Ez volt az ősz – NB I, 1. rész
Magyar foci

Ez volt az ősz – NB I, 1. rész

Február első hétvégéjén a 19. fordulóval folytatódik az élvonalbeli pontvadászat. A másodosztályú bajnokság őszi idényét feldolgozó kétrészes sorozatunk – a mezőny első feléről itt, míg a másodikról itt olvashatnak – után ezúttal az NB I kerül fókuszba. Az alábbiakban az 1-6. helyezett csapatokkal foglalkozunk.

Jól kezdődött, ám rosszul végződött. Mármint a trónkövetelő Ferencváros (39 pont) őszi idénye, ugyanis míg a nyitányon 4–1-es siker után értékelhetett Thomas Doll, a Fradi német edzője, addig a zárást követően bosszankodhatott a Videoton otthonában elszenvedett 2–1-es vereség miatt Szerhij Rebrov, az FTC trénere. Hogy a két szakvezető személye nem egy és ugyanaz? Aki követte a IX. kerületiek őszi útját, az pontosan tudja, hogy kanyarokkal teli, üde zöld, majd megsárguló faleveleken keresztül nyargalt a fővárosi társulat. Az edzőcsere nem is alakult rosszul, ám látni lehetett, hogy az egykori ukrán támadónak időre van szüksége, amíg a saját képére formálja új együttesét, mindenesetre különösen az év végén már felfedezhetők voltak azok a jelek, amelyek Szerhij Rebrov eddigi munkásságára is jellemzőek voltak. A kifogástalan erőnlét nála egyértelmű és alapkövetelmény, minden más csak utána következik. Azon most lendüljünk túl, hogy a fiatal szakember egy korábbi nyilatkozatában úgy fogalmazott, sok a külföldi labdarúgó a keretben, ugyanis bár igaz, hogy az eddig bejelentett összes távozó nem magyar, az érkezők közül csupán Szerető Krisztofert érezhetik a szurkolók a „mi kutyánk kölykének”. Hogy a kutyaharapás szőrével elve ezúttal bejön-e, az a jövő zenéje, mindenesetre Kjartan Finnbogason, Ezequiel Rodriguez, Dejan Georgijevics és Rui Pedro sokat nem tett hozzá az FTC remek szerepléséhez. Az új fiúk közül Mikalaj Szihnyevicsre biztosan érdemes lesz nagyobb figyelmet fordítani, a benne szunnyadó potenciált a Mol Vidi FC is megtapasztalhatta az Európa Ligában a fehérorosz BATE Boriszov elleni csoportkörös meccsen. A grúz Lasa Dvali első ránézésre kétségtelenül markáns védőnek tűnik, no de Woody Allen vagy Sebeők János is ellátogathat a konditerembe. Sajnálatos, hogy a jelek szerint a hátsó alakzatban a tavasszal sem jut hely fiatal honi tehetségnek, mert bár az eredmények azt mutatják, hogy a Fradi jó és eredményes útra lépett, azt azért nehéz elképzelni, hogy az FTC utánpótlása nem nevel ki legalább egy olyan védőt – nem csel- vagy dupla tüdejű futógépről, „csak” hátvédről beszélünk –, akit fel- és beépítve a gárda hasznára lehetne.

Ugyanez a kritika érvényes a címvédő Mol Vidi FC-re (34) is, ám azzal a különbséggel, hogy a piros-kékek hátsó alakzatában szereplők a legtöbbször bizonyítottak nem csupán a hazai, hanem a nemzetközi porondon is, lévén a székesfehérváriak korántsem voltak hozzászokva ahhoz a tempóhoz és ahhoz a meccsmennyiséghez, ami hirtelen a nyakukba szakadt. Többször is váratlanul botlott az NB I-ben Marko Nikolics egylete – elég, ha csak a Puskás Akadémia (1–2), az MTK (0–3) vagy a Mezőkövesd (1–0) elleni kudarcokra gondolunk, a döntetlenekről nem is szólva –, avagy semmi kétség nem férhet ahhoz, hogy a honi bajnokság és a külföldi kupakaland egyelőre sok a magyar bajnoknak, pedig a Vidi kerete meglehetősen bőnek volt mondható. Nem túlzás kijelenteni, ha az őszi utolsó játéknapon Juhász Rolandék nem gyűrik le 2–1-re a Ferencvárost, gyakorlatilag „fél távnál” eldőlt volna a bajnoki cím sorsa, ám a fehérvári sikerrel „csak” öt egység maradt a felek közötti különbség, az pedig nem sok. Mindazonáltal nem kérdés, a Mol Vidi nem hibázhat sokat, ha újra bajnok akar lenni – márpedig miért ne akarna? A Kazahsztánból visszatérő középpályás, Elek Ákos és a legutóbb a horvát Hajduk Splitben mezt húzó csatár, Futács Márkó megszerzése éppen ezt támasztja alá.

Miután a két, minden tekintetben kiemelkedő társulat az aranyéremért küzd, a harmadik helyezettet feltétlenül dicséret illeti. A Debreceni VSC (30) jó szereplése miatt elsősorban a Herczeg András vezette szakmai stáb munkája emelendő ki, nem kisebbítve persze a játékosok érdemeit. A Loki ékes példája annak, hogy érdemes hinni a fiatalokban, ugyanis ifj. Szatmári Csaba nem a Simaut Haza, Barna Szabolcs nem a Fulem Cseng-Csüng, míg Varga Kevin nem a Honvagy Netovabb légiósa volt, hanem a DVSC nevelése. Az első öt fordulót veretlenül letudó, két győzelmet arató és három döntetlent elérő Herczeg-brigád a folytatásban sem zuhant össze, és ez még akkor is igaz, ha a hatodik játéknapon a Budapest Honvéd 3–0-val küldte haza Takács Tamásékat. A piros-fehérek három diadallal és 5–0-s (!) gólkülönbséggel zárták az őszt, ami megsüvegelendő produkció, lévén az MTK-t, a fentebb már emlegetett Honvédot és a Haladást múlták felül. Könyves Norbert távozása érvágással érhet fel, ám ha együtt marad a DVSC, alighanem az lesz a gárda legnagyobb téli erősítése.

Megy vagy marad? A kérdés még mindig ott lapul a hétköznapok szürke fényében, ám egyre több esély mutatkozik arra, hogy a Budapest Honvéd (29) kapusa, a válogatott kerettag Gróf Dávid továbbra is kispesti színekben védi a távoli bombákat. Baráth Botond viszont biztosan elmegy, mint a legtutibbnak tűnő Tippmix-szelvény, a hátvéd az Egyesült Államokba, a Sporting Kansas Cityhez távozott. Hidi Patrik hiányát megérezheti a tavasszal a bajnoki bronzéremre hajtó XIX. kerületi legénység, elvégre egyelőre nem futott be meghatározónak tűnő futballista. Az őszre nem lehetett különösebb panasz, igaz, még csupán szeptember közepén jártunk, amikor feljegyezhettük, hogy a biztató idénykezdet (négy győzelem) után a Viditől és a Ferencvárostól is úgy szenvedett vereséget Supka Attila társulata, hogy nem szerzett gólt (0–3, 0–1). Az első félév hajrája finoman szólva sem sikerült, ugyanis az utolsó öt meccsen nem nyert a Honvéd, csupán három döntetlent tudott felmutatni. És ha a gépezet akadozni fog a tavasszal is, kevesebb sansz lesz a harmadik hely elérésére, mint Gróf Dávid maradására.

Talány ez a csapat. Az Újpest (28) a rövidke, ám annál tartalmasabb Európa Liga-szereplés közepette az első hét fordulóban csupán egyszer nyert, ám Nebojsa Vignjevics társulata valahogy kikecmergett a gödörből. Talány ez a csapat, mert a lilákban lenne potenciál, ám olybá tűnik, a tulajdonosnak nem érdeke, hogy bajnokesélyes egyletet faragjon a IV. kerületiekből. Legutóbb 1998-ban, még a későbbi szövetségi kapitány, Várhidi Péter edzősége idején értek fel a csúcsra a violák, ám ettől jelenleg messzebb vannak, mint Kelemen Annácska attól, hogy az egyik kereskedelmi televízió valamelyik tehetségkutatójában Zalatnay Saroltától előadja a „Nem vagyok én apáca” című örökzöldet. A lilák mindazonáltal jól zártak, hiszen az utolsó hat bajnokin nem kaptak ki, mi több, a Mol Vidi 2–0-s legyőzése akkor is nagy fegyvertény, ha tudjuk, azon a decemberi bajnokin fáradt, fásult székesfehérvári alakulatot fogadott a Megyeri úti sereg. A télen eddig nem volt nagy mozgás a játékoskeretben, pedig jó hajrával a dobogó, de akár még a második hely is elérhető lenne, ám talány ez a csapat. Vagy ezt írtuk már…?

Az MTK Budapest (27) újoncként veselkedett neki a küzdelemsorozatnak, de nem klasszikusként, hiszen 23-szoros magyar bajnokról és tizenkétszeres kupagyőztesről beszélünk. Feczkó Tamás ugyanakkor abszolút újonc NB I-es trénerként ülhetett le a kék-fehérek kispadjára. Azt is írhatnánk, hogy kivárta a sorát, lévén a Balmazújvárossal lett volna esélye egyenes ágon eljutni az élvonalig, ám idestova egy esztendeje nem élt a lehetőséggel. Akkoriban sokan nem értették – ma már annál többen. Azt persze kevésbé, miként lehet, hogy egy csapat már-már saját fegyverével győzi le a nyitányon idegenben az Újpestet (2–0), majd hazai környezetben omlik össze az úgynevezett örökrangadón (MTK–Ferencváros 1–4). Ezt a kisiklást leszámítva egész jól rajtolt a kék-fehér brigád, ugyanis ezt követően csak a hetedik játéknapon kapott ki az akkor csak Feczkós, de nem fickós csapat, mégpedig a Kisvárdától, otthon (0 – 1). Az abszolút újonctól kapott pofon fájdalmasabb lehetett, mint Gedeonnak, a libának, amikor hasra esik a Hidegkuti Nándor Stadion gyepszőnyegén, ám a paksi füles (3–0) egyszeriben kijózanítóbbnak tűnt, mint a dupla eszpresszó másnaposság ellen. Győzelemre vereség, vereségre győzelem – hektikusan teltek a kék-fehér hetek az őszi hajrában, és bizony könnyen elképzelhető, hogy csupán a felsőházas pozíciójukat tudják megtartani a korábbi válogatott csatár, Torghelle Sándor és társai. Valódi erősítésnek egyelőre nyoma sincs, mi több, inkább gyengült az egylet, miután Schäfer András az olasz Genoa labdarúgója lett. Igaz, amelyik műhelyben ilyen kincsre leltek, ott alighanem akad még hasonló, márpedig többek között ez lehet az MTK hosszabb távon is az NB I-ben maradásának záloga.

Nézz szét Webshopunkon!

MAGYAR VÁLOGATOTT felszerelések

SPANYOL VÁLOGATOTT felszerelések

ARGENTIN VÁLOGATOTT felszerelések

NÉMET VÁLOGATOTT felszerelések

FRANCIA VÁLOGATOTT felszerelések

PORTUGÁL VÁLOGATOTT felszerelések

BRAZIL VÁLOGATOTT felszerelések

ANGOL VÁLOGATOTT felszerelések

FOOTBALL kiegészítők

Horváth M. Attila

Bogomil Rajnov bolgár író szerint az élet mindig a legkellemetlenebb dolgot hagyja a végére, mintegy desszert gyanánt. Azt már viszont én teszem hozzá, hogy a futball olyan édesség, amely bármely napszakban fogyasztható, nem hizlal, és ha nincs, elvonási tüneteket okozhat. Közel másfél évtizedes tollforgatói tapasztalat, illetve több mint tíz esztendeje íródó blogos múlt (Foci a köbön) mondatja ezt velem – amit nem is cserélnék el semmire.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.