Drámai körülmények között játszott 2-2-es döntetlent az FTC az Espanyollal
BL,kupák, válogatottak

Drámai körülmények között játszott 2-2-es döntetlent az FTC az Espanyollal

Eljött az utolsó hazai Európa-liga csoportmérkőzése a Ferencvárosnak, a csoportkör 5. fordulójában, amikor az Espanyolt fogadta a zöld-fehér együttes, közel telt ház előtt a Groupama Arénában. Persze mindannyian abban reménykedtünk, hogy csak a csoportmérkőzések közül az utolsó, merthogy az 5. körre úgy fordulhatott a magyar csapat, hogy minden esélye megvolt a továbbjutás kiharcolására. Joggal bízhattunk tehát abban, hogy 2004 után ismét láthatunk magyar csapatot tavasszal játszani egy nemzetközi kupában. Csak emlékeztetőül: tavaly a Vidi az utolsó fordulóban is úgy léphetett gyepre, hogy van esélye továbbjutni a csoportból – végül ez sajnos nem jött össze.

És akkor még egy kis (közel)múltidézés: mint az tudjuk, a Fradi szeptemberben pont a mostani ellenfél, az Espanyol ellen kezdte meg a csoportkörös szereplését az EL-ben. Ráadásul egy bravúrosnak mondható 1-1-el nyitott a kilencedik kerületi klub Barcelonában – egy öngólra (Isael centerezett akkor) Vargas gólja volt a válasz, utóbbi most nem is volt keretben.

Általánosságban is elmondható volt egyébként, hogy a spanyolok meglehetősen tartalékosan érkeztek Budapestre; érthető okokból, hiszen a továbbjutásuk már biztos volt a meccs előtt. Vigyázó szemünket viszont nem ártott a párhuzamosan zajló, CSKA Moszkva – Ludogorets találkozóra is vetni, ugyanis tudtuk: amennyiben ott nyer a bolgár együttes, itt pedig a spanyol, akkor a Fradi kiesett.

Az FTC természetesen „telibe” állt fel: Rebrov mester a Dibusz – Lovrencsics, Blazic, Frimpong, Civic – Sigér, Kharatin – Isael, Tokmac, Varga – Boli kezdőcsapatot küldte harcba. Az ukrán tréner nem kertelt a meccset megelőzően sem: egyértelműen a továbbjutást tűzte ki célul ezen a meccsen, így készült a csapatával.

Jó hangulatban indult útjára a labda. A hazai szurkolók ráadásul – ahogy az eddigi nemzetközi meccseken mindig – egy remekül mutató előképpel is készültek. Budapest IX – ez volt a kiírás, amit aligha kell magyarázni. Ami viszont kicsit érdekes volt, hogy ezúttal a zöld-fehér mezben nem a Ferencváros, hanem az Espanyol futballozott, a vendéglátóknak maradt a sima fehér dressz.

Rögtön a mérkőzés elején Boli került helyzetbe, de közelről nem tudta a hálóba pofozni a labdát, majd nem sokkal később Varga próbálkozott viszonylag távolabbról, de a szép lövését védte Diego Lopez. Összességében bátrabban, aktívabban kezdett a Fradi, és nem nagyon adta át a teret az ellenfélnek, mint ahogy azt tette jónéhány eddigi meccsén.

Nagyjából 20 perc után felhagyott a Fradi a támadások erőltetésével, inkább mezőnyjáték folyt, az Espanyol sem tudott dominánsan a hazaiak fölé nőni. 1-2 helyzet akadt csak itt is, ott is, de összességében biztató volt, hogy egyáltalán nem játszott alárendelt szerepet az FTC.

Aztán a 23. percben robbanhatott a stadion, ugyanis Isael szabadrúgása után – a beadás a kapufára vágódott – a kapus nem igazán mozdult a labdára, a kipattanó a kissé távolabb álló Sigérhez került, aki nem habozott, és a kapu bal alsó sarkába lőtt laposan! 1-0, megszerezte a vezetést a Ferencváros!

Sajnos nem sokáig tartott a ferencvárosi öröm, ugyanis a 31. percben egy megpattanóból Melendo egyenlített az Espanyolnak. Kár érte, mert nem igazán volt ez most benne, de az állás ettől még 1-1-re módosult.

A ferencvárosi közönség ennek ellenére nem lankadt, szenvedélyesen buzdította az övéit, érezhették, érezhettük, hogy bőven nincs még lefutva ez a meccs, és akár még győzhet is itt a Fradi. Mondanom sem kell, a továbbjutás szempontjából nagyon fontos volt, hogy három, vagy csak egy (netán nulla) ponttal távozik az Üllői úti stadionból az FTC.

A gólt követően viszont inkább a vendégek vették át az irányítást (mármint a pályán), egyértelmű életjeleket mutatott a spanyol együttes. Oda kellett figyelni a védekezésben, nem szabadott még egy ilyen elkerülhető gólt kapni.

A félidő vége előtt még adódott egy – némiképp nem várt – lehetőség a Ferencvárosnak: a tizenhatos sarkánál jutottak szabadrúgáshoz, mivel Vargát buktatták. A sértett ívelt be, de les miatt kifelé járt már a szabad. Több volt ennél benne, szó, ami szó.

A szünetben 1-1-et mutatott az eredményjelző, ami igazságosnak mondható, azt gondolom. De azt is egyúttal minden elfogultság nélkül megállapíthattuk: ez a mérkőzés bizony nyerhető a második félidőben, nagyon is.

A második félidő egy veszélyes Espanyol-szöglettel indult, majdnem közvetlenül a sarokrúgásból kapott gólt a Fradi, szerencsére végül nem lett belőle semmi. A második oldalon szintén volt miért felszisszennünk, ugyanis Sigér csúsztatása szintén egy szögletrúgást követően csak centikkel kerülte el a kaput – nem az Espanyol játékosain múlt, hogy nem lett gól…

Egy percig sem tűnt úgy, hogy feladja a Ferencváros, többször tudtak jól helyzetet kialakítani a bal oldalukon, de a beadások nem igazán voltak pontosak. Több szöglet is volt ilyen szituációkból, de ezek nem igazán jelentettek veszélyt. A Fradi támadásaiban a kulcsfigura egyébként rendre Isael volt – a brazil játékos igen jó formának örvend, és ezen a meccsen is meglehetősen jól forgatta a csapat játékát, hasznosnak bizonyult.

A Fradi első cseréje a Zubkov volt, az igen aktív, lelkes, ám felemásan sikeres Varga Rolandot váltotta. Rebrov abban a reményben is küldhette be honfitársát, hogy még jobban erősítse a csapata bal szélét, ugyanis szemmel láthatóan a barcelonaiak jobb oldala volt inkább sebezhető.

A 65. percben a nemrég Isael lőtt egy óriási felsőlécet, viszonylag távolról, kapásból, először nem tűnt veszélyesnek, de végül csapódott. Aztán nem sokkal később Boli kapott egy kiugratást, közel a kapuhoz, de az utolsó pillanatban tisztázni tudtak előle. Támadott a Fradi becsülettel, és díjazta is a közönség, nem egyszer zengett a stadion a zöld-fehér drukkerektől.

Azért hátul sem ártott vigyázni: egy középen történt labdaeladásból megiramodott a katalán csapat, kitették szélre, és utána érkezett is jól a centerezés, a csatár próbálkozását Dibusz nagy bravúrral védte, majd a kipattanóból majdnem öngól lett, amikor már mindenki azt hitte, simán fel lehet szabadítani… Utána nem sokkal jött egy szöglet is, ott is hatalmasat védett a Fradi kapusa. Ezek egyértelműen a vendéggárda pillanatai voltak. Abszolút nyílt volt a meccs, nem vitás.

A 76. percben felhördült az Aréna közönsége, ugyanis Bolival szemben követtek el szabálytalanságot, és a játékvezető – némi fáziskéséssel – a büntetőpontra is mutatott! Tizenegyeshez jutott a Fradi, itt volt az esély. Csakhogy az eddig remekül teljesítő Isael büntetőjét kifogta Lopez… Vajon lesz ennél nagyobb helyzete a Fradinak? – gondolhattuk ekkor.

Nem volt mit tennie a Fradinak, támadnia kellett tovább, a győztes gól megszerzéséért. A 82. percben Boli ollózott, a mozdulat szép volt, de gól nem lett belőle. Aztán Sergei Rebrov le is cserélte az egyébként nem éppen rosszul játszó elefántcsontparti játékost, helyette Signevich állt be a hajrára.

Az ukrán szakvezető utolsó változtatása, a 86. percben a Sigér – Skvarka csere volt. Ment előre a Ferencváros az utolsó leheletéig, és milyen jól tette! Ugyanis a 90. percben a nem olyan rég hibázó Isael tört be a tizenhatoson belülre, felrúgták, a bíró pedig ismét a tizenegyespontra mutatott! Megkapta tehát másodszorra is az esélyt az FTC, már csak élni kellett vele!

A labda mögé ezúttal a nemrég beállt Skvarka állt, aki már nem vétett! 2-1, óriási, pont a rendes játékidő lejártakor megszerezte a vezetést a Fradi! 2-1, nagyon közel került a győzelem! Tombolt a lelátó népe, karnyújtásnyira volt a három pont megszerzése kedvenc csapatuktól.

A spori 5 perc hosszabbítást rendelt el, ami nem indult túl jól: Civicet kiállították, úgyhogy az utolsó pár percet emberhátrányban volt kénytelen tölteni a Rebrov-csapat. Az ebből megítélt szabadrúgás sem volt veszélytelen, két üres ember érkezett a hosszún, de Dibusz Dénes ekkor még védett. Azután már ő sem tudott… A lehető legrosszabbkor egalizált újból az Espanyol. 2-2, nem igaz!

Nem is nagyon maradt másra idő. Habár 90 percig 1-1-re állt a mérkőzés, és kétszer is vezetett a Fradi, be kellett érje egy döntetlennel. Nagyon nagy kár érte, mert nyerhető meccs volt, és nagyon kicsi hiányzott a végén, hogy ne 2-1-el ők vonuljanak be jó szájízzel az öltözőbe.

A másik találkozón a 1-1-es döntetlen született, így ugyan maradt még esélye a magyar EL-szereplőnek a továbbjutás kiharcolására, ám ahhoz győzni kell majd két hét múlva Razgradban, a Ludogorets ellen… Nem lesz egyszerű menet, megkockáztatom, sokkal könnyebb lett volna ezt a meccset behúzni. Nem így alakult, nyilván mindenki csalódott, ami érthető, ugyanakkor az, hogy kettőből egyszer sem szenved vereséget a magyar bajnok a La Ligás Espanyol ellen, alighanem bárki aláírta volna előre.

2-2 tehát a vége, az esély megmaradt, de ezt a meccset meg lehetett volna nyerni. Nem így alakult, drámai körülmények között játszott döntetlent az FTC az Espanyollal, viszont a csapat küzdését, jó játékát értékelte a szurkolók nagyon nagy része is, akik éltették a kedvenceiket a lefújást követően.

 

Nézd meg Webshopunkat is!

MAGYAR VÁLOGATOTT felszerelések

LEGÚJABB FOCILABDÁK

LEGÚJABB SZURKOLÓI FELSZERELÉSEK

ADIDAS FOCICIPŐK

NIKE FOCICIPŐK

UTCAI CIPŐK

EXKLUZÍV FOCICIPŐK

KAPUSKESZTYŰK

FOOTBALL KIEGÉSZÍTŐK

Kovács Gergő

Kovács Gergő Péternek hívnak, 18 éves vagyok, jelenleg a BME-n tanulok villamosmérnöknek. Nagyjából 4 éve kezdtem el blogírással foglalkozni, az általam létrehozott Magyar Foci Blogot is azóta szerkesztem. Cikkeimet a Football Factor Blogon főként szakmai témákban írom, de célközönségemnek az egész magyar futballtársadalmat tekintem: írásaim között a szakemberek mellett a szurkolók is megtalálhatják a számukra hasznos tartalmakat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.