Diósgyőri hétszentség, egy félidős meglepetés – NB I, 23. forduló
Magyar foci

Diósgyőri hétszentség, egy félidős meglepetés – NB I, 23. forduló

A kiesés ellen hadakozók közül hatalmas meglepetésre az NB I 23. fordulójában nyert a szombathelyi Haladás a Budapest Honvéd otthonában. Bár a Kisvárda az első félidőben még vezetett Székesfehérváron, a bajnok Mol Vidi vendégeként, végül vereséget szenvedett. A Diósgyőr az újpesti „ötös” után a főváros IX. kerületében sem úszta meg ép bőrrel, a listavezető Ferencváros 7–0-val küldte haza a miskolciakat.

Isten KnEZEvic: PUSKÁS AKADÉMIA–DEBRECEN 2–0 • Radoki János megfontolt ember. Még ha nem is Lékó Péter színvonalán, de addig-addig sakkozott a házigazda Puskás Akadémia télen kinevezett fiatal mestere, amíg sikerült meglepnie Herczeg Andrást, a DVSC rutinos szakvezetőjét. Jonathan Heris játszott már belső védőként, ám annak idején Újpesten volt megszokott, hogy a jobb oldalvonal mellett száguldozott le és fel, liftszerűen. Nem ezért, de az első félidőben az történt, amit a PAFC akart, ugyanis a látogató hiába adogatott ügyesen a mezőnyben, mindez helyzetekben egyáltalán nem mutatkozott meg. Nem úgy hazai oldalon, mert bizony ha jobban koncentrálnak Balogh Balázsék, a szünetre előnnyel mehetett volna a házigazda. Ami késik, nem múlik: a második felvonásból még csupán két minutum telt el, amikor Kusnyir Erik kezezése miatt a találkozó játékvezetője, Kassai Viktor a büntetőpontra mutatott. A letett labdának Josip Knezevic futott neki, és mint egy lakótelepi szuterén csendes zugában dolgozó varrónő a zsebet, úgy varrta be a bal felső sarokba. És ha már ezzel a hasonlattal éltünk, maradjunk is ennél, lévén a hajrában Josip barát (a felcsúti Joshi Bharat) varrta el a szálakat, miután akcióból közelről is bevette Nagy Sándor kapuját.

Semmi, semmi: ÚJPEST–MTK 0–0 • Mint amikor a mulatós duó, Matyi és a Hegedűs zongorázna: gyenge muzsika. Szombat délután mondjuk a Dupla Kávé sem segített volna, de ezt nem kritikának szánjuk – van ilyen. Az egy hete brillírozó lilák és – mintha megoldhatatlan matekpélda lenne – a kiszámíthatatlan kék-fehér gárda összecsapása küzdelmet hozott, jó játékot már nem. A Deutsch Bence sérülése miatt idejekorán fontos láncszemét elveszítő MTK előtt adódott az első igazán nagy lehetőség, de ami nem jött össze a Football Factor korábbi interjúalanyának, Torghelle Sándornak, az nem sikerült a másik oldalon az annak idején ugyancsak megszólaltatott Nagy Dánielnek és a télen a Haladástól szerződtetett Rácz Barnabásnak sem. A folytatásban Feczkó Tamás vendéggárdája próbálta inkább valódi tartalommal megtölteni a produkciót, ám a masszív IV. kerületiek ellen ez nem volt könnyű. Nem véletlen, hogy a violák kapták messze a legkevesebb gólt a mezőnyben (összesen tizenötöt), ám amíg a támadóharmadban nem nyújt kiegyensúlyozott teljesítményt a Megyeri úti legénység, mint például a Fradi elleni csata során, addig nem egy szenvedős derbi vár edzőre, játékosra és szurkolóra.

Hali, mi a helyzet?: BUDAPEST HONVÉD–HALADÁS 1–3 • A forduló, mi több, talán a tavasz egyik legnagyobb meglepetés-eredményét hozták össze a fővárosban a szombathelyiek. Kellettek hozzá a kispestiek is, akik a sereghajtó, gyakorlatilag menthetetlen helyzetben lévő Haladást nem lenézve vetették magukat a küzdelembe. Rengeteg bántó hiba tarkította az első félidőt, és elég volt egy nagy baki Batik Bence részéről, ami után Gaál Bálint bevette Gróf Dávid hálóját. 1–0-s vezetése tudatában okosan játszott a Hali, mégis 1–1-re állt tíz perccel a szünet után, miután Holender Filip remek góllal egalizált. A fordulat ezután következett, mert aki azt hitte, összeroppantja a XIX. kerületi alakulat a vasit, az legalább akkorát tévedett, mint a határon túli erdőben bóklászó kisnyugdíjas, aki a nagy barnaságra csupán legyintett: á, ez csak egy medve. Hogy milyen volt a kispestiek kedve a lefújás után, azt alighanem könnyebb elképzelni, mint megvalósítani, így maradjunk a tényeknél: Oleh Holodjuk pontrúgásból, míg Galin Ivanov akcióból talált a hálóba. Horváth Ferenc legénysége, a Haladás nagyobbat szakított, mint Angelina Jolie és Brad Pitt, kérdés, mire megy vele. Persze lehet ebből még hollywoodi történet…

Fordította Armin Hodzic: MOL VIDI–KISVÁRDA 2–1 • A szervezettség sokat ér. A Kisvárdának például egyfélidős előnyt Székesfehérváron, pedig az élvonal abszolút újonca nem jól kezdte a Mol Vidi elleni bajnokit. Már az első percben a saját lécét találta el a várdai sereg – dühönghetett is a vendégkispadnál Dajka László, hogy a kapufáját… –, ám Fortuna a látogatóval maradt, hiszen bár Georgi Milanov löketénél Luiz Felipe kapusnak minden tudására szüksége volt, alig félóra múltán Brana Ilics révén a Kisvárdánál volt az előny. A fordulást követően egyértelműsítette a bajnoki cím védője, hogy ki az úr a háznál, és a kimaradt helyzetek után Kovács István egyenlített. A három pont sorsáról mégis a csereként beküldött Armin Hodzic döntött, ami nem keltett különösebb meglepetést, lévén friss erőként várt nyerőemberré, az már inkább, hogy Marko Nikolics társulata nem feszült meg az újabb találatok miatt. Persze van az úgy, amikor a három pont a legfontosabb – és mostanság ilyen korszakot élnek Székesfehérváron.

Villanás a hajrában: MEZŐKÖVESD–PAKS 2–0 • Nem volt ez emlékezetes, évek múltán is okkal felemlegethető kilencven perc, mégis van miről beszélni a sarki kocsmában, van mit megvitatni a pincében működő kisközértben vagy a villamoson zötykölődés közben. Az atomvárosiak hiába szerették volna továbbnövelni idegenbeli pontjaik számát, a megvalósításba rengeteg hiba csúszott – nem előzetesen, hanem a pályán. Az első félidei góltalanság után a második játékrész közepén Koszta Márk a kapu közepébe bombázott tizenegyesével előnybe került a matyóföldi gárda, ami nem csupán kitartott a lefújásig, de a Kuttor Attila dirigálta házigazda továbbnövelte azt. Már a 91. percben jártunk, amikor a Paks a mezőkövesdi térfélen eladta a labdát, ami Molnár Gáborhoz került, aki mintegy hatvan (!) méteren keresztül vezethette azt, majd a tizenhatos környékén Bobál Dávid és Windecker József mellett is elvitte, végül a bal alsó sarokba lőtt. Nagyszerű egyéni megoldás, remek helyzetfelismerés – ha a kiváló adottság és forma hasonló fegyelmezettséggel is párosul(na), lenne helye Marco Rossi szövetségi kapitány keretében.

Jó a hétvége, ha hét a vége: FERENCVÁROS–DIÓSGYŐR 7–0 • A Fradi és a DVTK is ott folytatta, ahol abbahagyta. Egy héttel ezelőtt az FTC 4–0-ra verte a Puskás Akadémiát, míg a piros-fehérek Újpesten szaladtak bele a késbe (5–0). Közel tízezren figyelték a Groupama Arénában, hogy ellenállhatatlanul, félelmet nem ismerve futballozik a házigazda. Már az első negyedórában két-háromgólos előnybe kerülhetett volna az éllovas, ám ami ekkor nem sikerült, összejött később. A 27. percben Fernando két arcát láthatta a nagyérdemű: amíg hazai részről Gorriarén ünnepelt gólja után, addig Fernandez, a látogató trénere egykedvűen nézett maga elé. Hát még a 32. percben, amikor Varga Roland büntetőből vette be a Bukrán Erik által őrzött hálót. A szünetre háromgólos előnybe kerülő vendéglátó számára a folytatás is úgy sikerült, ahogy azt a szakmai stáb és a csapat tagjai eltervezték az öltöző mélyén, mi több, egy óra játék után Varga Roland és Mikalai Szihnyevics révén már két duplázónál tartott a Ferencváros, márpedig 5–0 után megengedhette magának azt a luxust Szerhij Rebrov, a fővárosiak ukrán trénere, hogy lehozza utóbbit és lehetőséget adjon az olasz Davida Lenzafaménak. Nos, a talján tank előbb lesgólig jutott, majd tizenegyesből betalált, végül akcióból is bevette az időközben üresen maradó diósgyőri kaput. A nagy kedvvel futballozó FTC feladta a leckét önmagának ugyanúgy, ahogy a rommá lőtt Diósgyőrnek. Elvégre innen kell folytatnia a győztesnek és a vesztesnek.

Nézz szét Webshopunkon!

MAGYAR VÁLOGATOTT felszerelések

NIKE focicipők

ADIDAS focicipők

FOOTBALL kiegészítők

Horváth M. Attila

Bogomil Rajnov bolgár író szerint az élet mindig a legkellemetlenebb dolgot hagyja a végére, mintegy desszert gyanánt. Azt már viszont én teszem hozzá, hogy a futball olyan édesség, amely bármely napszakban fogyasztható, nem hizlal, és ha nincs, elvonási tüneteket okozhat. Közel másfél évtizedes tollforgatói tapasztalat, illetve több mint tíz esztendeje íródó blogos múlt (Foci a köbön) mondatja ezt velem – amit nem is cserélnék el semmire.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.