Esélyünk sem volt: súlyos egyéni hibákból kapott gólokkal szenvedtünk vereséget Splitben
Magyar foci

Esélyünk sem volt: súlyos egyéni hibákból kapott gólokkal szenvedtünk vereséget Splitben

Borzasztóan nehéz meccs várt a magyar labdarúgó-válogatottra, Splitben, a Horvátország elleni Európa-bajnoki selejtezőn. Ahogyan azt a mérkőzés előtti felvezetőben is írtam, amellett, hogy a horvátok alapvetően is toronymagas esélyesei voltak a találkozónak, még az előjelek sem voltak éppen ideálisak a számunkra: eltiltottakból és sérültekből is akadt bőven a válogatottnál: Nagy Ádám és Baráth Botond előbbi, Szoboszlai Dominik és Pátkai Máté (csak hogy egy-két példát említsek) utóbbi tábort képviselte.

Így aztán főhetett Rossi kapitány feje, hogy hogyan oldja meg a hiányzók pótlását – igaz, ezzel végül nem volt gond, aligha lehet azt mondani, hogy nem a legerősebb kezdőjével vágott neki a nemzeti 11-ünk ennek a találkozónak. Nagyot Vida Máté pótolta, Baráthot Korhut, úgy, hogy Kádár bement középre, az Aris hátvédje így elfoglalhatta a balhátvéd pozíciót; Holman pedig Szoboszlai helyén, (helyett) kapott lehetőséget.

Mindkét szurkolótábor nemzeti színekben pompázó élőképpel köszöntette válogatottját, a magyar élőkép egészen ötletes volt: piros-fehér-zöld esőkabátokba öltöztek az emberek – ami nemcsak, hogy jól mutatott, hanem praktikus is volt, hiszen zuhogó esőben kezdődött a találkozó.

Alig öt perc elteltével aztán jött a hidegzuhany is: Kádár indult meg, de nagyon rossz helyen, a pálya közepén adott el egy labdát, Modric pedig a rendezetlen magyar védelemre vezethette a labdát – mindenki tehetetlen volt, nem is hibázott az aranylabdás sztár. 1-0, mi tagadás, ez igen gyorsan ment.

A következő hajmeresztő mozdulatsor szerencsére kevesebb veszélyt rejtett magában: Korhut csúszott el a balon, és Brozovic mehetett a helyén, de végül megúsztuk. Intő jelnek azonban tökéletes volt: sokkal-sokkal jobban kellett koncentrálni hátul, mint bármikor máskor, mert ilyen dolgokat ez ellen a horvát csapat ellen egyáltalán nem engedhetünk meg magunknak.

A labda sajnos csak nyomokban volt nálunk, de negyedóra elteltével azért azt el lehetett mondani, hogy felvettük a meccs tempóját, talán már túl voltunk a kezdeti sokkon. Ez a leginkább akkor érződött, amikor legelőször tudtunk tartósan a horvátok kapuja előtt maradni – tudtunk is rúgni 3 szögletet zsinórban, ezek közül a második volt a legveszélyesebb, amikor Vida Máté robbant rá a labdára, és kicsivel vétette csak el a kaput.

Csakhogy egy újabb nagy hibát követően megint jöhettek a horvátok – Lovrencsics vétett ezúttal nagyot – és egy középre tett labdát Petkovic tett klasszis mozdulattal a kapuba. 2-0, nagy bajban voltunk, és a legdühítőbb az egészben, hogy mindkét gólt nagy részben magunknak köszönhettük.

A horvát válogatott érezhetően nem minden periódusát nyomta meg a meccsnek, helyenként látványosan engedte, hogy mi támadjunk, kijöjjünk, aztán villamgyorsan kontráztak – akkor viszont érződött a különbség a mieink és az ő játékosaik között. Nálunk rengeteg bizonytalanság volt, a horvátok néhány megoldása viszont hatalmas önbizalomról árulkodott.

Egy belőtt labdát követően Kádár hibázott ismét óriásit bent, középen: luftot rúgott az egyébként rutinos védő, így a labda Petkovic elé került, a Dinamo Zagreb csatára pedig ezúttal sem hibázott.

Ezután a félidő végét úgy vártuk, mint egyfajta megváltást. Volt hol rendet tenni, volt mit mondania Marco Rossinak, az biztos. Amit viszont minden túlzás nélkül kimondhattunk az első játékrész lefújása után: ez a meccs bizony elment, és nagyon fájó az egészben, hogy mindezt 45 perc játék után már el lehetett mondani, és mindhárom találatot kapitális, mondhatni ezen a szinten nem megengedett hibából kaptuk.

Kádár nem is maradhatott a pályán, Lang állt be a helyére a szünetben. A szünetről némiképp felpörögve jöttünk ki, vagy legalábbis bátrabban, magabiztosabban kezdtünk.

De megint magunknak kerestük a bajt: Kleinheisler feleslegesen szabálytalankodott a tizenhatoson belül – apró öröm viszont, hogy Gulácsi kivédte Perisic büntetőjét! Kár, hogy Kleinheisler ezzel ki is állítatta magát: a magyar válogatott kénytelen volt az utolsó 35 percet emberhátrányban lejátszani.

Az idő ezután már igen lassan csordogált, nekünk már sok keresnivalónk nem volt ezen a mérkőzésen – bár a cserék, Lang és Nagy Dominik jól álltak be, ha valamit lehet mondani pozitívumként Gulácsi védése mellett, az ez – déli szomszédaink pedig érezhetően már a vasárnapi meccsükre tartalékoltak (lehozták Modricot, Rakiticet és Perisicet is). Mi is tartalékolhattunk volna, de azzal egy még súlyosabb vereséget kockáztattunk volna, ami viszont lélektanilag tett volna nagyon rosszat a rendkívül fontos Azerbajdzsán elleni meccs előtt.

Ráadásul épp, miután Marco Rossi kihasználta utolsó cserelehetőségét (Varga Roland állt be), Lang kapott egy nagyot a fejére, és mivel cserénk már nem volt, és így is emberhátrányban voltunk, az már nagyon nem hiányzott volna, hogy a hátvéd ne tudja folytatni. Szerencsére végül egy “turbánnal” a fején tudta vállalni a folytatást.

A másik nagy szerencsénk pedig az volt, hogy Horvátország sem forszírozta a támadásokat, így minket állított már hatalmas feladat elé 3-0 után. A második félidőben, még ha elvétve is, vagy véletlenül, de el-el jutottunk az ellenfél kapujáig – az első félidő tükrében ez nagy szó.

Esélyünk sem volt Horvátország ellen a Splitben rendezett Európa-bajnoki selejtezőn. Ellenfelünk kétségkívül hihetetlen erős volt, de ehhez még hozzájött az, hogy az első félidőben három gólt kaptunk kapitális egyéni hiba után, amely ezen a szinten elfogadhatatlan. A párhuzamosan zajló Szlovákia – Wales találkozó egyébként 1-1-es döntetlennel zárult, ez mindenképpen nekünk kedvező.

Marco Rossi a legsúlyosabb vereségét szenvedte el a válogatott élén, ráadásul ennél még több is lehetett volna közte, ha ellenfelünk nem kezd el tartalékolni a következő meccsére. És ha már következő meccs: vasárnap lesz lehetőség a javításra, ugyanis az ellenfél Azerbajdzsán lesz a Groupama Arénában. Egyáltalán nem lesz könnyű meccs – de a mostanival szemben – ott bizony esélyesek vagyunk és kötelező a győzelem. És ami a legfontosabb: az EB-kijutásra még mindig van esélyünk, ezt ne felejtsük el.

 

Nézd meg Webshopunkat is!

MAGYAR VÁLOGATOTT felszerelések

LEGÚJABB FOCILABDÁK

LEGÚJABB SZURKOLÓI FELSZERELÉSEK

ADIDAS FOCICIPŐK

NIKE FOCICIPŐK

UTCAI CIPŐK

EXKLUZÍV FOCICIPŐK

KAPUSKESZTYŰK

FOOTBALL KIEGÉSZÍTŐK

Kovács Gergő

Kovács Gergő Péternek hívnak, 18 éves vagyok, jelenleg a BME-n tanulok villamosmérnöknek. Nagyjából 4 éve kezdtem el blogírással foglalkozni, az általam létrehozott Magyar Foci Blogot is azóta szerkesztem. Cikkeimet a Football Factor Blogon főként szakmai témákban írom, de célközönségemnek az egész magyar futballtársadalmat tekintem: írásaim között a szakemberek mellett a szurkolók is megtalálhatják a számukra hasznos tartalmakat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.