Bajnokok Ligája – Nyolcaddöntők III.
BL,kupák, válogatottak

Bajnokok Ligája – Nyolcaddöntők III.

Fantasztikus visszavágókkal és csodatételekkel folytatódtak a Bajnokok Ligája küzdelmei. Nehéz eldönteni, hogy a kör legnagyobb szenzációját az Ajax továbblépése jelentette-e (lévén a címvédő Real Madridot ejtette ki a holland csapat, ráadásul nem is akárhogyan), vagy a Manchester United Párizsban kiharcolt továbbjutása? Negyeddöntőbe jutott még a Tottenham és a Porto párosa is. Football Factor, Bajnokok Ligája összefoglaló!

Aki látta az Ajax és a Real Madrid amszterdami találkozóját (1-2), annak talán szemet szúrt egy véleményem szerint rendkívül arrogáns cselekedet, mégpedig Sergio Ramostól, aki szándékosan szerzett sárga lapot, hogy a visszavágót kelljen kihagynia eltiltás miatt, ne pedig a negyeddöntő első meccsét. Csakhogy azon a találkozón egyáltalán nem az tükröződött vissza, hogy egy sima lefutott párharcról lenne szó, még ha győzelmével igen kedvező helyzetbe is került a királyi gárda. Az Ajaxon ugyanis az látszott, hogy olyan futballt játszanak, amit jóllehet bárki ellen, bármelyik pályán érvényre tudnak juttatni és némi csiszolgatás határozza meg az eredményt egy-egy mérkőzésükön. Bár odahaza nem voltak túl szerencsések és néhány rutintalanságból elkövetett hiba vereséget eredményezett akkor számukra, az nagyon is benne volt a pakliban, hogy Erik ten Hag tanulni fog abból a zakóból és mivel a Real Madrid közel sem éli legfényesebb napjait a sorozatos hazai vereségekkel a háta mögött, ezért ha valami biztosnak tűnt, akkor az az, hogy vért fog izzadni a Real Madrid, ha tovább akar jutni. Ennek fényében számomra továbbra is érthetetlen Ramos cselekedete.

Az Ajax részéről pedig nem maradt el a várt játék, akárcsak Amszterdamban, a Bernabeu gyepén is parádés futballt mutattak be, megspékelve azokkal a tanulságokkal, amik a vereségből következtek, nem beszélve a világklasszis egyéni teljesítményekről. Ezúttal kevésbé volt forrófejű a holland gárda, ám annál kíméletlenebb volt a helyzetkialakításoknál és befejezéseknél. Mindennemű (induló, köztes, vég) sebességet tekintve magasan a hazai gárda fölé nőtt és gyakorlatilag lenullázta, megalázta a címvédőt. Mivel kevesebb, mint húsz perc után már továbbjutásra állt az Ajax, nem kellett az idővel foglalkoznia abból a szempontból, hogy mikor rúgják meg a szükséges két gólt, így pláne olyan játékot játszhattak, ami mellett szemernyi esélye sem maradt a madridiaknak és csak a végeredmény volt kérdéses.

Felesleges is felsorolni az egész holland csapatot, mert mindenki kiválóan tette a dolgát, de Tadic játékát mégsem lehet szó nélkül hagyni, aki egyszerűen hihetetlen mit meg nem engedett magának a pályán, természetesen jó értelemben véve. Szemet gyönyörködtető cselek, halálpontos labdák, fegyelmezett mezőnymunka, szépségdíjas gól, mintha csak egy számítógépes játékban irányítana valaki egy játékost, akivel bármire képes. Az biztos, hogy ezt az Ajaxot egyik csapat sem szeretné majd megkapni a negyeddöntők során, viszont én, mint egyszerű futballszurkoló nyilvánvalóan játszom a gondolatával annak, hogy mondjuk, mit tudna ez az Ajax egy támadásban hasonlóan kíméletlen és gyors PSG-vel szemben produkálni (ekkor még életben voltak a franciák J, bár továbbra is kíváncsi lennék erre a csatára), vagy mondjuk, hogy törné fel a világ legfegyelmezettebben védekező Atletico Madridját? Ehhez persze kell a két említett csapat továbbjutása is és a sorsolás (ilyen szempontból) sikeressége. De bárkit is kap majd Erik ten Hag csapata, már csak az ő játékuk miatt is érdemes lesz nézni a mérkőzéseiket.

Real Madrid…ami először eszembe jutott a visszavágó során, hogy ezúttal a királyi gárda és a szurkolóik is megérezhették, milyen az, amikor egy ragasztószalaggal összefogott, épp csak összetartott csapat bezuhan egy pech-hullámba. Szerencsétlen sérülések, vékony kispad, kapufáról kipattanó és nem bepattanó labda, instabil morál a játékosok és a csapategységet illetően. Ám, nem ez okozta a blancók kiesését, egyszerűen még a két mérkőzés összevetésében is jobb volt az Ajax, a továbbjutásuk igazságos és megérdemelt. Ezzel szemben, ha azt nem is állítom, hogy megérdemelt volt a Real kiesése, de a fent felsoroltak miatt törvényszerű. Valószínűleg volt jobb perdiódusa a Modricéknak ebben az idényben, de alapvetően havi, vagy akár heti szinten emelkedett, vagy süllyedt nagyot a csapat teljesítménye, ez a hektikus szereplés pedig a Bajnokok Ligájában már nem tolerálható egy szervezettebb, jobban játszó ellenféllel szemben. Hogy egy korszak lezárult-e a Real Madrid életében, az úgy gondolom nem most, hanem már a nyáron megtörtént egész egyszerűen azért, mert Zidane és Ronaldo olyan mértékű veszteség volt, amit nem lehet nem korszakzárulás szinten emlegetni. Ami viszont az ő távozásukkal nem történt meg igazán az a korszakváltás. Fontos látni a kettő közötti különbséget, ugyanis azt látjuk, hogy teljesen szétesett a csapat az elmúlt évekhez képest, azt viszont nem sikerült megtudni 7-8 hónap alatt, hogy hova tart. Így a legfontosabb kérdés ez lesz majd, hogy hová és milyen módon tart majd a királyi gárda és szerintem ez elsőbbséget élvez azzal szemben, hogy milyen edzővel és milyen játékoskerettel…

A Dortmund – Tottenham találkozó előzetesen felmérve, már nem igazán hordozhatott magában sok izgalmat, lévén az angolok, ha nem is a valós különbséget jelentő, de kiütéses 3-0-val zártak odahaza, így a visszavágó szinte csak formaság volt. Azért csak szinte, mert a Dortmund aratott már nagy győzelmeket világsztár csapatok ellen hazai pályán és nem mellesleg néhány hónapja rámolt be négyet az Atletico Madridnak, márpedig ha másban nem is, ezekben az apró emlékekben lehetett bízni.

Ennek megfelelően hatalmas lendülettel vetette be magát a mérkőzésbe a német csapat és kis kihagyásokat leszámítva végig egykapuzták az első félidőt, rengeteg gólhelyzetet teremtve…és kihagyva. Merthogy volt lehetőségük jócskán, hogy leolvasszanak valamit a háromgólos hátrányból, de egyrészt jól állt a Tottenham védelme a lábán, másrészt Lloris is bemutatta a szükséges bravúrokat, amikor kellett. Ami pedig várható volt, be is következett már a második félidő elején. A kihagyott hazai helyzetek megbosszulták magukat (de ha nem akarjuk túlságosan átitatni sorsszerűséggel a helyzetet, akkor egyszerűen csak: kontrázott a Tottenham), Harry Kane pedig szertefoszlatott minden dortmundi álmot már a 48. percben. Olyannyira, hogy a németek még csak a szépítésig sem jutottak el, a Tottenham viszont története során már másodjára is ott van a BL legjobb nyolc csapata között.

Paris Saint-Germain – Manchester United! A bevezető bekezdésben feltett kérdésre, még ha valóban nem is túl könnyen, de nekem egyértelmű a válaszom: Számomra jóval nagyobb meglepetés a PSG kiesése, mint a Real Madridé. Ha úgy tetszik a franciák kiesésére egy árva fityinget sem tettem volna, míg a címvédő búcsújára bizonyos körülmények között mertem volna fogadni, már ha lenne közöm a sportfogadásokhoz…A válasz pedig egyszerűen a látottakból fakad: Míg összességében véve az Ajax mindkét meccsen jobb volt a Real Madridnál, addig a Manchester Unitednek gyakorlatilag egy percre sem volt köze a párharchoz négy félidő alatt, a PSG-nek viszont annál inkább. Hogy mégis mi vezetett a párizsi csapat újabb történelmi kieséséhez?

Nos, az, hogy magukat verték meg a franciák az egészen biztos, egyrészt itt vannak az elkövetett ordas hibák – amiket kegyetlenül büntetett a United –, melyek nem is szorulnak különösebb magyarázatra. Aztán az elszerencsétlenkedett helyzetek, amiket ha kihasznál a PSG, akkor vagy féltucat ponton lezárhatta volna a továbbjutási kérdéseket, szintén nem igényel bővebb kifejtést. A kettő együtt megfűszerezve egy elképesztően szerencsétlen szituációval, amiből tizenegyest kap a hosszabbításban az ellenfél, nos: Az elképesztően szerencsétlen talán nem is eléggé kifejező.

De az egészen döbbenetes mégis az volt, hogy Tuchel gárdája láthatóan egy percig sem vette komolyan, hogy kieshet és több alkalommal, hátrányban (0-1, 1-2) is vérnyomásemelkedés nélkül, higgadtan futballozott (a helyzetkihasználást illetően túlzás higgadtnak nevezni a PSG-t, de ezt a könnyelműséget szintén annak tudom be, hogy túlontúl magabiztosak voltak a továbbjutásban). Ezért éppenséggel nem is feltétlenül kellene hibáztatni egy csapatot. Ám pontosan tudja mindenki, hogy milyen körülmények között esett már ki többször is ebben a fázisban a PSG a Bajnokok Ligájából és azt gondolnám, hogy ha valahol tudják, nem szabad a véletlenre bízni semmit akkor az a francia főváros.

Ezen a ponton pedig eljutunk oda, hogy valamit, valahogyan mégiscsak meg kell magyarázni a kieséssel kapcsolatban és ekkor olyan talajon mozgunk, amiről talán a legkevesebbet tudhatunk. Mégpedig a mentális állapotokról, illetve egy csapatnál uralkodó közhangulatról. A szakmai részt lehet elemezgetni, bár ezúttal azt gondolom, hogy tényleg nincs nagyon miről beszélni ilyen téren. A PSG hibáira nem lehet felkészülni, még csak azt sem lehet mondani, hogy a United kényszerítette volna ki őket. A tizenegyest érő mozdulat szerencsétlen volt, viszont a kihagyott helyzetek már inkább vannak összefüggésben bizonyos mentális állapottal.

Sokszor elhangzott az elmúlt években, hogy például a Real Madrid amikor meghallja a BL himnuszt akkor egy másfajta állapotba kerül és ez gyakorlatilag a csapatlélekbe ivódott, láttunk rá példákat. A PSG-nél nem látom az évek elteltével sem, hogy ezek az apró nüanszok beivódtak volna a klub felfogásába. Sőt emellett tényező lehet az is, hogy ez a csapat bizony könnyen elkényelmesedhet a francia bajnokságban érdemi ellenfelek híján. Túlzás lenne azt állítani, hogy nagyképűen állt a párharchoz a csapat, hiszen profin kezelték a nehezebb helyzeteket is, de valahogy nem képes évről-évre belekomolyodni a BL mezőnybe ez a gárda. Egyre jobban játszanak, egyre stabilabbak, egyre több a klasszis játékos, egyre inkább látszik, hogy bárkit meg tudnak verni, ELVILEG egyre nagyobb a BL rutin… Mégis – én legalábbis ebben látom a PSG végzetét –, képtelen a csapat és az azt körülvevő atmoszféra belekomolyodni az emelkedett téthelyzetbe.

A Porto – Roma találkozó akárcsak az odavágón, ezúttal is nagy küzdelmet és kiegyenlített játékot hozott, ha pedig a többi mérkőzéssel vetjük össze, akkor szintén nagy drámát. A rendes játékidőben érzésem szerint megérdemelten dolgozta le hátrányát a portugál csapat, ami viszont a hosszabbításban történt, szintén megér egy misét. Ugyanis Dzeko egymaga többször tovább lőhette volna a Romát, helyette egy egészen fölöslegesnek tűnő szabálytalanság révén VAR színezte tizenegyessel jutott tovább a hazai csapat. Ami egy picit meglepetésnek tűnhet, hiszen a Roma egy hajszállal magasabban kvalifikált csapatnak sorolható be, ám a Porto már a csoportmeccsek során is bebizonyította, hogy közel azonos erősségű ellenfelekkel szemben képes a stabil, eredményes játékra.

A Manchester United tehát nagy ajándékot kapott és egyelőre furcsa kimondani, hogy ott vannak a legjobb nyolc között az Ajax, a Tottenham és a Porto társaságában. Eleve furcsa ezt a négyest állva látni a párosításokat tekintve. Az e heti ”horror” után pedig, ha lehet mondani még nagyobb az érdeklődés a jövő heti visszavágókra és a potenciális meglepetésekre…

Eredmények

Real MadridAjax1 : 4
Borussia DortmundTottenham Hotspur0 : 1
Paris Saint-GermainManchester United1 : 3
FC PortoAS Roma3 : 1 (h.u.)

Football Factor webshop:

NIKE focicipők

ADIDAS focicipők

Football kiegészítők

Pásztor Zsolt

Pásztor Zsolt vagyok, diplomámat a BGF Kommunikáció és médiatudomány szakán szereztem. A labdarúgást édesapámnak köszönhetően szerettem meg és most már évtizedes távlatokban beszélhetünk erről a kapcsolatról. Egybekötve a tanulmányaim során, az írásról szerzett tapasztalataimat és a foci szeretetét, született meg anno az elhatározás, hogy blog formájában igyekszem majd néhány gondolatot átadni. Elsősorban a spanyol és a magyar foci követője vagyok, tehát a bejegyzéseim főként ezekben a témakörökben lesznek közzé téve.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.