La Liga – 11. forduló
Spanyol foci

La Liga – 11. forduló

A La Liga hétvégi soron következő fordulójában olyan mérkőzéseket rendeztek, amiknek papíron nem szabadott volna gondot okozni egyik topcsapat szemszögéből sem. A valóságban azonban nem egészen így alakultak a dolgok, így – még ha kisebb is – a meglepetés ezúttal sem maradt el.

Leganes – Atletico Madrid

Az idei kiírásban már okozott egy jókora meglepetést Pellegrino együttese, amikor a Barcelonától vette el mind a három pontot. Most sem volt kisebb a cél, a még mindig kieső helyen álló Leganes számára és valljuk be, ha nem is sokkal, de azért az Atletico ellen valamivel könnyebb meglepetést elérni, mint a katalán sztárcsapat ellen. Az első félidőben aktívabb is volt a Leganes, Oscar és El Nesyri révén több ízben is megcélozták Oblak kapuját, míg a másik oldalon esetleg Gelson Martinsban volt meg a potenciál a gólszerzést illetően, ám ez is helyzet nélkül.

A második félidőre már egy harapósabb Atletico jött ki (nem volt nehéz felülmúlni az első félidei teljesítményt), főleg a szögletek megnövekedett száma jelezte, hogy nagyobb nyomást tudtak helyezni a Leganesre, de komolyabb helyzet továbbra sem alakult ki. A vezetést végül kissé a semmiből Antoine Griezmann távoli szabadrúgásával (69. perc) szerezték meg a matracosok, ám Simeone ”jó” szokásához híven a gól után azonnal ráültette csapatát az eredményre. Csakhogy számításai ezúttal nem jöttek be ugyanis a 82. percben a kissé dekoncentrált védekezés mellett Carrillo be tudott préselni egy labdát a vendég kapuba, így szerezve megérdemelt pontot a csapatának.

Habár meghatározó játékosai hiányoztak az Atleticonak (Godín, Koke, Costa) az első félidei teljesítmény akkor sem mentség, lévén Griezmannal, a helyenként jól mozgó Martinssal és úgy eleve világbajnokokkal a soraiban talán többet kéne felmutatnia egy csapatnak, mint a 45 perc alatt 1 kaput el nem találó lövés. Sőt, hiába javult fel a második játékrészre valamelyest a támadógépezet, nehéz elfogadni, hogy gyakorlatilag komolyabb helyzet nélkül telik el egy mérkőzés a kiesőjelölt csapat ellen. De a halovány Griezmann egyéni villanásának köszönhetően még így is begyűjthette volna a fontos 3 pontot az Atletico, csak hát ne lett volna megint az az időnként egyre sűrűsödő kihagyás ott hátul… Közepes, esetleges játék ide, vagy oda, ez elajándékozott két pont volt, ami még fájni fog a végelszámolásnál.

A Leganes természetesen egy dolgot tehetett és azt jól is csinálta, azaz láthatóan stresszmentesen futballozott az esélyesebbnek kikiáltott ellenfele ellen és bizony rá is szolgált az egy pontra. Ha így folytatják, még a végén reszkető lábbal futnak majd ki sztárcsapatok az Estadio Municipal de Butarque gyepére, hiszen az eddig megszerzett 9 pontjukból 4 a Barcelona és az Atletico Madrid ellen született ezen a pályán…

Real Madrid – Valladolid

Első bajnoki mérkőzésére készült a Real Madrid Santiago Solari vezetésével, amin égető szüksége lett volna a három pontra a királyi gárdának. Ennek megfelelően igen intenzíven kezdték a találkozót a hazaiak és bő negyedóra leforgása alatt több gólhelyzetet alakítottak ki, mint korábban akár egy egész meccs alatt. Benzema két, Bale és Casemiro egy-egy ízben veszélyeztették a vendég kaput, de Masip biztosan állt a helyén minden esetben. A kezdeti rohamok a játékrész középső harmadára szinte teljesen eltűntek, kissé ellangyosodott a meccs, legközelebb Casemiro újabb fejese jelezte a 31. percben a nézők számára, hogy futballmeccset látnak. Igaz, ezt követően felpörögtek az események és a Valladolid is megtalálta a módját annak, hogy veszélyeztesse a Real kapuját. Először Antonito pörgetett kapu fölé egy ziccert, majd Toni Villa lőtt kapura. A játékrész zárásaként mindkét oldalról kaput eltaláló fejesek mentek kapura, hazai oldalról Bale, vendég oldalról pedig Unal jegyezte a próbálkozást.

A fordulást követően eltelt vagy tíz perc mire újból beindult a játék. Casemiro és Bale ismét nagy helyzeteket hagytak ki, a túloldalon pedig Ruben Alcaraz törte ketté majdnem a felsőlécet. Sőt, a Valladolid nem állt le, előbb Toni Villa újabb löketét kellett védenie Courtoisnak, majd a következő bombájánál ismét csak a felsőlécre volt szükség. A vészesen fogyni látszó idő egyre nagyobb terhet rakott a hazai csapatra, ami egy-egy esetben kapkodásba torkollott, ám a csereként beálló Vinícius Junior megtörte a Valladolid védelmét a 83. percben. Egész pontosan a lövése tört meg Kiko hátán és pattant be a tehetetlen Masip kapujába. A zárszó végül pedig Sergio Ramost illette meg, aki a Benzema elleni szabálytalanság nyomán befújt büntetőt értékesítette.

Komoly áttörés egyelőre nem látszik a Real játékán, de ez irreláis elvárás lett volna egyébként is, lévén mélyebben gyökerezik a probléma, mintsem hogy pusztán egy edzőváltás releváns megoldást jelentsen. A száraz tényeket tekintve: pozitív és egyben az alapvető benyomás az volt, hogy sokak szabadabb szerepkörben játszottak az eddig megszokottnál. Asensio, ha helyzetekben nem is, de az előkészítésben imponálóbb teljesítményt nyújtott az elmúlt hetekhez képest, már csak a góllövésben kéne felfejlődnie csatár létére. Cserébe viszont több gólt is rúgathatott volna Casemiroval és Benzemával. Ha már a szabadabb szerepköröknél tartunk, Casemiro rendszeres kapu előtti feltűnése is erre utalt. A két szélsővédő kifejezetten jól játszott Reguilón talán a mezőny legjobbja volt. A negatív faktor az továbbra is a csatárprobléma. Benzema, Bale szinte teljesen veszélytelen volt, és ha nincs az ifjonti lelkesedéssel beszálló Vinícius, akkor könnyen megéghetett volna megint a királyi gárda, főleg, ha nagyobb szerencséje van a Valladolidnak…

…Merthogy a vendégek egyáltalán nem futballoztak rosszul, sőt a második félidőben talán jobban, vagy legalábbis veszélyesebben játszottak a hazaiaknál. Nagy kérdés, hogy mire mentek volna, ha akárcsak az egyik kapufájuk beakad, vagy a ziccereikből értékesítenek valamit is. Tegyük hozzá, hogy a fejpárbajokban rendre alulmaradtak, amikből a Real szerezhetett volna akár korai gólokat is, de ezt felismerve jól ellensúlyoztak az átlövésekkel. Összességében véve egyenrangú ellenfelei voltak a királyi gárdának, de a szerencse ezúttal nem volt velük.

Rayo Vallecano – Barcelona

Nagy lelkesedéssel kezdett a Barcelona, továbbra is Messi nélkül és továbbra is a megszokott dominanciát mutatva ellenfelei fölött. Ráadásul korán, egy már-már sablon akciónak – és egyben gyönyörűnek – nevezhető támadásból. Rakitic ad tért ölelő álompasszt balra Jordi Albának, alapvonal, visszagurítás, sakk-matt helyzet, ezúttal Suarez gól. A vezetést követően is a bal oldalt használta egyébként a katalán csapat, de kisebb meglepetésre nem záporoztak a további helyzetek, ami a Rayo érdeme is volt. A félidő második felére aztán szép lassan felébredt a vendéglátó és eleinte Pozo egyéni villanásaiból (az egyik átlövése gólt is ért), később már csapatszinten is veszélyt tudott teremteni a Barcelona kapuja előtt. Suarez a lefújás előtt még visszavehette volna a katalán előnyt, de a hazai kapufa mentett.

Az 1-1-es félidőt némileg váratlan forgatókönyv követte, ugyanis a Rayo hosszú percekig ellenfele fölé nőtt: Embarba ziccert rontott, Raul de Tomas lesgólt lőtt és néhány ízben még a labdát is eldugta a hazai csapat. Az 57. percben meg is érett a fölény, Raul de Tomas kapufára fejelt labdáját Alvaro Garcia pofozta be ter Stegen kapujába. Ha pedig mindez nem lett volna elég, a vezetés megléte mellett is inkább a Rayo játéka volt meggyőző. Ami viszont az utolsó 10 percben történt, arra valószínűleg azóta sincs magyarázatuk, mivel a Barcelona két komolyabb védelmi szervezetlenséget kihasználva először kiegyenlített: a Pique által lefejelt labdával Dembele élt a 83. percben, majd öt perccel később a győztes találatot is megszerezte Suarez révén (Embarba maradt le csúnyán a támadóról).

Élesen elvágó teljesítményeket nyújtott a Barcelona ezen a mérkőzésen. Nem érdemtelen a győzelem, de a döntetlen, sőt a vereség esetén sem igazán háboroghattak volna a katalán szurkolók és maga a csapat sem. A sötét oldalon a meccsbe érthetetlenül belealvó arc áll, a fénnyel átvilágítottban pedig főleg az utolsó tíz percben tanúsított küzdeni akarás arca áll. Egyébként az egyénekre lebontott teljesítmények is hasonlóan szélsőségesek voltak, Coutinho és Arthur például kifejezetten gyenge napot fogtak ki, ellentétben a Jordi Alba-Suarez párossal. Nehéz megítélni, hogy az elmúlt három mérkőzésen szárnyaló formát mutató csapat miért roggyant meg újfent egy kiscsapat ellen, ráadásul nem is kis időre és kis mértékben. A válaszok ezúttal valóban mélyen lehetnek, mindenesetre hamar itt az újabb felmérő, méghozzá kedden az Inter ellen, a Bajnokok Ligájában.

Nehéz elhinni, hogy a bajnokság utolsó előtti helyezettje fogadta a listavezetőt, márpedig ez a nagy helyzet… Kifejezetten szórakoztató és látványos focit játszott a Rayo, megérdemeltek volna legalább egy pontot. Több kiválóan teljesítő játékosuk akadt ezen a mérkőzésen, a teljesség igénye nélkül Alex Moreno, Embarba, Imbula, Advincula és Pozo is kiválóan játszottak még akkor is, ha a találkozó végi összeomlást csapatként hozta össze a Rayo. Emberba lelkén például két bekapott gól is szárad, ettől függetlenül némi segítséggel megtámogatva elkerülhetőek lettek volna a hibái. Lélektanilag azért is kritikus ez a vereség a pici madridi csapatnak, mert egy Barca elleni győzelmet nyilván nem kell különösebben magyarázni, hogy milyen löketet adhat, az ily módon elvesztett mérkőzés viszont mélyebbre lökheti a játékosokat, mintha csak úgy ”simán” kaptak volna ki.

Eredmények

LeganesAtletico Madrid1 : 1
Real MadridValladolid2 : 0
ValenciaGirona0 : 1
VallecanoBarcelona2 : 3
EibarAlaves2 : 1
VillarrealLevante1 : 1
Real SociedadSevilla0 : 0
HuescaGetafe1 : 1
BetisCelta Vigo3 : 3
EspanyolAthletic Bilbao1 : 0

 

A mérkőzéseken viselt termékek megtalálhatóak a Football Factor üzleteiben:

FC BARCELONA felszerelések

REAL MADRID felszerelések

NIKE focicipők

ADIDAS focicipők

Football kiegészítők

Pásztor Zsolt

Pásztor Zsolt vagyok, diplomámat a BGF Kommunikáció és médiatudomány szakán szereztem. A labdarúgást édesapámnak köszönhetően szerettem meg és most már évtizedes távlatokban beszélhetünk erről a kapcsolatról. Egybekötve a tanulmányaim során, az írásról szerzett tapasztalataimat és a foci szeretetét, született meg anno az elhatározás, hogy blog formájában igyekszem majd néhány gondolatot átadni. Elsősorban a spanyol és a magyar foci követője vagyok, tehát a bejegyzéseim főként ezekben a témakörökben lesznek közzé téve.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.