Felcsút: fel is út; Fradi, Újpest: egypercesek; Haladás, Vidi: egygólosok – NB I, 27. forduló
Magyar foci

Felcsút: fel is út; Fradi, Újpest: egypercesek; Haladás, Vidi: egygólosok – NB I, 27. forduló

Tizenhat találat született az élvonal 27. játéknapján. A szeszélyes április első szombatján a csapatok is a hónaphoz hasonlóan teljesítettek, hiszen ezúttal négy társulat nem talált a hálóba (ábécé-sorrendben a Budapest Honvéd, a Diósgyőr, a Paks és a Puskás Akadémia), miközben egyetlen szerzett góllal három pontnak örülhetett a Haladás és a Mol Vidi is. És amire talán senki nem számított: a Kisvárda úgy produkálta a forduló legeredményesebb meccsét, hogy Dajka László csapata válasz nélkül négyszer ünnepelhetett.

Jól kezdtek, nyertek: FERENCVÁROS–PAKS 3–0 • Aki öt perccel később érkezett, a lényegről lemaradt. Gyakorlatilag fél perc (!) sem telt el, és a télen szerződtetett légiós, a hátvéd Lasa Dvali lövésével máris vezetett a házigazda – a történeti hűség kedvéért jegyezzük meg, ha Lenzsér Bence átvitt értelemben nem kiált fel, hogy „csak a testemen át!”, akkor az atomvárosiak bekkje és csapattársai aligha ballagnak lehajtott fejjel a kezdőkör irányába… Nem sokkal ezután a mindössze 20 esztendős Takács Zsombort először bevető zöld-fehérek a fehérorosz Mikalaj Szihnyevics fejesével csakhamar egyről a kettőre juthattak volna, ám Nagy Gergelyt a léc kisegítette. Idő kellett, míg a Paks magára talált, mint az átmulatott éjszaka utáni délelőtt a buli helyszínének környékén kómásan eszmélő tini, így viszont némi képzavarral élve a Fradi labdarúgói nem részegülhettek meg a (rész)sikertől. Annál is inkább, mert Simon András kapufára kapufával válaszolt, és bár érezhetően lassabban futballozott az FTC, nehezen lehetett elképzelni, hogy a látogató eredményesen zavarja meg a budapestieket. A fordulást követően erőszakos labdaszerzés után 2–0-t mutatott a mátrixtábla, amire nem Keanu Reeves, hanem Nguen Tokmac neve került fel. Filmszakadás ellenben nem történt, bár próbálkozott becsülettel a Paks, a házigazda olyan volt, mint a nemrégiben befejeződő A Tanár című sorozat Vasvárija: Szilárd. A 72. minutumban beállt a közönségkedvenc Böde Dániel, aki nem sokkal később bevette korábbi csapata hálóját, végképp elvarrva a szálakat. Ekkor már Varga Roland is a pályán volt, míg a hajrában Tokmac helyett újabb debütáló jutott lehetőséghez, így a 19 esztendős, karrierjét a Pénzügyőrben kezdő, a későbbiek során a Kőbányai ISE-ben, Újbudán és az MTK-ban is megforduló Kőnczey Márk is beleszagolhatott az élvonal levegőjébe. Aranyos gyerek – mondják róla az U19-es társulat találkozóira rendszerint kilátogatók. Maholnap aranyos csapatban – mondjuk mi.

Zseniális gól, szerencsés győzelem: ÚJPEST–MEZŐKÖVESD 2–1 • Nem mindig az a csapat nyer, amelyik többet tesz a sikerért. Mindezzel már tisztában lehetnek a matyóföldi vezetők, a szakmai stáb tagjai, a labdarúgók és persze a szurkolók is, ugyanis minden azt vetítette előre, hogy a Mezőkövesd a Szusza Ferenc Stadionban legyőzi a házigazda lila-fehéreket. A IV. kerületieknél gyakorlatilag az utolsó pillanatban dőlt ki kisebb sérülése miatt Simon Krisztián, míg Obinna Nwobodo a találkozó elején vált maródivá. És mivel együttese egyik legjobb labdarúgója, Sztefan Drazsics a 22. percben előnyhöz juttatta a vendéggárdát, minden adott volt ahhoz, hogy a szervezetten, tudatosan és okosan futballozó látogató. Fortuna azonban a fővárosiak mellé állt. A többség talán már a szombat estét tervezgette karaoke-partyval, láblógatással vagy az egész képernyőt szívecskékkel beborító romantikus filmmel, amikor történt valami. Az Újpest a 84. percben egy meglehetősen habkönnyű síppal befújt tizenegyeshez jutott, amit az elefántcsontparti Lacina Traoré értékesített – háromból három a mérlege a nemrégiben szerződtetett légiósnak –, majd alig egy percre rá saját térfélen történő labdavesztést követően Zsótér Donát nagyszerű mozdulattal, közel harminc méterről emelt a tizenegyes-pontnál álldogáló korábbi interjúalanyunk, Szappanos Péter fölött a hálóba. Kövesden csak abban bízhatnak, hogy a szerencse forgandó.

Edzőváltás: PUSKÁS AKADÉMIA–KISVÁRDA 0–4 • Radoki János székfoglalóján mindenki ámult. Kemény, harcos, sokat futó csapatot ígért a Puskás Akadémia Németországból hazacsábított edzője, de ugye, december második felében mifelénk csak a szavak futballoznak, nem a játékosok. A szakember tulajdonképpen alig három hónapig élvezhette a vendégszeretet, aztán jött a Felcsút, fel is út, le is út, ami jelmondatnak sem volna utolsó, miközben a Puskás Akadémia, ha így folytatja, a honi szinten kétségkívül jó nevekből álló társulat lesz utolsó… A tavasz folyamán nem egyszer állt meghökkenve az oldalvonal mellett hol széttárt karokkal, hol csodálkozó tekintettel az óév utolsó napjaiban kinevezett Radoki János, és mivel a PAFC gyakorlatilag a bokszzsák szerepét töltötte be az elmúlt hetekben, nem volt váratlan a tréner menesztése a Kisvárda elleni nagy zakó után. Jóllehet, Sós Bence 18. percben történő kiállítását követően másik meccs kezdődött a Pancho Arénában, pedig ekkor még 0–0 volt az állás. Gosztonyi András találatával vezetett a Kisvárda, majd az első félórát követő első minutumban a Dajka László vezetőedző által a Football Factornak a közelmúltban adott interjújában dicsért román válogatott Gheorghe Grozav növelte kettőre a vendégelőnyt. Az történt a pályán, amit a látogató akart, Bohdan Melnik 54. percben szerzett gólja után akár véget is érhetett volna az összecsapás, de a kegyelemdöfést Horváth Zoltán adta meg a hajrához közeledve. És ma már tudjuk, nem csupán a PAFC-nak, hanem Radoki Jánosnak is, akit – akárcsak az őszi utolsó játéknapon a menesztett Benczés Miklós helyett beugró – Komjáti András klubigazgató pótolhat ideiglenes jelleggel.

Pedro „kocsmájában” sápadt lámpa ég: DIÓSGYŐR–HALADÁS 0–1 • A bennmaradás szempontjából létfontosságú kilencven perc várt a két alakulatra, hiszen az osztályváltás elkerüléséért szívósan küzdő sereghajtót Miskolcra vezette a sors(olás), márpedig Horváth Ferenc alakulata a győzelem reményében kelt útra nyugatról keletre. Maradjunk annyiban, a Keleti pályaudvart a Baross térrel összekötő aluljáróban nem zenélnek olyan hamisan, mint a Fernando edzette DVTK varázslatos arénájában, mert amit a társulatok előadtak, az bizony gyenge muzsika volt. Rengeteg átadási hiba, rossz passz borzolta a kedélyeket, avagy egymás bakijaiból éltek a csapatok. És hogy a lényegre tapintsunk: a 78. percben a Hali végezhetett el szögletet, ám a védők mellett a kimozduló kapus, Antal Botond ügyetlensége is kellett ahhoz, hogy a labda az ötösön belül helyezkedő Rui Pedro elé kerüljön, aki köszönte szépen. Ezzel a góllal vitte el a rendkívül értékes három pontot a vasi legénység, ami még akkor is annak számít, ha a szombathelyiek búcsúznak az élvonaltól, mert ez a siker még nagyon hiányozhat a Diósgyőrnek a végelszámolásnál. Az elmúlt hetekben bombaformában futballozó gólszerző lehet, hogy nincs Cristiano Ronaldo szintjén, de a zöld-fehér szurkolók érthetően imádják. Hogy a régi klasszikust idézzük és mixeljük a Haladás hétvégi derbijével és bennmaradási esélyeivel: „Pedro kocsmájában sápadt lámpa ég, ajtó nyílik, s matróz Fernando belép…”

Ferenczi János büntetett, avagy a bal alsó sarokba állított kék legénység: DEBRECEN–MTK 2–1 • A dobogó alsó fokáért harcban lévő DVSC a győzelem reményében indult csatába a nemrégiben szakmai stábot cserélő fővárosiak ellen, és az alaphangot már az ötödik perc eseménye megadta. A kék-fehérek bal oldalát úgy megráncigálták a hazaiak, mint az oroszlán bajszát, ám mivel kisvártatva nem a vadállat, csak Ferenczi János üvöltött, 1–0-ra vezetett a Loki. A találat szépségdíjas volt, tizenöt méterről nyílegyenesen vágódott a labda a bal alsó sarokba. A félidő felénél a budapestiek játékosai sem hittek a szemüknek, mert szinte ugyanaz történt, annyi különbséggel, hogy a jobbról betekert szögletet Horváth László kapus középre öklözte, ám pechjére az előrelopakodó Ferenczi János elé, aki ezúttal kicsit messzebbről, nagyjából tizennyolcról küldött bombát a bal alsóba. Az MTK nem adta fel, mi több, az örökifjú Torghelle Sándor révén közeli találattal szépített, ám a második felvonásban hiába futballozott sokáig jobban, mint a megszeppent kisgyermekre emlékeztető, ekkortájt sok hibával játszó vendéglátó, miután a DVSC Bódi Ádám révén harmadszor is betalált, Torghelle Sándor gyönyörű sarkazása és Nagy Sándor hasonlóan szép védése a múlt homályába veszett. Herczeg András tanítványai ugyanis megcselekedték, amit megkövetelt a haza – pardon, a hazai publikum.

Huszti út: BUDAPEST HONVÉD–MOL VIDI 0–1 • Nem hozott jó meccset, csak nagy küzdelmet a 2017-es és a tavalyi bajnok fővárosi csatája, pedig a találkozót megtekintette Marco Rossi, a magyar válogatott olasz szövetségi kapitánya is. A vendégek fölényét hozta az első játékrész, mégis Holender Filip szerezhetett volna vezetést a Honvédnak, ám rossz megoldást választott. Jóllehet, a fehérváriak nem számíthattak első számú gólfelelősükre, a tíz találatnál járó Marko Scsepovicsra – miután a Ferencváros elleni Magyar Kupa-negyeddöntő visszavágóján ütközött Dibusz Dénessel, az FTC cerberusával, aminek következtében a szerb támadó járomívtörést, valamint többszörös felső- és alsó állkapocscsonttörést szenvedett –, győzelmi kényszerben futballoztak, ugyanis virtuálisan a nagy ellenlábas FTC tizenegy ponttal vezetett a Vidi előtt. A folytatásban nem sok futballra emlékeztető megmozdulásra kaphatta fel a fejét a nagyérdemű, és amikor már mindenki a lefújást várta, érkezett Huszti Szabolcs, aki Gazdag Dániel mellől pontos fejest küldött a hiába repülő Gróf Dávid mellett a kispesti kapu bal felső sarkába. Marko Nikolics alakulata életben tartotta a címvédésről szőtt reményeit, csakhogy egyre kevesebb meccs van hátra, ami egyértelműen a Fradi malmára hajtja a vizet. Vagy így, vagy úgy, de a májusi (gól)eső aranyat ér.

Nézz szét Webshopunkon!

MAGYAR VÁLOGATOTT felszerelések

NIKE focicipők

ADIDAS focicipők

FOOTBALL kiegészítők

Horváth M. Attila

Bogomil Rajnov bolgár író szerint az élet mindig a legkellemetlenebb dolgot hagyja a végére, mintegy desszert gyanánt. Azt már viszont én teszem hozzá, hogy a futball olyan édesség, amely bármely napszakban fogyasztható, nem hizlal, és ha nincs, elvonási tüneteket okozhat. Közel másfél évtizedes tollforgatói tapasztalat, illetve több mint tíz esztendeje íródó blogos múlt (Foci a köbön) mondatja ezt velem – amit nem is cserélnék el semmire.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.