La Liga – 36. forduló
Spanyol foci

La Liga – 36. forduló

Nem kifejezetten kényeztettek el a topcsapatok a spanyol labdarúgó bajnokság 36. fordulójában. A Barcelona tartalékos csapattal szenvedett ”tolerálható” vereséget, ám az Atletico Madrid kiábrándító volt, a mérlegen a Real Madrid tudott javítani a Villarreal ellen. A Sevilla BL álmai távolabb kerültek a Leganes elleni pofont követően, főleg annak tükrében, hogy a Getafe nyerni tudott a Girona ellen amely így kiesőhelyre csúszott. Football Factor, La Liga összefoglaló!

Espanyol – Atletico Madrid

Az első negyedóra ugyan kiegyenlített mezőnyjátékot hozott, mégis az Espanyol kapuja volt az, amelyik többször is veszélyben forgott. Morata egy szemfüles labdaszerzést követően már a 3. percben ziccert lőhetett (Diego Lopez védett), majd Kokéval is összehoztak némi bonyodalmat a hazai kapu előtt, aminek következtében utóbbi passzát (lövését?) tisztázta a védelem a gólvonalról. Végül pedig egy szögletből megcsúsztatott labdát Savic fejelt kapu mellé az ötös vonaláról. A játék ezt követően sajnos visszaesett, javarész meddő mezőnymunkára korlátozódott, a helyzetek pedig elmaradtak. Az Espanyol valamelyest ígéretesnek tűnő támadásait könnyedén hatástalanította a vendég védelem, az előre játékban viszont elhalványodott Simeone csapata. A játékrész utolsó pár percére ugyan feléledt kicsit a matracosok támadógépezete, de ez néhány veszélyesebb beívelésben és egy Lemar átlövésben mutatkozott csak meg. A slusszpoén az utolsó utáni percben csattant: Pedrosa, az Espanyol balhátvédje elképesztő szólóval (közel 90 méteres!!) vágtatott el saját oldalán, középre lőtt labdájába pedig Diego Godin ért bele szerencsétlenül, saját kapujába juttatva a játékszert.

A második félidőre Savic helyett Correa jött ki a vendégektől, jelezvén a matracosok egyenlítési szándékát. A nagy akarásból, azonban Rodi csúnyán eladott labdája született, az Espanyol pedig nagyszerűen kontrázott. Melendo jó ütemben ugratta ki Borja Iglesiast, aki higgadtan fejezte be az akciót, így gyakorlatilag a semmiből már 2-0 állt az eredményjelzőn. A második gól után Simeone további cseréket hajtott végre (Vitolo és Montero érkeztek), de ekkor már az Espanyolnak is megjött a kedve a futballhoz, Darder és Rosales két igen jó átlövéssel veszélyeztette Oblak kapuját és csak a szlovén kapuson múlott, hogy nem nyílt nagyobbra az olló. Az Atletico elkeseredetten próbálkozott a folytatásban, de semmi nem jött már össze, Correa ugyan betalált a 77. percben, de mivel kézzel vette át a labdát, a gól természetesen érvénytelenítve lett. Az egészen pocsék teljesítménybe fulladó játékára a 88. percben tette fel a koronát az Atletico. Juanfran teljesen fölöslegesen borította fel ellenfelét a tizenhatoson belül, a büntetőt pedig Borja Iglesias lőtte magabiztosan a kapuba, kialakítva ezzel a 3-0-s végeredményt.

Azt hiszem ezt a mérkőzést alaposan elszórakozta az Atletico. A kihagyott helyzetek még csak egy dolog, de nagy könnyelműségről tettek tanúbizonyságot Diego Simeone játékosai azzal, hogy egy szinte 45 percen át semmit nem csináló ellenfelet ennyire belerángattak a meccsbe a hibáikkal. Ezúttal hátul és középen is dekoncentrált teljesítmények ütötték fel a fejüket, sőt egy idő után kifejezetten frusztrált megmozdulások is – ez persze igaz a csatársorra is – az Espanyol pedig van annyira jó csapat, hogy kihasználja ezt. Simeone cseréi semmit sem értek, egy cseppet sem lendítettek a játékon, azok a játékosok (Griezmann, Koke) akiknek a hátára kéne vennie ilyen esetekben a csapatot pedig teljesen eltűntek a mezőnyben. Tétje valóban nem volt sok ennek a meccsnek az Atletico számára, de az ilyen módon elvesztett meccsek – Simeonénál – egészen biztosan nem férnek bele.

Mivel a statisztika végül közel egyenlő adatokat mutatott mindkét fél oldalán, plusz az Espanyol egy félidőn át gyakorlatilag semmit nem csinált ezért egy mutatóban érdemes, sőt egy mutatóban lehet csak megmérni a két csapat közötti különbséget ez pedig a hatékonyság. Ebben magasan felülmúlta a hazai csapat ellenfelét és azért a második félidőben valljuk be a széleken is alaposan megfutotta az Atleticot a katalán csapat. Sőt valamilyen módon még egész látványosan fel is idegesítette ellenfelét az Espanyol, úgyhogy még ha a 3-0 nem is feltétlenül volt benne a hazaiak teljesítményében, a győzelem megérdemelt.

Celta Vigo – Barcelona

A Celta idén a kiesés elkerüléséért játszik, a Barcelona már biztos bajnokként, pár nappal a BL elődöntős megmérettetés után (és előtt), így hát B csapattal… Mindez a színvonalat tekintve nagyon nem volt jó előjel és sajnos be is igazolódott, a félelem. Ugyanis az idei Celta úgy tűnik a Barcelona B-t se, tudja lefutballozni, tegyük hozzá az ő esetükben minden egyes pont számít, így nem meglepő, hogy a biztonságra mentek. A tartalékos katalánok arra pedig épp jók voltak, hogy labdabirtoklási fölényt tudjanak kialakítani, de hogy kezdjenek is valamit a játékszerrel, arra már nem volt tudomány. Egy alkalommal, a 41. percben azért adódott egy gólhelyzet a vendégek előtt, de Wague lövését védte Blanco. Így hát szomorú ezt leírni, de az első játékrész legérdemibb része Dembele sérülése volt, ami miatt le is kellett cserélni már az 5. percben.

A második félidőt lendületesen kezdte a Barcelona, mégis egy szögletet követően a Celta szerezte meg a vezetést Araujo révén, csakhogy hosszas videobírózás után a VAR les címen érvénytelenítette a találatot, maradt tehát a 0-0. A folytatásban a hazai csapat maradt aktív, Boufal révén két kaput ugyan elkerülő, de veszélyes lövéssel kergette a vezetést a vigoi csapat. A 64. percben már szükség volt a katalánok kapusára Cillessenre is, Maxi Gomez ugyanis teljesen egyedül ugorhatott fel kapuval szemben az ötös vonalán fejelni, de a kísérlet szörnyen gyengére sikeredett és a kapus kezei között kötött ki. Négy perccel később javított a hazaiak csatára, Boudebouz jobboldali beadására jó ütemben csúszott rá és kotorta be a labdát a kapuba. A Barcelona hátrányban sem tudott újítani, sőt a hazaiak ekkor már egészen stabil, érett játékot mutattak be. A pont az i-re a 88. percben került fel: Ha már korábban egy gólt elvett a VAR a Celtától, akkor most visszaadott egyet, ugyanis a rendszer szemfülesen szúrt ki egy kezezést (Wague) a tizenhatoson belül, a játékvezető pedig megadta a büntetőt, amit Aspas értékesített. Második félidei teljesítménye alapján megérdemelten nyerte meg a mérkőzést a Celta Vigo.

Cillessen, Wague, Todibo (Murillo 68′), Umtiti, Vermaelen – Puig, Aleñá, Arthur (Vidal 62′) – Malcom, Dembélé (Collado 5′), Boateng. Ezzel a csapattal küzdött a Barcelona, amely az első félidőben nem játszott alárendelt szerepet, igaz ekkor még a Celta is igen visszafogottan játszott. A második félidőre azonban már kevésnek bizonyult a katalán gárda, bár a labdát nagyjából ugyanolyan mértékben birtokolták a gránátvörös-kékek, a hazai kapu elé alig jutottak el, és ha néha mégis, tanácstalannak bizonyultak. Tragédia nem történt, a csapat már bajnok, kedden sokkal fontosabb megmérettetés vár a gárdára a Liverpool elleni BL elődöntő visszavágó keretein belül.

A Celta vélhetően a biztonságosan begyűjthető egy ponttal számolt eleinte és ez meg is látszott az első félidei játékukon. A szünetben azonban elhangozhatott egy-egy taktikai utasítás azt illetően, hogy hol fogható meg mégis ez a Barcelona, a játékosok pedig bő egy óra játék után rá is álltak a győzelemi pályára. Feljavult a támadójáték és mivel hátul és középen a szükséges stabilitást hozta a vigói csapat, végül elegendőnek bizonyult a nyújtott teljesítmény. A kiesés szempontjából nagyon értékes három pontot gyűjtöttek Aspasék, így már egész kedvező helyzetbe kerültek a hátralevő két fordulóra.

Real Madrid – Villarreal

Gyors góllal adta meg a kezdőhangot a mérkőzésnek a Real Madrid. A 2. percben Brahim Diaz vette el a játékszert Santi Cazorlától saját térfelén, a megszerzett labdából pedig Mariano Diaz tört be a tizenhatoson belülre és lőtt el Fernandez mellett. A folytatásban magánál tartotta a labdát a királyi gárda, sőt Mariano és Lucas révén kétszer késztette védésre a vendég kapust, s ekkor még tíz perc sem telt el a találkozóból. A 11. percben Casemiro vesztett labdát saját térfélen és ezt akárcsak csapata korábban, az ellenfél is megbüntette mégpedig Gerard találatával. Az élet azonban nem állt meg, két perccel később Carvajal egy átlövéssel majdnem kettétörte a kapufát, továbbá Díaz, Kroos és Marcelo jelentkeztek kaput eltaláló lövésekkel. Félóra elteltével a Villarreal villant kétszer, előbb Fornals tüzelt kevéssel kapu fölé, majd Chukwueze lövését védte Courtois. A 41. percben újra vezetett a királyi gárda, Marcelo lövése szerencsés módot akadt el egy védőben, a lecsorgó labdát pedig Vallejo pofozta a kapuba közvetlen közelről.

Nemcsak az első, hanem a második játékrészt is gyors góllal kezdte Zidane csapata, a 49. percben Carvajal centerezett jobbról Marianonak, akinek csak a kapuba kellett passzolnia társa labdáját. Az 57. percben majdnem megszületett a negyedik madridi gól is, Brahim Díaz az ötös bal sarkáról célozta meg a hosszú sarkot, de Fernandez lábbal mentett óriásit csakúgy, mint a 65. percben Marcelo újabb kísérleténél. A 74. percben ismét Brahim Díaz előtt adódott lehetőség, de néhány centit tévedett. Az utolsó negyedórára fordulva a vendégek előtt adódott három gólszerzési lehetőség, előbb Chukwueze lőtt mellé egy balról visszagurított labdát, őt követően pedig Mario Gaspar fejelt mellé centikkel egy szögletet követően, végül Gerard lapos lövésére ért le Courtois. A végeredmény végül a 94. percben alakult ki, Moreno passzát Costa tekerte be szépen a hazai kapu jobb felső sarkába. Eseménydús, gólgazdag mérkőzésen, összességében véve megérdemelten nyert a Real Madrid.

A 18/19-es szezon és az elmúlt hetek játéka után ebben a bekezdésben csak pozitívat fogok írni a Real Madridról. Egyrészt mert nyert, másrészt mert sokkal üdítőbb játékot és egyéni teljesítményeket produkált, mint az utóbbi időben, harmadrészt a két előtte levő csapat gyenge, vagy szint alatti produkcióval rukkolt elő, így pláne kitűnik a királyi gárda e heti teljesítménye. Ezúttal látszott, hogy van elképzelés a játékban és nem csak a beívelgetésekben merült ki az esetlegesség, ami gyakran jellemezte a gárdát támadásban. A két szélsőhátvéd Carvajal és Marcelo rég nem látott módon futballozott, már-már a tavalyi formájukat hozták. A két Díaz játéka pedig egyenesen üdítő és nem mellesleg eredményes volt. Az világosan látszik, hogy Zidane jövőre is hangsúlyt tesz majd a két szélsővédő szerepére, természetese támadásban is, jelenleg pedig ehhez keresi azt a középpályát, amely be tud segíteni majd a két szélsőnek adott esetben elöl és hátul is.

A Villarreal kis szerencsével akár pontot is lophatott volna, igaz mérhetett volna nagyobb verést is rájuk a Real Madrid. A döntetlen – főleg a sokgólos – egyébként nem volt benne a játékukban, csakhogy hibázott annyit a királyi gárda is, amiből gólhelyzetei voltak a vendégeknek. Ezúttal igazolódott, hogy aki többet hibázik, az veszít, ez pedig a sárga tengeralattjáró volt, amely továbbra sem nyugodhat meg, hiszen két fordulóval a bajnokság vége előtt mindössze három pontra van a kiesőzónától.

Eredmények

SevillaLeganes0 : 3
LevanteVallecano4 : 1
EspanyolAtletico Madrid3 : 0
AlavesReal Sociedad0 : 1
Celta VigoBarcelona2 : 0
GetafeGirona2 : 0
EibarBetis1 : 0
Real MadridVillarreal3 : 2
ValladolidAthletic Bilbao1 : 0
HuescaValencia2 : 6

 

A mérkőzéseken viselt termékek megtalálhatóak a Football Factor üzleteiben:

FC BARCELONA felszerelések

REAL MADRID felszerelések

NIKE focicipők

ADIDAS focicipők

Football kiegészítők

Pásztor Zsolt

Pásztor Zsolt vagyok, diplomámat a BGF Kommunikáció és médiatudomány szakán szereztem. A labdarúgást édesapámnak köszönhetően szerettem meg és most már évtizedes távlatokban beszélhetünk erről a kapcsolatról. Egybekötve a tanulmányaim során, az írásról szerzett tapasztalataimat és a foci szeretetét, született meg anno az elhatározás, hogy blog formájában igyekszem majd néhány gondolatot átadni. Elsősorban a spanyol és a magyar foci követője vagyok, tehát a bejegyzéseim főként ezekben a témakörökben lesznek közzé téve.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.