La Liga – 25. forduló
Spanyol foci

La Liga – 25. forduló

Több olyan találkozót is rendeztek a hétvégi Spanyol labdarúgó bajnokság soron következő fordulójában, ami vagy ténylegesen, vagy legalább a nevében rangadónak számított. Az eredményeket tekintve meglepetés ugyan nem született, de vitaalapot szolgáló esetek bizony akadtak, legfőképp a Real Madrid valenciai vendégjátéka alkalmával. Football Factor, La Liga összefoglaló!

Sevilla – Barcelona

Már az első percben szenzációs támadással rukkolt elő a Sevilla. Banega hosszú indítása után Sarabia tálalt Quincy Promes elé, aki teljesen üresen pöccintett kapura öt méterről, ám egyrészt ter Stegen védett, másrészt lest jelzett a partjelző. Ez követően bő húsz perc kőkemény mezőnyjáték következett, a csapatok hatásosan tartóztatták fel egymást a tizenhatosaik előterében, ám a Sevilla kontráiban rejlett némi veszély. A 22. percben el is ment a hazai csapat egy tökéletes ellentámadással, melynek végén Ben Yedder játszott ki jobbra az üresen érkező Jesus Navasnak, aki higgadtan lőtte ki a hosszú sarkot. Két perccel később Vidal fejelt tisztán kapura, de Vaclik védett, a 26. percben azonban már ő is tehetetlen volt: Rakitic balról nyesett a kapuval szemben, mintegy 14 méterre álló Messihez aki parádés mozdulattal, ballal kapásból a kapuba lőtt. A gólt követően a Barcához került az irányítás, szépen, türelemmel járatták a labdát a Sevilla kapuja előtt, de helyzetbe nem tudtak kerülni. Aztán a türelmes játékba (talán túlságosan is türelmesbe) szépen belealudt a Barcelona és a 42. percben egy veszni látszó labdát Sarabia játszott vissza az alapvonalról az üresen hagyott Mercadonak, aki higgadtan helyezett a kapuba.

A második félidő jócskán elmaradt az elsőtől, legalábbis a helyzeteket és az akciók minőségét tekintve és sokáig úgy tűnt, hogy a Barcelonába beálló Dembele és Sergi Roberto sem tudja megújítani a katalánok támadókátékát. Csakhogy épp az ilyen esetekre tartogatják Lionel Messit, aki a 67. percben egy halálpontos átlövéssel egyéni akcióból egyenlített. Sőt öt perccel később további bizonyosságot adott a lövőkedve meglétéről és a tizenhatos jobb sarkáról tekert kapu fölé cetikkel. Ám a mennybemenetel végül nem maradt el, a 85. percben egy átlövés pattant szerencsésen Messi elé, ő pedig pazar emeléssel juttatta át Vaclik fölött a labdát. Hogy ne csak góljai, hanem gólpassza is legyen, arról a 93. percben gondoskodott a meccs hőse: Suarezt ugratta ki jó ütemben, az  uruguayi csatár pedig okosan emelt át Vaclik fölött, egyenesen a kapuba. Nagyot javuló játékának köszönhetően megérdemelten fordította- és nyerte meg  a találkozót a Barcelona.

A Sevilla a már sokszor bevált (akár a Barcelona ellen is) taktikáját alkalmazta ezen a találkozón, ami nem volt túl bonyolult, ám újfent hatásosnak bizonyoult. Hagyták labdázni a katalánokat, maximum félpályáig támadták le a labdás embert és sok apró szabálytalansággal tördelték a játékot. Támadásban pedig a megszerzett labdákból indítottak gyors kontrákat. Az első félidőben ez be is jött, ugyanis két nagyszerű gólt lőttek ilyen akciókból az andalúzok és közel jártak a harmadikhoz is. Egy probléma volt, nevezetesen az, hogy Messit képtelenek voltak megfogni aki ráadásul parádés napot fogott ki és gyakorlatilag egymaga nyerte meg a meccset. Mellesleg a második félidőben már közel sem volt olyan hatékony a Sevilla kontrajátéka, mint előzőleg, ám a pontszerzés még így sem volt elérhetetlen álom, csak hát Messi, Messi, Messi…

A Barcelona elemzését pedig folytathatnám annyival, hogy Messi és nem is kellene sokkal többet mondani. Nélküle minden bizonnyal megégett volna a listavezető és vélhetőleg a súlytalan jelző lett volna megfelelő a csapat játékára, de hát akárhogy is nézem, ha baj van a Barca zsenije rendre megmenti a csapatot, a fordulók pedig csak telnek-múlnak a bajnoki pontelőny pedig csak hízik. A bajnokság már szinte elkönyvelhető a katalánoknak az idei szezonra, ám kíváncsi vagyok, hogy a Bajnokok Ligájában meddig tudja repíteni egyszemélyben a csapatot Messi, mert nélküle úgy néz ki van baj…

Atletico Madrid – Villarreal

Önbizalommal telve kezdte a mérkőzést az Atletico, láthatóan maradt még némi eufória a játékosokban, a hétközi BL sikerből. Aztán a 10. percben Ekambi rántotta vissza a földre a csapatot egy kihagyhatatlannak tűnő ziccerrel, amit Oblak fogott lábbal. Az első hazai helyzetre 23 percet kellett várni, ekkor Morata lőtte el kapásból a Saúl által középre emelt labdát, mintegy 14 méterről, de a bal alsó sarokba tartó labdát Asenjo kotorta szögletre. Félóra elteltével Lemar és Saúl jelentkezett távoli lövésekkel, a hazai csapat pedig fokozatosan emelte a tempót. A 31. percben egy nagyszerű támadást követően jobbról forgatott át balra az Atletico, Filipe Luis beadására pedig Morata érkezett védőjét megelőzve és lőtt kapásból a bal alsó sarokba! Három perccel később Iborra figyelmeztette a hazai védelmet közeli fejesével, de Oblak a helyén volt, pár perccel később a túloldalon pedig Koke lőtt kevéssel kapu fölé jó helyzetből.

A második félidő továbbra is az Atletico Madridról szólt, bár ez egy ideig nem realizálódott helyzetekben. Szűk egy óra játék után Costa váltotta Moratát és beállásával azonnal két ziccer adódott előtte, ám a védők mindkét alkalommal menteni tudtak az utolsó pillanatban, vagy ha nem ők, akkor Asenjo, mint például a 61. percben Gimenez fejesénél. A félidő derekára érve valamelyest veszélyesebbé vált a Villarreal, Gimenez két alkalommal is kulcsfontosságú helyzetben blokkolt Mario Gaspar és Moreno lövéseinél, a túloldalon pedig Costa járt közel kétszer is a gólszerzéshez, egy fejese mellé szállt, egy távoli bombáját pedig Asenjo fogta nem túl magabiztosan. A 85. percben Costa ugrott ki újabb nagy helyzetben, meg is csinált egy visszacselt védőjével szemben, ám az akció befejezése helyett elesett, a VAR pedig – helyesen – nem ítélt tizenegyest. Három perccel később a sokadik hosszú indítás (Costa forintos labdája) pontosan találta meg Saúlt és ezúttal a befejezés is hibátlan volt, az Atletico még idejében le tudta zárni a mérkőzést, amit megérdemelten nyert meg.

Nagyon magabiztosan, önbizalommal telve játszotta végig a mérkőzést az Atletico Madrid és bár sokszor meggyűlik a baja a Villarreallal, ezúttal nem volt kérdés ki nyeri meg a csatát. Egy-egy figyelmetlenséget leszámítva hátul, nem volt veszélyben Oblak kapuja, persze a szlovén kapusnak így is akadt egy bravúrja még a meccs elején. Ezt követően viszont rendre megkapta a blokkokat a védelemtől. Ami inkább eltérés volt a matracosok játékában az a támadójáték, ami ezúttal nem volt esetleges és erőltetett. Gördülékeny, tiszta kidolgozott akciókat vezetett Simeone legénysége és ha Costa kicsit pontosabb, akkor kiütéses győzelem is születhetett volna. Jó úton van tehát az Atletico és igyekszik tapadni a Barcelonára.

A Villarreal maximum a kontráiban bízhatott, azok többsége azonban már elhalt a középpályán, így ha nem hibázik az Atletico néha hátul, akkor komoly gólszerzési lehetősége sem lett volna a vendégeknek. A második félidőben volt egy veszélyesebb periódusa a csapatnak, de ekkor az átlövések is rendre elakadtak a hazai blokkokban. A Villarreal tehát továbbra is szégyenszemre kieső helyen áll és több, mint kétségesnek tűnik a talpraállása.

Levante – Real Madrid

Bátran kezdte a találkozót a Levante, Rochina révén már bő öt perc után megvolt az első kapura lövése a hazai csapatnak, ám aztán nagyjából helyreállt a ”rend” és a királyi gárda irányítása alá került a mérkőzés. Az első komolyabb vendég lehetőség a 10. percben Modric középre adásából alakulhatott volna ki, de az erősen meglőtt labda mindenki előtt elsuhant. Néhány perccel később pedig Lucas fejelhetett kapura, de a próbálkozás erőtlen volt. A félidő közepére aztán egyik pillanatról a másikra beszorította ellenfelét a Levante, sorra jöttek a veszélyes támadások és a szögletek. A 23. percben nagyon közel járt a gólhoz a hazai csapat: Egy szögletet csúsztatott meg a tömörülésben egy hazai játékos, a hosszún érkező Roger pedig a kapufára kotorta a labdát. A 30. percben Rober elé került egy rosszul lekezelt labda a tizenhatoson belül, aki azonnal kapura lőtt, pontosabban egy kicsit kapu fölé. A szorításból a félidő utolsó harmadában tudott kijönni a Real, ekkor Vinicius kétszer, Kroos egyszer szánta el magát lövésre, de Aitor számára egyik kísérlet sem jelentett problémát. A 42. percben egy érdekes kezezést szúrt ki a VAR és a játékvezetői felülvizsgálatot követően, meg is kapta büntetőjét a Real Madrid, melyet Benzema értékesített higgadtan. A középkezdést követően az elalvó vendég védelem mellett Roger tört ki ziccerben és a földbegyökerezett Courtois mellett telibe találta a bal kapufát. Több mint szerencsés körülmények között szerzett egy gólos vezetéssel vonulhatott szünetre tehát a Real Madrid.

A második játékrész egy gyors helyzetváltással kezdődött, hazai részről Roger tesztelte Courtoist, a túloldalon pedig Vinicius kapuhoz közeli passzát kellett mentenie a védelemnek. A következő percekben Benzema és Vinicius is centiket tévedett, előbbi egy fejes, utóbbi egy okos tekerés során, ám a hidegzuhany a 61. percben érkezett: Morales jobboldali beadásába Roger piszkált bele, a labda pedig a kapu jobb oldalában kötött ki, így a kiegyenlített statisztikához, immáron kiegyenlített eredmény tartozott! A 72. percben a baloldalon sokat használt Vinicius, sokadik alkalommal hozta magát helyzetbe, ezúttal Aitor minden tudására szükség volt, hogy leérjen a laposan ellőtt labdára. Öt perccel később Reguilon beadásába ért bele egy védő úgy, hogy az majdnem öngólt eredményezett. A 77. percben egy nagyon furcsa esetet követően újabb tizenegyest kapott a Real Madrid, az ítéletvégrehajtó Gareth Bale volt, gyenge lövése az elvetődő kapus mellett utat talált a hálóba. A mérkőzés záró momentuma Nacho második sárga lapja volt, melyet követően villant a piros is. A Real Madrid pedig újfent megosztó, véleményes körülmények között jutott három ponthoz…

A jó hazai kezdést viszonylag hamar, jelentős visszaesés követte és ekkor nehezen vizionáltam egy olyan mértékű, hirtelen feltámadást, amit végül bemutatott a Levante. Az első félidő közepét egyértelműen uralta a valenciai kiscsapat és gólokat szerezhetett volna ebben a szakaszban kis szerencsével. Csakhogy a szerencse a legcsekélyebb mértékben sem állt mellettük és itt nem csak a kihagyott helyzetekre és a kapufákra gondolok, hanem természetesen az ellenük befújt tizenegyesekre, amiből egy, rendkívül szerencsétlen mozdulat nyomán lett megítélve (vélhetően jogosan), viszont a második büntető, nos, erről később… Egy szó mint száz, nagyon nem érdemelt vereséget a csapat ezen a napon és talán még a döntetlen is a Realra nézve lett volna hízelgő.

Nincs mit szépíteni, pocsékul játszott a királyi gárda, szimpátiát nem kiváltó módon nyert és egyes helyzetekben közel sem viselkedett úriemberként egy-egy játékos. Álljon itt Casemiro színézi játéka a második büntetőnél és Bale unszimpatikus ”gólöröme”. Láthatóan hiányzott Ramos a védelemből, ugyanis ő szokott stabilitást adni az olyan kritikus helyzetekben, mint amikbe sok levantei akciónál a Real került. Ráadásul az őt helyettesítő Nacho sem találta a ritmust, aki két alkalommal is sárga lapot érően szablytalankodott. Támadásban elhalványult mindenki, Vinicius volt az egyetlen aki akaratosságával és erőszakosságával folyamatosan lővőhelyzetekbe keverte magát, de eredményre az ő kísérletei sem vezettek.

VAR… Továbbra is messzemenően támogatom a rendszert és annak alkalmazását, de a második tizenegyest egyszerűen nem lehet elmagyarázni nekem, hogy lehetett megadni?! Még ha alá is írjuk, hogy volt valamiféle kontakt Doukoure és Casemiro között, akkor is a fizika törvényeinek ellentmondó esést láttam és az arra rájátszó madridi középpályásnak kellett volna műesésért sárga lapot adni. Felfoghatatlan számomra, hogy a videobíró és a több szögből visszanézhető kameraállások mellett, hogy történhet ilyen. Ezen a ponton pedig azt gondolom, hogy ha jóhiszeműen viszonyulunk az esethez és ezt bírói tévedésnek vesszük, egy dolgot akkor is látni kell és abban a kontextusban értelmezni mindezt. Mégpedig azt, hogy hetek óta jól leírható tendenciáról beszélünk, ami minden esetben kisegíti a Real Madridot (ez a tendencia pedig nem újkeletű, de erről a Bayern háza táján tudnának mesélni eleget). Lehet vitatkozni minden egyes eseten egyenként lebontva, de az, hogy az Atletico ellen jogtalan büntetőt kapott a csapat, az Ajax ellen is érdekes módon kiszúrta a bíró a ”szabálytalanságot” és ezen a mérkőzésen a két VAR-os tizenegyes, többé-kevésébe véleményes körülmények között került befújásra… Egyszerűen nem tudom nem gyanúsnak látni az egészet és ezen akkor sem változtat semmi, ha majd egyszer a Real Madridnak kerül egy kupakiesésbe a bírói tévedés. Elsősorban az is a VAR/játékvezető kritikája lesz, addig viszont marad a gyanú…

Eredmények

EspanyolHuesca1 : 1
GetafeVallecano2 : 1
SevillaBarcelona2 : 4
AlavesCelta Vigo0 : 0
Athletic BilbaoEibar1 : 0
LeganesValencia1 : 1
Atletico MadridVillarreal2 : 0
ValladolidBetis0 : 2
LevanteReal Madrid1 : 2
GironaReal Sociedadhétfőn játsszák

 

A mérkőzéseken viselt termékek megtalálhatóak a Football Factor üzleteiben:

FC BARCELONA felszerelések

REAL MADRID felszerelések

NIKE focicipők

ADIDAS focicipők

Football kiegészítők

Pásztor Zsolt

Pásztor Zsolt vagyok, diplomámat a BGF Kommunikáció és médiatudomány szakán szereztem. A labdarúgást édesapámnak köszönhetően szerettem meg és most már évtizedes távlatokban beszélhetünk erről a kapcsolatról. Egybekötve a tanulmányaim során, az írásról szerzett tapasztalataimat és a foci szeretetét, született meg anno az elhatározás, hogy blog formájában igyekszem majd néhány gondolatot átadni. Elsősorban a spanyol és a magyar foci követője vagyok, tehát a bejegyzéseim főként ezekben a témakörökben lesznek közzé téve.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.