Horváth Hanna: „Már régóta érlelődött bennem, hogy visszatérjek nagypályára” – interjú
Interjú

Horváth Hanna: „Már régóta érlelődött bennem, hogy visszatérjek nagypályára” – interjú

Rendszerint meghatározó tagja, valóságos motorja volt aktuális csapatának, bárhová is sodorta a sors. Horváth Hanna azonban hopp, egyszer csak eltűnt, mint Lagzi Lajcsi villanyórájából az áramfogyasztás. Volt, nincs. A hangyaszorgalommal megáldott sportember, a Femina, az Astra és a Budapest Honvéd korábbi kiválósága az elmúlt hónapokban nem a pályán, hanem a parketten, futball helyett a futsalban élte ki a sportág iránti szenvedélyét.

A visszatérés duplán sikerült. Másfél éves szünetet követően a szó átvitt és nemes értelmében is az otthon zöld füvén kötött ki, ugyanis reaktiválta magát a karrierjét az Üllés LC-ben kezdő Horváth Hanna.

– Mivel győzték meg? Értem én, hogy segíteni akar a szeretett Szegednek, de miért most és nem mondjuk tavaly nyáron kezdte újra a nagypályás karrierjét?
– Több oka is van annak, hogy most tértem vissza Szegedre – felelte a Football Factor felvetésére Horváth Hanna, a nyolccsapatos női NB I-ben szereplő, újoncként hat ponttal a hetedik helyet elfoglaló Szent Mihály FC labdarúgója. – Annak ellenére, hogy nagyon szeretem a futsalt, már régóta érlelődött bennem, hogy visszatérjek nagypályára. Nem utolsó szempont volt, hogy így sűrűbben haza tudok menni a családomhoz.

– Ha már itt tartunk: miért hagyta abba? Lévén az elmúlt időszakban csak teremben futballozott.
– A munka miatt sajnos nem fért bele az időmbe, hogy párhuzamosan játsszam teremben és nagypályán.

– Mi az, amit feltenne a szegedi Szent Mihály NB I-ben maradására? Mert azt gondolom, ha nem ez volna a cél, aligha tér vissza.
– Valóban, a cél egyértelműen a bennmaradás. Én ugyan még csak nemrég csatlakoztam be a munkába, de úgy vélem, hogy minden esélye megvan a csapatnak arra, hogy ezt elérje. Az elszántságot látom a lányokban és a stábban egyaránt.

– Követte a női NB I-et, kilátogatott meccsekre is, vagy csak a híradásokból, összefoglalókból tájékozódott?
– Az elmúlt másfél évben főként csak az eredményeket követtem, de azért természetesen néhány mérkőzésre kilátogattam. A bajnoki döntőket a helyszínen tekintettem meg.

– Azok alapján, amit látott, hallott, olvasott, a Szeged őszi szereplése megfelel a valóságnak?
– Úgy gondolom, hogy jelenleg ez a realitás. Egy újonnan feljutó csapatnak mindig nehezebb dolga van, fel kell vennie az NB I ritmusát.

– Milyenek az eddigi tapasztalatai a Szent Mihály kapcsán?
– Abszolút pozitív. A csapat egy részét még régről ismerem, és örülök, hogy újra együtt játszhatunk, hiszen anno sokat rúgtuk közösen a bőrt. Az edzések jól felépítettek és jó hangulatban telnek.

– A sors furcsa fintora, hogy a 13. fordulóban, avagy a tavaszi nyitányon a Szent Mihály az Astrát fogadja. Márpedig 2016 őszén a rózsaszín-feketéket erősítette. Presztízs lesz a javából?
– Ez egy nagyon fontos mérkőzés lesz a csapat számára és természetesen nekem is, de nem a presztízs miatt, hiszen nem az Astrának szeretnék bizonyítani, hanem saját magamnak, hogy maradt még bennem egy kicsi a „régiből”.

– Van hiányérzete a karrierjét illetően? Vagy amit akart, azt már elérte a sportágban?
– Nagyon sok mindent köszönhetek a futballnak. Úgy vélem, hogy a lehetőségeimhez mérten kihoztam magamból, amit lehetett és mindig is azért futballoztam, mert szeretem a játékot.

– 26 évesen egyértelműen ön előtt a jövő, mégis, látja magát a sportágon belül mondjuk tíz vagy tizenöt év múlva, teszem azt edzőként, erőnléti trénerként, fizioterapeutaként?
– Biztos vagyok benne, hogy amíg az egészségem és az időm engedi, játszani fogok valahol, valamilyen szinten. Lehet, hogy csak a barátokkal fogunk összejárni, de nem tudom elképzelni, hogy ne focizzak. Szívesen dolgoznék a futball berkein belül, de mivel szakmai képzettségem nincs ilyen téren, így őszintén szólva nem tartom valószínűnek, hogy mostanában erre sor kerülne.

– A 2019-es női Bajnokok Ligája fináléját Magyarország, ezen belül Budapest rendezi. Bár csupán egy rangos eseményről beszélünk, mégis, mit gondol, elősegítheti ez a tény azt, hogy még több lány kezdjen barátságot ápolni a labdával?
– Úgy vélem, igen. Egyre nagyobb publicitást kap a női futball, ám sajnos a futsalról nem mondhatjuk el ugyanezt. Ez az esemény biztosan hozzájárul majd a női foci népszerűsítéséhez.

– Nem szokványos felvetés, de megkérdezem még akkor is, ha ez nem egy labdarúgó feladata: mit tenne, egyáltalán mit kellene tenni azért, hogy minél népszerűbb legyen hazánkban a hölgylabdarúgás?
– Bizonyára vannak olyan emberek, akik tanulmányokat készítenek ezzel kapcsolatosan és komoly energiát mozgósítanak eme kérdés megválaszolására, így én nem szeretnék nagyvonalú találgatásokba bocsátkozni. Szerintem jó úton haladunk, és ma már korántsem lepődnek meg annyian, ha női fociról van szó.

– Egy futballista számára kiemelt fontosságú a cipő. Önnek van kedvence bármely borításon?
– Ha focicipő, akkor Nike.

Nézz szét Webshopunkon!

MAGYAR VÁLOGATOTT felszerelések

SPANYOL VÁLOGATOTT felszerelések

ARGENTIN VÁLOGATOTT felszerelések

NÉMET VÁLOGATOTT felszerelések

FRANCIA VÁLOGATOTT felszerelések

PORTUGÁL VÁLOGATOTT felszerelések

BRAZIL VÁLOGATOTT felszerelések

ANGOL VÁLOGATOTT felszerelések

FOOTBALL kiegészítők

Horváth M. Attila

Bogomil Rajnov bolgár író szerint az élet mindig a legkellemetlenebb dolgot hagyja a végére, mintegy desszert gyanánt. Azt már viszont én teszem hozzá, hogy a futball olyan édesség, amely bármely napszakban fogyasztható, nem hizlal, és ha nincs, elvonási tüneteket okozhat. Közel másfél évtizedes tollforgatói tapasztalat, illetve több mint tíz esztendeje íródó blogos múlt (Foci a köbön) mondatja ezt velem – amit nem is cserélnék el semmire.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.