Ezért bizony jár a gratuláció – ilyen volt a Ferencváros 2019-es EL-szereplése
Magyar foci

Ezért bizony jár a gratuláció – ilyen volt a Ferencváros 2019-es EL-szereplése

Vége a Ferencváros Európa-liga szereplésének: a Ludogorets Razgrad elleni 1-1-es döntetlennel eldőlt, hogy ugyan 7 pontot összeszedett Sergei Rebrov legénysége az EL-csoportkörben, ám ez nem volt elég ahhoz, hogy a csoport első két helyén végezzenek és ezzel továbbjussanak a tavaszi egyenes kieséses szakaszba, a legjobb 32 közé.

Azonban az összkép egyértelműen pozitív, még akkor is, ha csak kicsi hiányzott ahhoz, hogy folytatódjon a Fradi nemzetközi kupaszereplése – ezen azonban utólag már nem lehet változtatni. Most ebben a cikkben részletesen kielemezzük ezt az őszt (sőt, kicsit a nyári selejtezőkre is visszatekintünk): lesznek statisztikák, megállapítások, következtetések, valamint megpróbálunk valamelyest párhuzamot vonni a Vidi egy évvel ezelőtti szereplésével, vagy legalábbis összevetni a kettőt. Vágjunk bele, lássuk, hogy telt a 2019-2020-as idény európai kupaszereplése az FTC számára!

Rögtön kezdjük is a száraz tényekkel: a Fradi 6 meccsen 7 pontot gyűjtött, és mindössze egyszer kapott ki, a Ludogorets ellen a Groupama Arénában. Ugyanakkor győzni is csak egyszer tudott, az viszont bravúrosra sikerült: a CSKA-t verte meg a zöld-fehér alakulat idegenben 1-0-ra. És ebből kikalkulálható a többi négy meccs eredménye is: két döntetlen az Espanyol ellen (1-1, 2-2), valamint egy-egy a moszkvaiak és razgradiak ellen (0-0, 1-1).

Az Espanyol nyerte a csoportot 11 ponttal, a Ludogorets lett a második 8-cal, utánuk jön a Ferencváros 7-tel, végül a CSKA Moszkva 5-tel. Egyébként, ha a többi csoportot nézzük, egyben sem volt elég 7 pont a továbbjutáshoz.

5 lőtt gól mellett (Varga, Boli, Skvarka és Signevich találta be, valamint volt egy öngól is) 7-et kapott az FTC. Tavaly a Vidi pontosan ugyanilyen gólaránnyal végzett, ami azért meglepő egy kicsit, mert a két magyar csapat alapvetően más felfogással lépett pályára az Európa-liga csoportkörében.

Mert amíg a Vidi főként a zárt védekezést tekintette alapnak, addig a Ferencváros egy sokkal nyíltabb játékkal próbálkozott. Ez főleg az itthoni CSKA- és Espanyol-meccsre, valamint a két Ludogorets elleni találkozóra mondható el (bár a 0-3 azért kivétel, mert ott a gyors hátrány miatt nem igazán volt mit tenni). A kinti moszkvai és barcelonai meccseken azért azt is megmutatta a Fradi, hogy védekezésben is tudnak stabilak lenni, ha kell – más kérdés, hogy ekkor meg a támadások maradtak el látványosan, bár ezen a két meccsen 4 pontot így is hoztak.

De ha már védekezés: azt is meg kell említenünk, hogy Dibusz Dénes egészen pazar formában védett ezen az őszön – szinte nem is nagyon láttunk még ehhez hasonló formában játszani a Fradi hálóőrét. Ezzel így azért sikerült elkerülni jó néhány olyan szituációban a gólt, amikor a védelem kihagyott – ha van valami, amin javítani lehet, javítani kell, akkor ez mindenképpen az.

És talán pont emiatt billen kissé a Ferencváros javára a mérleg a fehérváriakkal szemben, ha mindenképpen össze szeretnénk őket vetni: a zöld-fehérek az egész csoportkör során sokkal inkább az adott ellenfélhez, meccsszituációhoz alkalmazkodó játékot tudtak megvalósítani, és talán az itthon Ludogorets-meccs kivételével mindegyik eredményük azt mutatja, hogy ezt jól is alkalmazták, jól mérték fel, hogy mit tudnak, az épp soron következő ellenfél ellen mi a nyerő felfogás.

Nem véletlen valószínűleg az sem, hogy pont emiatt gyakorlatilag az utolsó pillanatig megvolt az esély a továbbjutásra. Mondhatjuk úgy is, hogy két ponton, vagy ha úgy tetszik, egyetlen gólon múlott az egész, merthogy bármelyik döntetlennel végződő meccsen eggyel több rúgott gól (vagy eggyel kevesebb kapott, gondoljunk itt az Üllői úti, Espanyol elleni találkozóra) már második helyet ért volna a csoportban.

Ugyanezt a Fehérvár nem mondhatta el magáról, mert bár papíron megvolt az esély az utolsó játéknapon is, de irreális várakozás volt az, hogy a Vidi az utolsó fordulóban több pontot szerez a Chelsea ellen, mint a BATE a PAOK ellen. Persze egy 2-2-es bravúrdöntetlen a londoni sztárklub ellen így is összejött, ami tényleg szép, tegyük hozzá, hogy a Fradinak hasonló kaliberű ellenfele nem volt idén, ebből kifolyólag nem is igen volt esélye ekkora bravúreredményre.

Viszont a szereplésük összességében így is bravúrosnak mondható: ahhoz képest, hogy negyedik kalaposak voltak, a legkisebb UEFA-koefficienssel rendelkeztek a csoportkört megelőzően, a harmadik hely és a 7 megszerzett pont igenis az erőn felül teljesítés kategóriája. Ráadásul az a bizonyos oroszországi győzelem is a „nem várt” tartományban esik: a tavaly a Real Madridot oda-vissza verő moszkvaiak legyőzése szép emlék és nagy győzelem marad.

Még egy érdekesség: a Ferencváros az egész európai kupaidénye alatt – beleértve az összes selejtezőt, mint a BL-t, mind az EL-t, valamint a teljes csoportkört – veretlen maradt idegenben. Sem Zágrábban, sem Razgradban, sem Barcelonában, de még Moszkvában sem tudták legyőzni a Rebrov-csapatot. Ez valami egészen hihetetlen mutató, valljuk be, nem igen tudtuk ezt elképzelni a közelmúltban.

Ahogy mondani szokás: erre bizony lehet építeni. Nyilván az egyre inkább formálódó irányvonalra érthető ez elsősorban, hiszen Sergei Rebrov egy év alatt megmutatta, hogyan is kell ezt csinálni: első szezonjában Európa-liga főtáblára vezette csapatát, ráadásul az utóbbi meccseken már a játék is igen biztatóvá vált. Egyben azt is láthattuk, hogy lehet ezt másképp is csinálni, nem csak „bunkerezve”, és a játékot tördelve: a Marko Nikolics-féle Vidinél egy jóval támadóbb felfogásban játszva tudtak ugyanolyan (ha nem jobb) szereplést villantani, még ha néha akadozott is a gépezet, de hát ez azt gondolom, természetes.

Másrészt azért is lehet erre építeni, mert az így gyűjtött koefficiens-pontok azt eredményezik, hogy jövő nyáron végre akár több körig kiemeltként vághat neki az európai kupaküzdelmeknek az FTC labdarúgócsapata. Ez rendkívül sokat érhet, ugyanis az elmúlt években láthattuk, jó sorsolás, jó kiemelés nélkül nincs sok esély.

Ehhez persze kellett egy ilyen szereplés, hogy végre megtörjön a jég, kijöjjön a Fradi „nem kiemelt” státuszból. És ha már korábbi szereplés: azért is nagyon megbecsülendő ez az egész idény, mert korábban Thomas Doll-lal még csak a közelébe se igen kerültek ilyennek a zöld-fehérek. Pedig kaptak ennél könnyebb sorsolást is…

Viszont ezzel együtt azt is gondolom, hogy ezzel a szerepléssel a zöld sasok magasra is rakták maguknak a lécet, ami azért nem akkora baj. Merthogy pontosan azt bizonyították be (és talán ezt már félig-meddig a Vidi is megtette tavaly), hogy bizony el lehet idáig jutni magyar csapatnak, akár még – kis szerencsével – tovább is lehet menni a csoportból. Nyilvánvalóan a Bajnokok Ligája más kategória, de egy hasonló szereplés az Európa-ligában abszolút reális elvárás. Főleg, hogy ha a jelenlegi két legjobb magyar csapat, a Ferencváros és a Fehérvár lehetőségeit nézzük.

Úgyhogy jövő nyáron most már az eddigieknél is nagyobb elvárás lesz az, hogy legalább az egyik – főként a bajnoki ágon induló – magyar klubcsapat feljusson az EL-főtáblára. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy sikerülhet-e ez, de én most már egyre bizakodóbb vagyok, és talán nem nagyon lövök mellé, ha azt mondom, hogy ez az irányvonal lehet továbbra is a nyerő a Ferencváros számára, amit eddig próbálnak mutatni.

Zárszóként csak a címet tudom megismételni: ezért bizony jár a gratuláció a Fradinak. Tényleg le a kalappal előttük, várakozáson felül teljesítettek. És utólag kár is azon bánkódni, hogy mi van, ha Signevich gólja előbb érkezik, vagy, hogyha megadják a tizenegyest. Jövőre újra meg lehet próbálni – sőt, akkor már egy fokkal nagyobbak is lesznek az elvárások.

 

Nézd meg Webshopunkat is!

MAGYAR VÁLOGATOTT felszerelések

LEGÚJABB FOCILABDÁK

LEGÚJABB SZURKOLÓI FELSZERELÉSEK

ADIDAS FOCICIPŐK

NIKE FOCICIPŐK

UTCAI CIPŐK

EXKLUZÍV FOCICIPŐK

KAPUSKESZTYŰK

FOOTBALL KIEGÉSZÍTŐK

Kovács Gergő

Kovács Gergő Péternek hívnak, 18 éves vagyok, jelenleg a BME-n tanulok villamosmérnöknek. Nagyjából 4 éve kezdtem el blogírással foglalkozni, az általam létrehozott Magyar Foci Blogot is azóta szerkesztem. Cikkeimet a Football Factor Blogon főként szakmai témákban írom, de célközönségemnek az egész magyar futballtársadalmat tekintem: írásaim között a szakemberek mellett a szurkolók is megtalálhatják a számukra hasznos tartalmakat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.