La Liga – 13. forduló
Spanyol foci

La Liga – 13. forduló

Szuperrangadóval folytatódott a válogatott szünet után a Spanyol labdarúgó bajnokság, a Barcelona a Wanda Metropolitanoba, vagyis az Atletico Madrid otthonába látogatott. Mindeközben a Real Madrid az Eibar otthonában próbálta megszerezni a három pontot, hogy ezzel is közelebb kerüljön a vetélytársakhoz. Football Factor, La Liga összefoglaló!

Eibar – Real Madrid

A több sebből vérző Real Madrid előtt nagy lehetőség adódott ebben a forulóban, hiszen egy esetlegesen számukra kedvezően alakuló Atleti-Barca rangadó esetén egészen közel kúszhattak volna az élbolyhoz. Ehhez mindösszesen az kellett volna, hogy győztesen távozzanak az Eibar otthonából, így ennek megfelelően igyekezte is kontroll alá vonni a találkozót a királyi gárda. Kike 3. percben leadott távoli lövése még ugyan majdnem az Eibart juttatta vezetéshez (kapufával végződött az eset), ám két perccel később Bale hajszál híján lesről talált be, Benzema kísérletét pedig a gólvonalról kellett tisztáznia a hazai védelemnek. Bő negyed óra után kiegyenlítődött a játék, Kike fejese ismét jelzés volt a vendég védelem számára, amit nem igazán sikerült észlelni, ugynais a 16. percben a mintaszerű kontratámadás nyomán – némi VAR közjátékkal fűszerezve – vezetést szerzett az Eibar, Escalante góljával. A gólt követően kiegyenlített maradt a játék, a Real egyáltalán nem talált fogást ellenfelén, amely pedig taktikusan őrizte előnyét.

A második félidő megújulás szempontjából az Eibar számára volt sikeres, ugyanis a magarsra tolt letámadással hatékonyan zavarták meg a Real labdakihozatalait, egy esetben pedig olyannyira sikerült megzavarni a hátsó alakzatot, hogy Odriozola labdavesztéséből, Cucurella és Sergio Enrich összehozta a második hazai találatot is. Ezzel pedig még nem volt vége az Eibar parádéjának, az 57. percben már 3-0-át mutatott az eredményjelző, miután gyakorlatilag sakk-matt helyzetig játszott ki egy újabb akciót a hazai csapat, a gólszerző Kike volt. A hátralevő fél órában – főleg a játék képét tekintve – már csak az volt a kérdés, hogy mi lesz a pontos végeredmény, a győztes kiléte már nem volt kérdéses. Egyébként inkább az Eibar állt még közel a további gólok megszerzéséhez, de Courtoisnak hála ”csak” három maradt közte…

Egyénileg, csapatszinten, fizikailag, taktikailag, attidűdben, azaz minden téren értékelhetetlen teljesítményt mutatott fel a Real Madrid. Bőven a tudása alatt játszott mindenki, ha pedig valakinek bele lehetett volna nyúlnia akárcsak minimális szinten is ebbe a Realba, az maga az edző, Solari lett volna. Ám neki sem sikerült megfelelő választ adni az Eibar játékára, igaz, amilyen minőségben mozgott a csapata, talán nem is nagyon volt megoldás. Hogy miért esett vissza a Lopetegui érában tapasztalt szintre a játék, az jó kérdés, mondhatnánk, hogy  a fizikai megterhelés, ami részben igaz lehet, de amióta Solari az edző, ugyanúgy hetente (akár több meccset is) játszik a csapat. Legyen azért egy jó értékelés is a blancóknál: Thibaut Courtois teljesítménye nagyjából a felére redukálta a kapott gólok számát, mint amennyit akár kaphatott is volna a királyi gárda…

Mivel az elmúlt hetekben egyre meggyőzőbb formát mutatott a Real Madrid, ezért feltétlenül dicséretes az Eibartól, hogy mindezek ellenére nyílt sisakos harcba szálltak be kezdettől fogva. Az első negyedórában sokat kockáztattak a lestaktikával, bár számomra nem volt egyértelmű, hogy ez taktika volt, inkább szétesettebb védelemre gyanakodtam. Mindenesetre viszonylag hamar összeállt a hátsó alakzat, onnantól kezdve pedig nagyjából esély sem volt a rendkívül esetleges vendégeknek a gólszerzésre. Ezt megfejelve pedig gyorsak, határozottak és kíméletlenek voltak elöl és a második félidei egész pályás letámadást rendkívül jó ízléssel alkalmazták, így a nagy különbségű győzelmük is teljesen megérdemelt.

Atletico Madrid – Barcelona

Ismerve Diego Simeone filozófiáját és számításba véve a logikáját borítékolható volt, hogy ez a mérkőzés minden lesz majd, csak jó nem. Nos, hát valóban nem volt jó, de mivel a Barcelona is sokkal óvatosabb és kimértebb volt a szokottnál ezért még az előzetesen bekalkulált meddő játék is magasabb szintre hágott, mint gondoltam. Mindemellett mégsem lehetett olyan nagyon unalmasnak titulálni a meccset, mert a grammra kiszámolt taktikák és a kézzel fogható feszültség mégis érdekessé tették a rangadót bizonyos szempontból. Az első ”helyzet” az Atletico előtt adódott a 43.percben (!), Griezmann középre lőtt labdája Pique lábán pattant meg, első ránézésre veszélyesen, de ter Stegen végül simán leszedte a kapuba tartó labdát.

A második helyzet szintén az Atleticoé volt a 60. percben (!), ezúttal már kidogozottabb szituációt követően: Griezmann cselezte le magát az alapvonalig a jobboldalon, középre adását pedig épphogy csak el tudták (Pique) kanalazni Costa elől. A 77. percben egy szögletrúgást (Griezmann) követően, – az ötös távolabbi sarkán üresen hagyott Costa révén – megszerezte a vezetést az Atletico, sőt a gólt követően fölényben tudott maradni, ám az utolsó percek már a Barca rohamokról szóltak. A 90. percben egy védelmi eltolódást kihasználva Dembele ki is egyenlített a katalánoknak, beállítva ezzel a angyjából igazságosnak mondható 1-1-es végeredményt.

Fentebb már sikerült egy akár ellentmondásosnak is titulálható gondolatmenetet elindítani azzal kapcsolatban, hogy ez jó meccs volt, vagy sem? Talán úgy pontos a kijelentés, hogy jó biztosan nem volt, de izgulni lehetett rajta, persze ez ízlés kérdése, amiben meg ugyebár nem illik vitát nyitni. Egy szó, mint száz, azt gondolom, hogy bár az Atletico nem volt jobb a Barcelonánál, de egy momentumot leszámítva pontosan az történt a meccsen amit ők akartak. Labdázni nem szándékoztak, a visszavont védekezés gond nélkül hatástalanította a katalánokat és bár 2-3 helyzetnél nem adódott több a matracosok előtt (szinte biztos vagyok benne, hogy többel nem is számoltak), az egy darab gól megszületett és így a védjegyének számító robotolós 1-0 majdnem összejött Siemone legénységének. Csakhogy még egy vitaalapot szolgáló kijelentésem legyen: Ezen az estén elvesztett két pontot az Atletico…

Ritkán látható defenzív Barcelona lépett pályára a Wanda Metropolitanoban, amire nyilván az Atletico közel tökéletes védekezése is rájátszott, pontosabban erős benyomását keltette, de az mégiscsak ritkaságszámba megy, hogy a katalánok egy, azaz egy helyzetet alakítsanak ki az egész meccsen, azt is inkább védelmi hibából. Messiék óvatosságát és minimális kockázatvállalását az is jól jelezte, hogy a 8 elvégzett szögletnek talán az egyharmada volt rendes nagy szöglet, nem pedig kicsi. A nyomasztó labdabirtoklási fölény (70-30%) teljesen hiábavaló volt és még azokban a periódusaiban sem igazán lehetett gólveszélyt érezni a gránátvörös-kékekben, amikor azért komolyabb nyomást helyeztek ellenfelükre. A mérkőzés összképét tekintve, a forgatókönyvet figyelembe véve és, hogy idegenben sikerült maguk mögött tartani az Atleticot kijelenthetjük, hogy talán nincs nagy bánat Katalóniában az egy pont miatt.

Eredmények

LeganesAlaves1 : 0
EibarReal Madrid3 : 0
ValenciaVallecano3 : 0
HuescaLevante2 : 2
Atletico MadridBarcelona1 : 1
Athletic BilbaoGetafe1 : 1
SevillaValladolid1 : 0
EspanyolGirona1 : 3
VillarrealBetis2 : 1
Real SociedadCelta Vigo2 : 1

 

A mérkőzéseken viselt termékek megtalálhatóak a Football Factor üzleteiben:

FC BARCELONA felszerelések

REAL MADRID felszerelések

NIKE focicipők

ADIDAS focicipők

Football kiegészítők

Pásztor Zsolt

Pásztor Zsolt vagyok, diplomámat a BGF Kommunikáció és médiatudomány szakán szereztem. A labdarúgást édesapámnak köszönhetően szerettem meg és most már évtizedes távlatokban beszélhetünk erről a kapcsolatról. Egybekötve a tanulmányaim során, az írásról szerzett tapasztalataimat és a foci szeretetét, született meg anno az elhatározás, hogy blog formájában igyekszem majd néhány gondolatot átadni. Elsősorban a spanyol és a magyar foci követője vagyok, tehát a bejegyzéseim főként ezekben a témakörökben lesznek közzé téve.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.