La Liga – 19. forduló
Spanyol foci

La Liga – 19. forduló

Az idei, 2020-as év első Spanyol bajnoki fordulója, az úgynevezett őszi szezon utolsó fordulója is volt egyben, a hétvégi meccsekkel ugyanis féltávhoz érkezett a La Liga pontvadászata. A gigászok közül talán a Real Madridra várt a legnehezeb feladat, amely a Getafe otthonában lépett pályára, míg a Barcelona feladványa ígérkezett a legkönnyebbnek, hiszen akárcsak közvetlen üldözője, szintén városi rangadót játszott. Csakhogy amíg a Getafe az élmezőnyből, addig az Espanyol a tabella legaljáról várta a soron következő összecsapását. Football Factor, La Liga összefoglaló!

Getafe – Real Madrid

A Getafe jelenleg a liga egyik legkeményebben futballozó csapata, Bordalas fiai pedig mára már komoly tiszteletet vívtak ki maguknak az elért eredményeikkel. Ezúttal pedig azt a Real Madridot igyekezett volna megszorongatni a kis madridi csapat, amely Sergio Ramos nélkül (sárgalapos eltiltás) állt fel, márpedig a kapitány nélkül nem mindig volt túl stabil a királyi gárda a közelmúltban.

A Getafe szorongatása pedig sikeres volt, igaz ez nem sok futballra emlékeztető megmozdulásban realizálódott. A hazaiak nagyon kellemetlen lefolyást kreáltak a mérkőzés kezdeti szakaszának, rengeteg apró szabálytalansággal tördelték a blancók játékát, akik nem is igazán tudtak mit kezdeni az agresszív hazai letámadással. A kreatív futballra mindazonáltal egyértelműen a vendégek törekedtek, míg a Getafe támadásai lesz, ami lesz alapon, igen esetlegesen, az ellenfél hibájára alapozódtak volna. Ennek megfelelően komoly helyzetre igen sokat kellett várni, egészen pontosan 25 percet, ekkor Arambarri bombázott hatalmasat egy röviden felszabadított labdából mintegy 16 méterről, Courtois pedig hatalmas bravúrral ütötte vissza a mezőnybe a lövést. A 34. percben aztán félig-meddig a semmiből szerezte meg a vezetést a Real, Kroos jobboldali pontrúgását Mendy ívelte vissza a túloldalról kapu elé Varane fejére és mivel Soria borzalmasan jött ki a kapujából a francia védő fejese (vagy Soria öngólja?) bevánszoroghatott a kapuba. A hátralevő tíz percben Angel és Fajr tüzeltek távolról Courtois kapujára, a másik oldalon pedig Benzema harcolt ki egy alkalommal közeli lövőhelyzetet magának, ám Soria védett. A hosszabbítás perceire még egy Courtois bravúr maradt, a belga hálóőr Cabrera közeli fejesét védte nagyszerű mozdulattal.

A második félidőt ugyanazzal a lendülettel kezdte a Getafe, amivel az elsőt abbahagyta, azonban az 53. percben egy újabb pontrúgást követően Kroos labdája a bántóan üresen hagyott Varanet találta meg, aki ezúttal egyértelműen saját erőből bólintott a léc alá. Hazai szempontból több is volt talán ez, mint demoralizáló gól. Enne ellenére becsülettel hajtott tovább a Getafe és bizony lett is volna több alkalmuk a gólszerzésre, ám túlzottan körülményes megoldásokat választottak akkor, amikor kreatívabbnak, határozottabnak kellett volna lenni. A félidő derekára pedig a nagy akarás mellett ki is nyílt hátul egyszer-egyszer a védelem, de ezt nem büntette góllal a Real Madrid, noha Bale előtt adódott kettő, Vinicius előtt egy kifejezetten nagy lehetőség. A hajrára teljesen hitét vesztette már a Getafe, a 96. percben hazai labdavesztést követően kontrázott a vendégcsapat. Valverde száguldott végig a baloldalon és az akció végén nagyon önzetlenül passzolt le a mellette érkező Modricnak, így a meccset végül szép csendben 3-0-ra nyerte meg a királyi gárda.

A Real Madridot – kis túlzással – mondjuk úgy, hogy a kapusuk tartotta meccsben, mert a félidő végére több bravúrt is be kellett mutatni a kapuban. Ami a mezőnyjátékot illeti, nos, bármit is próbált Zidane kezdő tizenegye, az jóformán mind meghiúsult a Getafe kemény védekezésének és letámadásának köszönhetően. Érdemi helyzete nem is nagyon volt a királyi gárdának, a vezető gólt is inkább Soriának köszönhették. A második félidőben aztán hamar zárlatot kapott a Getafe, Varane ezt kihasználta és innentől kezdve nemigen volt kérdés a találkozó kimenetelét illetően. A magabiztos előny tudatában nagyjából hiba nélkül játszott a csapat, 0-2-nél pedig már erőlködni sem kellett. Courtois kiemelkedett a csapatból, a végül sima győzelem ellenére, neki nagyon sokat köszönhet a csapat. Mellette én még Valverdét emelném ki, aki bár csak 20-25 percet töltött a pályán, beállását követően azonnal észrevehető volt, hogy a pályán van, a leadott gólpassza pedig egy kisebb korona volt erre a rövidke játékra.

A Getafe akarata gyakorlatilag végig megvalósult az első játékrészben, már ami a mezőnyjátékot illeti. A magasra tolt védekezés és az agresszív letámadások rengeteg szerzett labdát és megbénult Real támadójátékot eredményeztek, igaz a megszerzett labdákat sokáig csak előrerugdosni tudta a Getafe. Az átlövésekben azért így is volt veszély hazai oldalról, a játékrész utolsó perceiben pedig már közelebbről is tudott helyzeteket kidolgozni Bordalas csapata. A második félidőben úgy érzem a hamar bekapott góllal, hamar meg is pecsételődött a Getafe sorsa, 0-2-ről ugyanis már nagyon nehéz volt a visszaút. Érdekes módon az első félidőben távolról volt veszélyes inkább a gárda, ám akkor Courtois, vagy a pontatlanság akadályozta meg a gólszerzésben a hazaiakat, a második félidőben pedig közelről is lett volna esélye a hazaiaknak a gólszerzésre, de akkor meg túl körülményesek voltak. Így tehát hiába jöttek rosszkor és váratlanul a bekapott gólok, az elöl mutatott teljesítménye alapján önmagában is bőven van kétség affelől, hogy jogosan szolgált volna rá, akár egy pontra is a csapat.

Atletico Madrid – Levante

Az Atletico Madrid a tavalyi év utolsó meccsén nagy skalpot gyűjtött be a Betis otthonában és egy esetleges Levante elleni győzelemmel visszakapaszkodhatott volna a dobogóra, kihasználva a Sevilla botlását. A Levante ellen azonban jelenleg nehéz biztosra menni, hiszen a kisebbik valenciai csapat a szezonban már megverte a Barcelonát és a Real Sociedadot is, miközben képes volt arra, hogy kikapjon az Espanyoltól.

A dobogóra zárkózást viszont komolyan gondolta a matracos gárda, az első percben már Trippier, Joao Felix és Saul is komoly gólhelyzetbe került egy támadáson belül, két peccel később pedig Correa elől kellett tisztázni ígéretes helyzetben. A pocsék kezdést követően valamelyest magára talált a Levante, ezt Cabaco szögletből leadott veszélyes fejesével jelezte is, azonban erre hamar jött a válasz a túloldalon szintén fejesből Felipe révén. A 13. perc legvégén egy varázslatos támadást követően Trippier passzából Correa volt eredményes, így magához képest meglepően könnyedén és hamar vezetett tehát az Atletico. Csakhogy nem sokáig, mert a 16. percben Campana ívelt be egy szabadrúgást az elalvó hazai védele mögé, Roger pedig kapásból (Morata segítségével) a kapuba lőtt. Ez az állás viszont még kevesebbet élt meg, mert a középkezdést követően szinte azonnal Felipe fejére került a labda, a madridi belső védő másodjára pedig már nem hibázott. A gyors gólváltást követően aztán már lehiggadt mindkét csapat, mezőnyben nagyjából ki is egyenlítődött a játék a felek közt, bár kisebb lehetőségei azért az Atleticonak voltak Saul, Morata és Correa révén.

A második félidő már eseménytelenebbül telt, mint az első és ez többnyire az Atletico döntése lehetett, mivel periodikusan átengedte a kezdeményezést és a teret a Levanténak, ilyenkor viszont nem sok érdemi dolog történhetett. Merthogy a hazaiak simán levédekezték az erőtlen vendég próbálkozásokat. Kockázat viszont volt ebben, hiszen az egy gól bármikor elolvadhatott volna és bizony Joao Felix, Morata és Correa könnyelműen, vagy épp rosszul bántak az elöl kialakított lehetőségekkel, amikből a félidő derekára már majdnem egy féltucat volt. A 77. és 80. percben aztán már nem lehetőségekről, hanem komoly gólhelyzetekről beszélhettünk, melyek egyaránt Joao Felix nevéhez fűződtek, de egyikből sem tudott betalálni a portugál ifjonc. Ennek pedig majdnem nagy ára lett, hiszen Enis Bardhi a 83. és a 93. percben is földöntúli bravúrra késztette Oblakot, a szlovén kapus bravúrjai miatt nemcsak a korábbi, hanem még Correa kihagyott helyzete is belefért a 90. percben.

Az Atletico az elmúlt három tétmeccsén egyaránt kétszer-kétszer tudott betalálni, ez pedig szokatlan széria Simeone csapatától. Az intenzívebb és egyre hatékonyabb támadójáték pedig az első félidőben is meglátszott a csapaton. Két gólt ért el úgy a fővárosi gárda, hogy több is lehetett volna ez, ha pontosabbak a befejezéseknél a fentebb már felsorolt érintettek. Mindenesetre a játék kézben volt, a védelem gyakoraltilag egyszer aludt el, akkor peches módon kapitulált is belőle. A második félidőben nagyon szenvedett az Atletico és emiatt még meg is lehetne nevezni Simeonét, mint felelőst, mert megint kockáztatott a visszahúzódásokkal, de azt hiszem ezúttal – ahogy idén már sokszor – még a védekező taktika ellenére is a csatársort lehet okolni, amiért nagyobbnál nagyobb helyzetekből sem volt képes lezárni a találkozót. Három kiemelkedő teljesítmény a gárdából: Oblak védései nem szorulnak magyarázatra, Correa talán legjobb és legeredméynesebb Atleticos időszakát futja, Trippier pedig pazar beadásokkal jelentkezett ezen a mérkőzésen.

A Levante ránézésre bátor, nyílt sisakos, azaz szimpatikus focit hozott a Wanda Metropolitanoba, csakhogy már az első percektől kezdve sok és nagy hibákkal labdáztak, épp ezért a bevezetőben taglalt kettősséget maximálisan tükrözte az együttes. Ez pedig a második félidőben sem volt másképp. Sok hiba hátul, kevés lehetőség elöl, viszont az a kettő ami Bardhi lábában és fejében maradt… Enis Bardhi egyébként a két helyzetet leszámítva is csapata egyik legjobbja volt, sok labdaszerzés fűződött a nevéhez és a pálya rengeteg szegletében feltűnt. Mellette a másik kapust Aitort kell kiemelni, akinek oroszlánrésze volt abban, hogy csak kettőt kapott csapata. Összességében véve hízelgő az egygólos vereség a Levantéra nézve, de még így is könnyen pontot rabolhatott volna a mérkőzés végén.

Espanyol – Barcelona

A listavezető látogatott a városi rivális és egyben sereghajtó otthonába, ám a hatalmas pont és teljesítménybeli különbség itt most nem igazán számított, elnézve legalábbis az Espanyol stadion hangulatát. Ez az összecsapás bizony továbbra is komoly rangadónak minősült…

Merthogy a stadion hangulata átragadt a hazai játékosokra is, plusz vélhetően Abelardo mesternek (a csapat új edzője) is bizonyítani akart a keret, épp ezért az Espanyol nagyon kellemetlen és egyben szervezett ellenfélnek bizonyult. A Barcelona hiába birtokolta sokkal többet a labdát, a jól záró hazai védekezésen képtelen volt átjutni. Aztán a 23. percben nagyjából az egyetlen olyan szituációból, amiben felveheti a versenyt a gránátvörös-kékekkel az Espanyol, meg is szerezte a vezetést. Egy jobboldali pontrúgást Roca ívelt a tizenegyes pont magasságába, ott pedig David Lopez érkezett üresen és csúsztatott Neto kapujába. A vezető gól megszerzését követően a fenti kijelentésre némileg rá is cáfolt a hazai gárda, lévén nemcsak rögzített helyzetekben, de a mezőnyjátékban és helyenként labdatartásban is fel tudta venni a versenyt az Espanyol a Barcelonával szemben, igaz komoly helyzetekig már nem sikerült eljutniuk a kék-fehéreknek. Valverde csapatának pedig bő 40 perc kellett, hogy érdemi gólhelyzetig jusson, akkor Messi fejelt pontosan Diego Lopez kezei közé, majd Suarez egyéni akcióból lőtt kapufát, egy perc leforgása alatt.

A szünetben Vidal váltotta Rakiticet a Barcelonában, ennek pedig hamar komoly jelentőssége lett. Az 50. percben Jordi Alba kanyarított pazar labdát balról az ötös rövid sarkán üresen maradt Suareznek, aki ügyesen pöckölt a kapu rövid alsó sarkába, a chilei érdemei pedig (bár ez az Espanyol gyenge védekezését is jelenti egyben) abban forrtak ki, hogy a kapu túloldalán érkezve két védőt is magára vont. Szűk tíz perccel később aztán már jóval nyomatékosabb névjegyet tett le Vidal, ugyanis Suarez szenzációs passzát ő fejelte a léc alá, csapata javára fordítva ezzel a mérkőzést. A hazai csapat becsületére váljon, hogy a viszonylag hirtelen kapott két gól sem törte meg a lelkesedést és a folytatásban is töretlen küzdeniakarással vetették bele magukat a találkozóba, igaz a védelem koncentrációja helyenként már bomladozni kezdett. Jelzés volt erre Messi csodás passza Suareznek a 65. perben, noha az uruguayi lövését Lopez bravúrral védte. A 75. percben De Jong egy labdavesztést követően másodjára is (talán) fölöslegesen húzta vissza hátulról ellenfelét és mivel mindkét esetért sárga lap járt, a holland középpályás idő előtt kivált a játékból. Ennek hatására fel is bátorodott az Espanyol, Wu Lei a 77. percben nagoyn jó helyről fejelhetett, ám mivel a labda kicsit hosszú volt neki, Neto lehúzta a kísérletet. A 87. percben Suarez került tulajdonképpen ziccerbe, de mivel Lopez nagyszerűen mozdult ki, már nem tudott átemelni a kapuson. A meccslabda elszalasztásának az ára pedig igen magasra nőtt, az ellentámadásból ugyanis Vargas szolgálta ki Wu Lei-t, aki magabiztosan lőtte ki a bal alsó sarkot. A hátralevő percek forró hangulatban teltek, az Espanyol lelkesedett az újabb gólért, de nem sikerült megszerezni azt.

A Barcelona támadósorát Messit, Suarezt és Griezmannt gyakorlatilag leradírozta a hazai védelem és mivel a tizenhatos előtt felhúzott fal nagyon szervezetten mozgott, a középpálya sem tudta feltörni az Espanyol harcos védekezését. Hiába birtokolta tehát 75%-ban a labdát Valverde együttese, gyakorlatilag semmit sem tudott kezdeni azzal. A második félidőben Vidal beállásával lendült a támadójáték, valamint Messi mélyebbről indulva többször tudott lendületből ráfutni az Espanyol védelmére, plusz Suarez is több sikeres egyéni megmozdulást vitt bele a játékába. Ez a három komponens elég volt arra, hogy eredményesebb legyen a listavezető, de reálisan nézve az összképes, ahhoz nem tudott felnőni, hogy a magán túlteljesítő hazai csapatot megverje.

Érzésem szerint az Espanyol a lehetőségeihez képest tökéletes első félidőt produkált. Ahogy fentebb már szó esett róla, a védekezés nagyon fegyelmezett volt visszahúzódás esetén, de ha néha letámadott a Barca térfelén a csapat, az sem bizonyult kevésbé hatékonynak. Abelardo korábbi csapatánál az Alavesnél nagy hangsúly volt a pontrúgásokon, így érthető, hogy elsőszámú fegyverré vált most az Espanyolnál is, főleg ha a rövid együtt töltött időt és az ellenfél kvalitásait vesszük alapul. A második játékrészre a védelem már többször megbomlott és hibázott hátul, de a lelkesedés és a némi szerencsével érkező emberelőny, valamint Wu Lei nagyszerű beszállása a játékba az egy pontig azért megérdemelten repítette el a csapatot.

Eredmények

ValladolidLeganes2 – 2
SevillaAthletic Bilbao1 – 1
ValenciaEibar1 – 0
GetafeReal Madrid0 – 3
Atletico MadridLevante2 – 1
EspanyolBarcelona2 – 2
GranadaMallorca1 – 0
Real SociedadVillarreal1 – 2
AlavesBetis1 – 1
Celta VigoOsasuna1 – 1

 

A mérkőzéseken viselt termékek megtalálhatóak a Football Factor üzleteiben:

FC BARCELONA felszerelések

REAL MADRID felszerelések

NIKE focicipők

ADIDAS focicipők

Football kiegészítők

Pásztor Zsolt

Pásztor Zsolt vagyok, diplomámat a BGF Kommunikáció és médiatudomány szakán szereztem. A labdarúgást édesapámnak köszönhetően szerettem meg és most már évtizedes távlatokban beszélhetünk erről a kapcsolatról. Egybekötve a tanulmányaim során, az írásról szerzett tapasztalataimat és a foci szeretetét, született meg anno az elhatározás, hogy blog formájában igyekszem majd néhány gondolatot átadni. Elsősorban a spanyol és a magyar foci követője vagyok, tehát a bejegyzéseim főként ezekben a témakörökben lesznek közzé téve.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.