Horvát – magyar: a legérdekesebb és legbeszédesebb statisztikák a mérkőzésről
Sporttudomány

Horvát – magyar: a legérdekesebb és legbeszédesebb statisztikák a mérkőzésről

A magyar válogatott 3-0-s vereséget szenvedett Horvátország válogatottjától Splitben, Európa-bajnoki selejtezőn. A két csapat között óriási volt a differencia, kár szépíteni, nem sok esélyünk volt a mérkőzésen. A találkozó már a szünetre eldőlt, ugyanis három kapitális egyéni hibát követően már 45 perc után ki is alakult a végeredmény. Sőt, határozottan az volt az ember érzése, hogy ez a horvát csapat akár még növelhette is volna előnyét az 55. perctől Kleinheisler kiállítása emberhátrányban játszó magyarok ellen, ám Modricék jelentősen visszavettek a tempóból.

Zlatko Dalic egyébként gyakorlatilag a három legnagyobb sztárját, az imént említett Modricot, valamint Rakiticet és Perisicet is lecserélte, gondolva arra, hogy vasárnap, Wales ellen már a kijutásért játszanak. Számunkra a szépségtapaszt Gulácsi büntetőhárítása jelenthette, de azért valljuk be, ez már nem osztott, nem szorozott különösebben.

A két csapat közötti nagy különbségről a statisztikák (mind a csapatszintű, mint pedig az egyéni mutatók) is árulkodnak. Ebben a cikkben most ezekből szemezgetek – a korábban már megszokott statisztikai elemzés következik, itt, a Football Factor Blogon!

A mieink részéről nagyon folytonos játékról nem igen lehetett beszélni a meccsen, és habár voltak periódusai a meccsnek, amikor oda tudtunk érni a kapuig (még ha lövésből mindössze 5-öt eresztettünk meg, abból csak 1 ment kapura), az nagyon látványos volt, hogy nagyjából 20-25 perc után „érkeztünk meg” a meccsre – addigra már 2-0 volt az állás.

A számok is azt mutatják, hogy nem igen tudtunk folyamatos játékot, támadásvezetést, tudatos akciót kialakítani, végigvinni (illetve nagyon elvétve sikerült ez), ezekre mindjárt részletesen is kitérek, de előtte álljon itt a mérkőzés támadás-diagramja: ezen jól látható, hogy az első félidő első felét uralták a horvátok, mi pedig ritkán tudtunk veszélyesek lenni az ellenfél kapujára.

És akkor a számok: a labdabirtoklás végül 68-32% lett az ő javukra, ami nem is jelentene önmagában nagy gondot. Csakhogy más mutatók is azt jelzik, voltak gondok: kevesebb, mint fele annyit tudtunk csak passzolni, mint ők (612-281), ráadásul a mi 281 átadásunkból is csak 66%-nyi volt pontos. Hosszú indításokban és keresztlabdákban még rosszabbul teljesítettünk, ezek pontossága nem haladta meg a 40 %-ot. Pedig, ha már laposan nem igen ment, hosszú labdákkal próbálkozhattunk volna esetleg, mondjuk Szalaira felívelgetni – talán voltak is ilyen kísérletek, de ezek sem nagyon feküdtek nekünk.

Párharcból rendkívül kevés volt a mérkőzésen, és amúgy sem nagyon jeleskedtünk bennük: összesen 40-et sikerült sikeresen megvívni – ez sajnos elég gyenge mutató, igaz, a horvátok a párharcokból 62-t nyertek meg, tehát olyan nagy eltérés nem volt a felek között ezen adatban – úgy is mondhatni, hogy a két csapat közötti különbség nem ebben rejlett.

Nyilván könnyű lenne arra fogni, hogy ha nincs a három egyéni, meglehetősen durva hiba, akkor máshogy alakul a mérkőzés – ezzel azonban csak áltatnánk magunkat. A gólok valóban ilyen szituációk után estek, és az elemzéskor ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni, ám a képlet nem ilyen egyszerű.

Ha már a hibáknál maradunk: ugye az első két gól előtti nagy hibák Kádár és Lovrencsics labdavesztései voltak. Labdavesztésből volt bőven a mieink oldalán, nem csak ez a kettő, csak hát ezekből lettek a gólhelyzetek. Példának okáért Lovrencsics 17, Korhut és Szalai 15, Holman 14 labdát vesztett el – ezek igen beszédes adatok. A rend kedvéért azért jegyezzük meg, a legtöbb ilyet Rebic produkálta a horvátok részéről (Lovrencsics-csel holtversenyben, 17-et), de utána csak magyar játékosok következnek a „rangsorban”.

Ennek az lehetett az oka, amit már korábban is említettem: felépített támadások és tudatos, folyamatos labdakihozatalok hiányában, megfelelő passzopciók nyújtása nélkül bizony ez következik be: ad hoc megoldások, egyéni próbálkozások, amikből aztán ilyen labdavesztések adódhatnak.

Aztán ott vannak azok a szituációk, amikor nem nagy hiba történt, nem labdavesztés, egyszerűen túljutottak védőinken, védekező középpályásainkon: ebből is volt sok, többször a horvátok egészen zavartalanul hozhatták át a labdát a középpályánkon (és a védelmünkön) – Vida Mátét például 4-szer cselezték le a meccsen.

A csapatszintű passzstatisztikákról már esett szó, most nézzük meg ezt egyénekre is lebontva! Szintén meglehetősen beszédes adat, hogy a pontos passzok szerinti rangsor első 9 (!) játékosa mind horvát, a tizedik az első magyar, ő épp az előbb említett Vida: de ő is csak 25 sikeres átadást tudott véghezvinni Brozovic 101 pontos passzához képest.

Ráadásul a támadó középpályásaink közül Sallai 11, Dzsudzsák 9, Kleinheisler 8 sikeres átadással zárta a meccset – talán így már számértékileg is látható, hogy nagyban akadozott a gépezet elől (is).

A statisztikák alapján – nem meglepő módon – a duplázó Petkovic lett a találkozó legjobbja: a góljain kívül volt további 2 kaput eltaláló lövése, 8 párharcából 6-ot megnyert, 2-ből 2 csele sikeres volt. Valamint nem szabálytalankodott egyszer sem.

A magyar csapat legjobbja – szintén nem véletlenül – Gulácsi Péter lett: a kapus kivédett ugye egy tizenegyest, de ezen kívül is 4, tizenhatoson belülről leadott lövést hárított. Egyébként volt egy sikeres kifutása is, sőt, a legtöbb hosszú passzt, és ezen belül a legtöbbet pontosan ő játszotta meg.

Folytatás vasárnap, Azerbajdzsán ellen.

(Az adatok a Sofascore.com-ról származnak.)

 

Nézd meg Webshopunkat is!

MAGYAR VÁLOGATOTT felszerelések

LEGÚJABB FOCILABDÁK

LEGÚJABB SZURKOLÓI FELSZERELÉSEK

ADIDAS FOCICIPŐK

NIKE FOCICIPŐK

UTCAI CIPŐK

EXKLUZÍV FOCICIPŐK

KAPUSKESZTYŰK

FOOTBALL KIEGÉSZÍTŐK

Kovács Gergő

Kovács Gergő Péternek hívnak, 18 éves vagyok, jelenleg a BME-n tanulok villamosmérnöknek. Nagyjából 4 éve kezdtem el blogírással foglalkozni, az általam létrehozott Magyar Foci Blogot is azóta szerkesztem. Cikkeimet a Football Factor Blogon főként szakmai témákban írom, de célközönségemnek az egész magyar futballtársadalmat tekintem: írásaim között a szakemberek mellett a szurkolók is megtalálhatják a számukra hasznos tartalmakat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.