La Liga – 22. forduló
Spanyol foci

La Liga – 22. forduló

Madridi derbi! Rövid idő elteltével – a Spanyol Szuperkupa döntője után – újra összecsapott a két fővárosi rivális, a Real Madrid és az Atletico Madrid. A Barcelonának pedig viszonylag könnyűnek ígérkező feladata volt: vendégül látni és legyőzni a Levantét. Football Factor, La Liga összefoglaló!

Real Madrid – Atletico Madrid

Bár az idei szezonban a rendes játékidőben még egyszer sem tudott a királyi gárda a matracosok fölé kerekedni (két 0-0 a mérleg), ezúttal nagyon arra utaltak az előjelek, hogy a Real Madrid végre begyűri a városi riválist. A két legfőbb jel egyike az volt, hogy a blancók akár jó, akár rosszabb játékkal, de megnyerik meccseiket mostanság, a másik jel pedig az, hogy az Atletico Madrid nemcsak, hogy jóval gyenébb ellenfelek ellen botlik mostanában, de rengeteg kulcs hiányzóval érkezett a Bernabeu stadionba.

Tehát esélyesnek megfelelő módon kezdte a meccset a hazai gárda, jóval többet volt náluk a labda, Ramost pedig bő tíz perc alatt kétszer is helyzetbe tudták hozni a társak, más kérdés, hogy a befejezések borzalmasak voltak. A viharvert Atletico kezdő azonban nem volt teljesen kilátástalan, még a támadások terén sem. A 18. percben Vitolo egész veszélyes és kaput eltaláló lövéssel jelentkezett, egy perccel később pedig Saul borzolta a hazaiak idegeit egy lapos lövéssel. Sőt, idővel a mezőnyjátékot nemcsak, hogy kiegyenlítette az Atletico, a félidő felére hatékonyságban talán még fölül is múlta a hazai elképzeléseket. Ráadásképp Correa még a kapufát is eltalálta a 24. percben. A folytatásban egészen a félidő végéig nagyon fegyelmezett és masszív Atleticot láttunk, amely csírájában fojtotta el a Real Madrid összes próbálkozását és – noha lesről indulva tette ezt – Correa révén még ziccere is volt a vendégcsapatnak.

A szünetben Zidane látványosan reagált az első félidőben (nem)látottakra, lévén Kroost és Iscot, Viniciusra és Lucasra, a szerkezetet pedig egy klasszikusabb 4-3-3-as felállásra váltotta. Ehhez még hozzájött a túloldalon Morata sérülése és kényszercseréje, az ebből fakadó játékkép változást pedig mindössze tizenegy percig bírta az Atletico. Az 56. percben Vinicius és Mendy baloldali parádéját Benzema váltotta gólra, a folytatásban pedig gyakorlatilag nem lehetett elvenni a labdát a Realtól. A bekapott gólból és az abból tovább erősödő Real kontrollból nagyjából a 70-75. perc környékétől számítva tudott kijönni az Atletico. Ez azonban arra nem volt elég, hogy gólhelyzetei legyenek a vendégeknek, de mezőnyben legalább ellenfele maradt a királyi gárdának, amely Vinicius két, Valverde egy veszélyesebb átlövésén kívül nem termelt már több nagy lehetőséget. A győzelemhez azonban ezen a napon egy félidőnyi jó játék is elég volt Zidane csapatának.

Két teljesen ellentétes félidőt produkált a Real Madrid. Az első etapban egyáltalán nem ült az egyébként veszélyes fegyverként használható öt középpályás használata. Az Atletico egyszerűen, különösebb erőfeszítés megtétele nélkül levédekezte a hazai csapatot. A két fentebb említett cserével és a szerkezeti váltással azonban Zidane olyan ütőkártyát tett le Simeone elé, amire az argentin szakembernek már nem volt és nem is lehetett válasza. A támadósorba beálló Vinicius felforgatta a baloldalt, Mendynek több tere volt a támadásokat segíteni és Valverde is hatékonyabban mozgott. Az első félidőben sok-sok labdát elvesztett a Real, a másodikban viszont ”visszaszerezték” mindet. Jól támadtak le az Atletico térfelén, amely így képtelen volt támadni, labdát kihozni. Talán nem teljesen egyértelmű, hogy győzelmet érdemelt Zidane csapata, de ami előzetesen is a Real mellett szólt, az épp az volt, hogy a gyengébb meccseiket, vagy azokat ahol épp csak 45 percre bontakoznak ki, szóval azokat is hozza a gárda mostanság.

Nagyon, de nagyon ellentétes volt az Atletico két félideje is, ám ennek többnyire a szigorúan limitált lehetőségeik szolgáltattak okot. A sok hiányzótól függetlenül is magához képest parádés első játékrészt produkált Simeone csapata, amely meglepően simán annullálta a Realt, ráadásul kifejezetten élesek voltak a támadásvezetések során is. A probléma megint a helyzetkihasználással volt, ráadásul én úgy éreztem, hogy a középpálya sokszor körülményes volt akkor, amikor egy-egy váratlan kiugratásból helyzetet lehetett voltna termeteni a gyors támadók (Morata, Correa) előtt. Llorente magasan legjobb meccsét játszotta amióta madridi székhelyet váltott, Moratának pedig mint utóbb kiderült elévülhetetlen érdemei voltak az első 45 percben bemutatott produkcióban és akkor innen jön a limitáció. Merthogy Simeonénak nem volt embere már arra, hogy levédekezze a sémát váltó Realt, plusz Morata sérülésével nem volt kihez feljátszani a labdákat, ráadásul a kényszerből pályára lépő Lemar, aki nem igazán tudja megütni a csapat szintjét és játékban sem volt már egy ideje, olyan hibákat követett el elöl és hátul, amit nem lehetett elbírni. Hiába a tisztes teljesítmény, pont ezúttal nem járt érte, az Atletico gödre pedig egyre csak mélyül.

Barcelona – Levante

A Barcelona lassacskán olyan a helyzetbe kerül, amire régóta nem volt már példa, azaz konstans üldöző szerepkörbe. A Real Madrid ugyanis hozza a meccseit hétről hétre, a madridi derbivel pedig már hat pontra növelte az előnyét a katalánokkal szemben. A Levante ellen tehát kötelező volt a győzelem, csakhogy a valenciai kiscsapat nem szokta könnyed adni magát, ráadásul tavaly novemberben az odavágón alaposan kiosztotta a Barcelonát (3-1).

A gránátvörös-kékek lendületesen kezdték a meccset, a magasra tolt letámadások nyomán pedig egész sok labdát vettek el a Levantétől még a saját térfelén, helyzetet azonban nem tudtak kialakítani a tizenhatosán jól tömörülő vendégek miatt. Nem volt mindemellett bátortalan a Levante sem, alkalomadtán el tudott tölteni néhány momentumot a hazai térfélen, sőt egy-egy kontrával még veszély jelleget is öltöttek a támadásaik. Az első komolyabb helyzet Messi nevézhez fűződött a 14. percben, a Fatitól kapott labdát azonban kevéssel a jobb kapufa mellé lőtte. A folytatásban Messi és Griezmann újabb helyzetecskéivel már egyre veszélyesebbnek tűnt a Barcelona, de a Levante állta a sarat és továbbra is harcos képet festett magáról. Félóra játékot követően aztán megtört a jég és majdhogynem el is dőlt a találkozó mindössze két perc alatt. Messi parádés labdaátvételéből érkező lövést még fogta Aitor, a 30. és 31. percben azonban az argentin Fatit szolgálta ki kétszer, a labda pedig mindkét alkalommal a vendégkapus lábai között talált utat a hálóba. A hátralevő időben Semedo hozta helyzetbe egyszer magát, egyszer Griezmannt, előbbinek egy csattanós kapufa, utóbinak egy mellélőtt ajtó-ablak helyzet lett a vége.

A második játékrész az első szellemében folytatódott, bár meg kell jegyezni a Levante becsütetesen támadta a Barcelonát saját térfelén. Sőt, az 53. percben Morales be is jutott a tizenhatoson belülre és alaposan megdolgoztatta ter Stegent, a kipattanót pedig Rochina vágta az üres kapu fölé. Egy perccel később pedig Melero lövését védte ismét a Barca kapusa. A 66. percben már egészen káprázatos reflexmozdulat kellett a német kapustól, Hernani Roger passzát bombázta a léc alá, sikertelenül. Ez a kudarc azonban nem szegte kedvét a csereként beállt támadónak, nem sokkal később ugyanis újabb ígéretes lövést eresztett kapura. A vendégek tűzijátékára Messi válaszolt két ízben, egy alkalommal Aitor is kellett ahhoz, hogy ne nyíljon mégnagyobbra az olló a csapatok között. A hajrában egyre szebb támadásokat vezetett a Levante, de a gól sehogy sem akart megszületni (Postigo néhány méterről is csak ter Stegent tudta eltalálni, Rogernek pedig az sem volt elég, hogy Arthur olyan helyzetben adott el labdát, hogy már csak a kaput kellett volna eltalálni), pedig a félidei teljesítménye alapján kijárt volna legalább egy. Ez végül a 93. percben Rochinának összejött és ekkor fájhatott csak igazán a Levanténak, hogy nem volt hátra még vagy 10 perc a mérkőzésből… vagy, hogy a korábbi helyzetek kimaradtak…

A Barcelona gyakorlatilag végig egykapuzta az első félidőt, a komoly helyzeteire mégis sokat kellett várni. A nagy nyomást végül Messi elképesztően szemfüles, üres területre belőtt labdái emelték még egy szinttel feljebb, így az utolsó negyedórában sorra érkeztek a nagyonbbnál nagyobb lehetőségek a hazai oldalról. A második félidőben nyomást ugyan továbbra is tudott gyakorolni a Levantére a katalán gárda és a labdaszerzések is megvoltak, olyan kristálytiszta helyzetei azonban már nem voltak, mint az első etap végén. Ráadásul a védelem gyengeségeire, ha nem is reflektorfény, de komoly világosság vetült és csak az ellenfél borzalmas helyzetkihasználása miatt nem került bajba Setien csapata. A kötelezően behúzott győzelem ettől függetlenül többnyire megérdemelt volt, meggyőzőnek azonban közel sem mutatkozott a Barcelona.

A Levante nagyjából fél óráig tartotta magát, utána viszont a védekezésével együtt a kontratámadásaik is összeomlottak. A mélységből érkező lendületben levő katalán játékosokkal nem tudtak mit kezdeni a vendégek, sőt később már a felállt faluk sem zárt olyan jól, mint eleinte. A kontratámadásaikban sokszor benne volt a veszély, de az utolsó passzok nemcsak hogy rossz helyre mentek, de még rossz ütemben is, így gólhelyzetre talán csak egy alkalommal lett volna esély, de Lenglet akkor is mentette Campana beadását. A második félidőben kockáztatott a Levante, magasan támadták a katalánokat, amiben benne volt, hogy létszámhátrányban lesznek adott esetben hátul. De a kockázatvállalás hellyel-közzel bejött, ugyanis a Barcelona nem tudott élni a Levante helyenként kinyílt futballjával, ráadásul számtalan gólszerzési lehetősége adódott a vendégeknek. A pocsék helyzetkihasználás azonban megpecsételte a sorsukat.

Eredmények

GranadaEspanyol2 – 1
Real MadridAtletico Madrid1 – 0
MallorcaValladolid0 – 1
ValenciaCelta Vigo1 – 0
LeganesReal Sociedad2 – 1
EibarBetis1 – 1
Athletic BilbaoGetafe0 – 2
VillarrealOsasuna3 – 1
SevillaAlaves1 – 1
BarcelonaLevante2 – 1

 

A mérkőzéseken viselt termékek megtalálhatóak a Football Factor üzleteiben:

FC BARCELONA felszerelések

REAL MADRID felszerelések

NIKE focicipők

ADIDAS focicipők

Football kiegészítők

Pásztor Zsolt

Pásztor Zsolt vagyok, diplomámat a BGF Kommunikáció és médiatudomány szakán szereztem. A labdarúgást édesapámnak köszönhetően szerettem meg és most már évtizedes távlatokban beszélhetünk erről a kapcsolatról. Egybekötve a tanulmányaim során, az írásról szerzett tapasztalataimat és a foci szeretetét, született meg anno az elhatározás, hogy blog formájában igyekszem majd néhány gondolatot átadni. Elsősorban a spanyol és a magyar foci követője vagyok, tehát a bejegyzéseim főként ezekben a témakörökben lesznek közzé téve.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.