, még bőven partiban volt a listavezető. Viszont amit le lehetett szűrni a látottak alapján, az a védelmi bizonytalanság és a körülményes támadásépítés volt. Ezen kellett tehát javítania a vendégekenek. A szünetben pedig bármin is változtatott, vagy akart változtatni Simeone, abból semmi nem realizálódott a pályán, mi több helyenként kaotikus állapotok uralkodtak a védekezésben, ennek megfelelően hamar el is dőlt a csata. Ami furcsa volt számomra, hogy 0-0-nál Joao Félixet lecserélte és Correát állította hadrendbe az argentin szakember, ami nekem azt kommunikálta, hogy a hétközi BL meccsen van a hangsúly, ezt meg majd lehozza valahogy a csapat… Le is hozta 0 ponttal, ami nem azért kínos mert nem lehet kikapni az Anoetaban egy jól játszó Sociedad ellen, hanem mert bajnokságot nem lehet nyerni ilyen mentalitással.

A Sociedad megfelelő taktikát választott az Atletico támadásainak semlegesítésére, jól szűkítették a területeket és keményen léptek oda a labdákra. Elöl Portu, Isak, Odegaard és Oyarzabal is egyaránt sok gondot okozott a matracos védelemnek és némi szerencsével vezethetett volna Alguacil csapata már a szünet előtt. A második játékrészre sem aludt ki a láng a hazaiakból, sőt ezúttal már perzseltek is a baszkok. Az Eibar két hete megmutatta, hogy ezt az összeállóban levő Atletico védelmet nagy nyomás (még ez sem feltétlenül szükséges egyelőre) alá helyezve, meg lehet roppantani és ezt a Sociedad is megtette, ráadásul hátul sem engedett sokat ellenfelének. Gyorsabb, élesebb és kreatívabb volt a hazai csapat és teljesen megérdemelten nyerte meg a meccset.

Barcelona – Valencia

Két csapat, három meccs, négy pont… Minden bizonnyal jobb kezdésről álmodott mindkét klub, amelyek egyébként a tavalyi Király-kupa döntőt vívták épp egymás ellen. Akkor a Valencia ünnepelhetett…

Messi továbbra sem vállalta a szereplést, helyette viszont a kezdőben kapott helyet a 16 éves Ansu Fati és ha már kezdett, két perc elteltével gólra is váltotta De Jong centerezését. Még öt perc elteltével pedig visszaadta a kölcsönt és rúgatott egy gólt a holland középpályással. A két gyors találatot követően is a katalánok birtokolták a labdát, amit türelmesen járattak a Valencia térfelén, ám a játékrész derekához érve már éledezett a vendégcsapat. Olyannyira, hogy Gameiro révén – akinek nem ez volt az első lehetősége – a 28. percben szépített is. Amíg a hazai oldalról Fati átlövései emelték a pulzusszámot, addig a vendég oldalról Gameiro csinált hazai szempontból hajmeresztő dolgokat, a 38. percben például kétszer is egymás után bombázott ter Stegenbe közvetlen közelről. Mindazonáltal a lüktető első félidő nem hozott több gólt és bár az elején úgy tűnt nagy lesz a pofon amit a denevérek kapnak, nyílt maradt a találkozó 45 perc után.

Mindössze hét perc telt el a második felvonásból és egy balszerencsés gól újra nehéz helyzetbe sodorta a Valenciát. Griezmann átlövését sután fogta Cillessen, ami először a kapufára, majd Pique elé pattant, végül a kapuba. A kapufának pedig a következő percekben is nagy szerepe volt, Semedo lövése ugyanis kifelé pattant, a 61. percben az épp csak beálló Suarezé pedig befelé, egy óra játék után tehát igen demoralizáló 4-1 állt az eredményjelzőn és csak Cillessenen múlt, hogy nem lett 5, lévén Griezmann ziccerét fogta a vendégkapus és még megannyi próbálkozást. Végül azonban kapitulálnia kellett az ex-Barca kapusnak, Luis Suarez a 82. percben újból betalált megkoronázva ezzel a visszatérését. Az 5-2-es végeredményt Maxi Gomez állította be a 92. percben, aki első gólját szerezte valenciai színekben.

Kétségkívül közönségszórakoztató meccset játszott a Barcelona, ha csak Fati remeklésére, vagy Suarez gólgazdag visszatérésére gondolunk. Ám ehhez úgy gondolom kellett ez a szétesett, még csak az árnyákára sem emlékeztető Valencia. Mivel kevés ellenállást tanusított az ellenfél, nehéz messzemenő érékelést levonni a Barca játékából, az mindenesetre látszik már, hogy az újak egyre inkább beilleszkednek a csapatba. De Jong lett a meccs embere és nehéz ezzel vitatkozni, valóban sokat tett hozzá ezúttal a katalánok játékához a holland középpályás.

A Valenciát vélhetően a Marcelino körül kialakult helyzet lökte le a vonatsínekre, a hirtelen és viharosan jött ezdőváltás kifejezetten rossz hatással volt a csapatra. Mindaz ami szerethető a denevérekben az ezúttal láthatatlan volt. Szétesett védelem, bomlott csapategység, puha játék. Parejo, Rodrigo, Guedes, Wass pedig egyránt azok közé tartoztak akikre rá sem lehetett ismerni. Esetleg periódusai voltak a vendégeknek, azok is inkább egyéni villanásokból, de ez a teljesítmény közel sem nemzetközi, márpedig ezen napokon belül változtania kell a csapatnak, mert a BL-ben a Chelsea következik…

Eredmények

MallorcaAthletic Bilbao0 – 0
Real MadridLevante3 – 2
LeganesVillarreal0 – 3
Real SociedadAtletico Madrid2 – 0
BarcelonaValencia5 – 2
EibarEspanyol1 – 2
AlavesSevilla0 – 1
Celta VigoGranada0 – 2
ValladolidOsasuna1 – 1
BetisGetafe1 – 1

 

A mérkőzéseken viselt termékek megtalálhatóak a Football Factor üzleteiben:

FC BARCELONA felszerelések

REAL MADRID felszerelések

NIKE focicipők

ADIDAS focicipők

Football kiegészítők

Pásztor Zsolt

Pásztor Zsolt vagyok, diplomámat a BGF Kommunikáció és médiatudomány szakán szereztem. A labdarúgást édesapámnak köszönhetően szerettem meg és most már évtizedes távlatokban beszélhetünk erről a kapcsolatról. Egybekötve a tanulmányaim során, az írásról szerzett tapasztalataimat és a foci szeretetét, született meg anno az elhatározás, hogy blog formájában igyekszem majd néhány gondolatot átadni. Elsősorban a spanyol és a magyar foci követője vagyok, tehát a bejegyzéseim főként ezekben a témakörökben lesznek közzé téve.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.