Bajnokok Ligája – Nyolcaddöntők IV.
BL,kupák, válogatottak

Bajnokok Ligája – Nyolcaddöntők IV.

Véget értek a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőinek párharcai, lefeleződött a tizenhat csapatos mezőny. Újabb nagy fordulat és rekordmennyiségű gól, így jellemezhető az e heti két játéknap röviden. Football Factor, Bajnokok Ligája összefoglaló!

Talán a legigazibb erőmérő volt a Juventus számára az Atletico Madrid elleni visszavágó, ugyanis akár Ronaldoval, akár nélküle ez a Juventus évek óta azért épül, hogy megoldjon olyan helyzeteket (és egy nap BL-t nyerjen), mint amilyenben ezúttal volt. Le kellett dolgozni a 2-0-ás hátrányt a világ legmasszívabban védekező csapata ellen. Hogy erre milyen esélyeik voltak? Nos, az Atletico jó formát mutatott az elmúlt hetekben, a Juventus nem igazán, ráadásul az odavágón igen meggyőző teljesítménnyel nyertek a matracosok, így kevesebb, mint azt korábban gondolta volna a szakma. Ettől függetlenül – aki látta már idén, esetleg többször is az Atleticot játszani megerősítheti – nem volt elképzelhetetlen az a forgatókönyv, hogy a Juventus jut tovább, még ha ennek csökkent is valamelyest az esélye a párharcot megelőzőhez képest.

A Juventus viszont nagyon is komolyan gondolta, hogy meg tudja oldani a feladatot, ez már a stadion hangulatán, a játékoskijáróban az arcokon, és ami a legfontosabb a pályán is látszott az első percektől kezdve. A hazaiak gyakorlatilag az egész találkozón falhoz szorították ellenfelüket, mind csapat, mind kiemelkedő egyéni teljesítményekben bővelkedtek és véghezvitték a nehéz feladatot. Elnézve persze az Atletico játékát ez nem is tűnt olyan nehéznek, de valójában kőkemény meló kellett ehhez a győzelemhez, aminek több főszereplője is volt: Nyilván Ronaldo klasszisa, Bernardeschi tarthatatlan játéka, Chiellini és Bonucci hátsó stabilitása élményszámba ment. A Juventus gyorsasága, harcossága, megnyert párharcai pedig ellentmondást nem tűrően fojtották el a madridiak próbálkozásait.

Én elsősorban mégis Allegrit emelném ki, nem csak a taktikája miatt, hanem azért is mert ezen a meccsen a legélesebb különbség nem is a pályán, hanem az oldalvonal mellett rajzolódott ki. A döntő tényező Can csatasorba állítása volt, aki a védelem elé állva teljes mértékben megszűrte az Atletico ellentámadásait, így gyakorlatilag a Juventusnak nem kellett érdemben védekeznie a meccsen, néhány percet leszámítva. Ezen felül Spinazzola és Cancelo előtt megnyílt a folyosó a két szélen, ők pedig rendre használták is ezeket a járatokat. Ez persze a taktika része, de a tökösség, ami Allegriben benne volt, Simeonéban nem volt meg, minthogy például eleve kihagyni Dybalát a kezdőből, majd beállítani őt a 60-70. perc környékén 2-0-ás vezetésnél védőt lehozva, úgy, hogy tudjuk mit jelentett volna, ha gólt szerez az Atletico. Vajon, ha így történik, mit kapott volna Allegri ezért a cseréért? Csakhogy nagyon is jól érzett rá a mérkőzés hangulatára és kockáztatott, ezen a szinten pedig bizonyos esetekben ezt be kell vállalni… Összességében véve megérdemelten jutott a legjobb nyolc csapat közé a Juventus!

…Szóval a tökösség, ami az első meccsen tényleg előjött Simeonéból és az Atleticoból, ezúttal nagyon nem és ezért meg kell nevezni a felelőst, mert akármilyen parádésan játszott a Juventus, akármilyen váratlan taktikát dolgozott ki Allegri, ezt a párharcot 2-0-ról le kellett volna hoznia az Atleticonak, de legalábbis egy olyan meccsképet formáznia, ami után azt lehet mondani, hogy volt esély a továbbjutásra. Ennél nagyobb negatív kritika pedig azt hiszem nincs is, amikor két közel egyenrangú ellenfél esetén azt kell elemezni, hogy a világ legjobban védekező csapatának miért nem volt esélye 2-0-ás előnyről…

Simeone statisztikái még nagyon sokáig, még az utókor számára is őt fogják igazolni, ez vitathatatlan. Hite van egy útban, ami járható egy olyan gárdának, mint az Atletico Madrid. Identitást és arculatot adott a csapatnak, sztárjátékosok számára tette vonzóvá a klubbot és ezt nem lehet elvenni tőle. Csakhogy az utóbbi években ki-kiütközik időről időre, hogy ez nem elég, mert miközben felépít valamit, a futballvilág is halad a korral. Márpedig úgy tűnik, hogy időnként a futballvilág el is megy Simeone mellett, a legkritikusabb helyzetekben. Nem mondom, hogy 100%-os kerettel vághatott neki a mérkőzésnek és azt is illik megjegyezni, hogy ahol – teljes mértékben kiszámíthatóan, időzítetten – Correa, vagy még nála is szerényebb képességű játékosokat lehet becserélni vész esetén, ott egész egyszerűen még a kereten kell dolgozni, hogy teljes értékű elittaggá váljon az Atletico a többi csapattal való összevetésben.

Ami viszont egyértelműen az ő kritikája, az az önmagát meghaladni képes edző személyének hiánya. Lehet arról beszélni, hogy voltak nehézségei, de egyszerűen képtelen volt reagálni magának a meccsnek a hangulatára, arról nem is beszélve, hogy egyébként az ellenfél taktikájára sem tudott érdemben felelni… Amiben az első meccsen a Juventus fölé nőtt az Atletico, abban most mind-mind alulmaradt: Gyorsaság, harcosság, keménység, párharcok. Végig kézzel fogható volt, hogy bajban lesz az Atletico, csak idő kérdése mikor. Tudta, vagy legalábbis nyilatkozta, hogy kevés esélyük lesz gólt szerezni és ezekből kell élni majd. Ehhez képest az Atletico támadásaiban alig lehetett felfedezni a gólszerzés vágyát, inkább tűnt időhúzó elemnek, mintsem valódi támadásnak. Ez pedig azért baj, mert mint említettem, halad a kor, kiismerhetővé válik a játék és az ellenfél pontosan tudja, hogy akár egész nagy kockázatot is vállalhat, hiszen Siemonénak nincsenek lapjai. Az a helyzet, hogy ha egy edző és a csapata nem tudja mérkőzés közben jó alkupozícióban, legalább láttatni magát, akkor ott nagy a baj. Véleményem szerint pedig ez volt a madridiak veszte, hiába voltak nagyon kényelmes, kedvező helyzetben. Azt hiszem nagy pofon volt ez Simeonénak, nagy kérdés, hogy mit tud megtanulni belőle? Az Atleticonál is komoly keretátalakulás várható a nyáron, úgyhogy lesz mit nyomon követni a matracosok háza táján.

A játéknap másik találkozójához a Manchester City – Schalke 04 visszavágóhoz nem igazán lehet sok mindent hozzáfűzni, lévén a hazaiak 7-0-ra mosták le a vendégeket, összesítésben pedig 10-2-vel jutottak a legjobb nyolc közé Guardiola legényei, úgy hogy akciógólt nem is kaptak a párharc során (két büntetőből talált be a Schalke). Annyi megjegyzést azért megengednék magamnak, hogy a könnyebb csoportsorsolást (Lyon, Sahtar Doneck, Hoffenheim) követően, szintén az egyik lehető legkönnyebb ellenfelet kapta a City a nyolcaddöntők során, így az ő erőfelmérőjük még nem igazán érkezett el, ám pénteken talán már ők sem ússzák meg ilyen könnyen…

A Bayern München – Liverpool visszavágó továbbra is slágermérkőzésnek számított ebben a szakaszban és az angliai 0-0 miatt még kifejezetten érdekes és nyílt is tudott maradni a csata. Az odavágó után az volt az állítás, hogy inkább a Bayern elképzelései szerint alakultak végül a dolgok és ez nem is volt tévedés, mindazonáltal veszélyes volt a németekre nézve, hogy nem értek el gólt idegenben. Nos, bár váltakozó szakaszokkal tarkított visszavágót láttunk, ezúttal a Liverpool tudta végül ráerőltetni akaratát a bajor csapatra, ennek pedig egy viszonylag sima és megérdemelt győzelem lett a gyümölcse, azaz egy szintén megérdemelt továbbjutás.

Az első félidőben sokáig, gyakorlatilag Mane góljáig (26.p) nem történt semmi érdemleges, óvatos volt mindkét csapat, de a szenegáli csatár parádés egyéni megmozdulása jócskán megbolygatta az állóvizet. Fel is ébredt a Bayern és nemcsak jó mérkőzést varázsolt a közönség elé, de ki is egyenlített még a szünet előtt Matip öngóljával. A második félidő kezdetben közel hasonló mederben zajlott, mint az első, habár egy-egy helyzet mindkét oldalon már jelezte, hogy az 1-1 nem biztonságos eredmény egyik fél számára sem. A félidő derekán aztán csakúgy, mint az elsőben egy egyéni villanás döntött, ezúttal van Dijk használta testi erőfölényét és verte meg a levegőben Hummelst és Martinezt egyaránt egy szögletet követően. Az 1-2-es eredmény pedig már komoly bajt jelentett a Bayern számára bő húsz perccel a lefújás előtt. Főleg azért, mert a gól egyértelműen a Liverpoolt lökte meg és a maradék időt nagy fölényben futballozták végig az angolok, akik a 84. percben fel is tették a pontot az i-re, Szalah és Mané nagyszerű összjátékának révén, a (vég)eredmény pedig 1-3-ra módosult.

Két közel egyenlő csapat nagyszerű harca volt ez a nyolc közé jutásért, ahol kizárólag a közelmúltra hivatkozva talán a Liverpoolt lehetett pár százalékkal esélyesebbnek titulálni. A két mérkőzést figyelembe véve a döntő faktor az volt, hogy melyik csapat tudja huzamosabb ideig a másikra kényszeríteni akaratát és a papírforma szerint ez is a Liverpoolnak sikerült többször és nyomatékosabban. Ráadásul az angolokat több egyéni villanás is ki tudta emelni azokból a helyzetekből, amikor épp óvatoskodtak egymással a felek. A látottak alapján tehát megérdemelt a Liverpool továbbjutása és ezt igen egyértelműen elárulták a német arcok is a lefújást követő percekben.

A Barcelona – Lyon találkozó szintén 0-0-ás összesített eredményről indult a Camp Nouban és hiába játszott kiválóan a francia csapat odahaza, hiába volt lehetősége gólokat szerezni, sok kétség azért nem lehetett afelől, hogy a katalán sztárgárda a párharc toronymagas favoritja.

Ennek megfelelően a Barcelona azonnal magához ragadta az irányítást és totális dominanciát mutatott be a Lyon felett. A franciák előtt közel sem adódott annyi lehetőség arra, hogy veszélyes kontrákat futtassanak, mint az első meccsen, ugyanis a Barca jól zárta a területeket és elöl is komolyabb pressziót alakított ki. Hamar, gyakorlatilag fél óra játék után le is zárult a páharc érdemi része, lévén Messi büntetőből, Coutinho pedig egy kisakkozott akcióból betalált. Ám a második félidőben csak megharcolt egy gólért a Lyon Tousart jóvoltából, így legalább az eredményt tekintve nyílttá vált újra a két csapat küzdelme. Azért csak az eredményt tekintve, mert a Lyon ezután is csak elvétve, rögzített szituációkból tudott valamelyest veszélyeztetni, de a játékot továbbra is a gránátvörös-kékek uralták. Hogy ne maradjon a véletlenre semmi, arról Messi gondoskodott, aki a meccs utolsó negyedórájában lőtt egy csodás gólt, majd kiosztott két gólpasszt, Piquenek és Dembelének, így a katalánok magabiztos 5-1-el ejtették ki a Lyont a sorozatból.

Március 15-én délben rendezik a következő kör sorsolását, ahol négy(!) angol csapat mellett (Tottenham, Liverpool, Manchester City, Manchester United) a Juventus, a Barcelona, a Porto és az Ajax várja ellenfeleit.

Eredmények

JuventusAtletico Madrid3 : 0
Manchester CitySchalke 047 : 0
Bayern MünchenLiverpool1 : 3
BarcelonaOlympique Lyon5 : 1

 

Football Factor webshop:

NIKE focicipők

ADIDAS focicipők

Football kiegészítők

Pásztor Zsolt

Pásztor Zsolt vagyok, diplomámat a BGF Kommunikáció és médiatudomány szakán szereztem. A labdarúgást édesapámnak köszönhetően szerettem meg és most már évtizedes távlatokban beszélhetünk erről a kapcsolatról. Egybekötve a tanulmányaim során, az írásról szerzett tapasztalataimat és a foci szeretetét, született meg anno az elhatározás, hogy blog formájában igyekszem majd néhány gondolatot átadni. Elsősorban a spanyol és a magyar foci követője vagyok, tehát a bejegyzéseim főként ezekben a témakörökben lesznek közzé téve.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.