Bajnokok Ligája – Elődöntők II.
BL,kupák, válogatottak

Bajnokok Ligája – Elődöntők II.

Újabb kör zárult a Bajnokok Ligájában, megvan a két döntős, és ha már eddig minden szakasz robbantott egy meglepetést, pontosabban egy csodát, akkor miért maradt volna ki ez a fázis? Nos, nem maradt ki, sőt a két elődöntő egyenlő volt két csodával. Ezúttal a Liverpool történelmi fordítása égett bele talán egy életre azokba, akik látták azt a Barcelona ellenében. Ám a Tottenham Hotspur sem maradt ki a buliból és Amszterdamban sokkolta a futballtársadalmat döntőbe jutásával. Football Factor, Bajnokok Ligája összefoglaló!

Anfield Road… Ezúttal eltekintenék a mérkőzés kronológiai összefoglalásától, egyrészt mert elképesztően sok minden történt és nagyon gyorsan. De ami fontosabb, az a „hogyan történt”? Ez úgy gondolom jelen esetben fontosabb az általános összefoglalásnál épp ezért inkább azokat a kérdésköröket próbálom meg körbejárni, hogy miért jutott tovább a Liverpool és miért esett ki a Barcelona? Úgy, ahogy…

Erről a meccsről is, akárcsak a múlt hetiről az iszonyatos tempó jut eszembe és ezt a Liverpool kényszerítette ki magából és helyenként a Barcelonából is. A két találkozó összképét nézve az is megállapítható, hogy alapvetően a Liverpool akarata érvényesült, bele tudta hajtani a katalánokat a saját ritmusába, a különbség a hatékonyságban és a helyzetkihasználásban rejlett angol részről, már ami a múlt heti és a keddi összecsapásokat illette. A visszavágóra azonban még néhány szinttel feljebb tudott lépni a Liverpool, hihetetlen volt látni, ahogy minden egyes labdáért, négyzetméterért megszakadtak a hazaiak. Sőt, egészen hihetetlen, hogy úgy lőtte meg a négy gólt a csapat, hogy nem kapott egyet sem. Előbbire ugyanis jómagam is láttam esélyt, utóbbira sokkal kevésbé.

A Pool góljait és helyzeteit nehéz stratégiai/taktikai szempontból elemezni, mert nekem az volt az érzetem, hogy a fizikai darálás (természetesen jó értelemben véve, nem a szabálytalankodást értem ez alatt) következtében roppant meg a katalán védelem és hibáztak olyanok is, akik nem szoktak. Vagy hát az a bizonyos már-már pofátlanságba hajló, szemtelen játék is eredményezte (lásd negyedik gól) azt, hogy fordítani tudott Klopp csapata. Ehhez persze hozzá kell tenni, hogy sokat kockáztatott az angol csapat, de 3-0-s hátrányban, mi mást tehettek volna? A kockáztatás alatt értem a támadóharmadban való nyomásgyakorlást, ami azért szétszakította rendesen a liverpooli középpályát és bizony ezen sokszor át is futott a Barcelona. De végül sokszor a szerencsének, sokszor Allisonnak, vagy a középen hatalmasat alkotó Matip-Van Dijk védőpárosnak köszönhetően nem született meg a vendég szempontból létfontosságú találat.

Hatalmas tett volt az, amit a Liverpool végrehajtott, ráadásul kulcsjátékosai nélkül (Szalah, Firmino), de ezúttal az őket helyettesítő Shaqiri, Origi, Wijnaldum trió egészen káprázatosan oldotta meg a pótlásukat. Hogy miért sikerült ilyen kimagaslóan az angolok (jó)néhány sebből vérző visszavágása? Nos, talán el lehet ismerni, hogy a fentebb említett ”pótjátékosok” egy árnyalattal gyengébbek, mint a hiányzók, ezt viszont magasfokú lelkesedéssel és bizonyítási vággyal ellensúlyozták, ebben pedig óriási szerepe van Klopp vezetőedzőnek, akinek a keze alatt úgy tűnik egyre jobban beérik az évek óta tartó tudatos csapatépítés.

Viszont mindez nem lett volna elég, ha a Barcelona nem követi el a kísértetiesen hasonló hibát, mint amit tavaly is, azaz kiesni háromgólos előnyről. Azt azért érdemes tisztázni, hogy hiába nyert a Camp Nouban 3-0-ra a katalán gárda, egyáltalán nem volt benne a mérkőzésben és a játék képében a kiütés. Akkor a hazaiaknak szinte minden összejött, a vendégeknek semmi. A visszavágón fordult a kocka és bár Messiéknek vagy féltucat esélyük volt a gólszerzésre, ami vélhetően a döntőbejutásukat jelentette volna, képtelenek voltak kihasználni őket. Ezzel párhuzamban pedig az volt az érzésem, hogy  a Barcelona le akarja csorgatni a mérkőzést, mondván majdcsak találnak egy gólt, majdcsak bemegy egy helyzet, a Pool meg amúgy is messze van még a három-négy góltól… aztán akárcsak a Roma tavaly, a Liverpool is odaért a kívánt eredményhez…”szép csendben”.

Bár hasonlít a két eset, ez inkább a katalánok és Valverde hozzáállásának tekintetében lehet igaz, mert a Roma és a Liverpool játékát össze sem lehet hasonlítani. Most az angol csapat ellen azért megvoltak a helyzetek, ezzel szemben az ellenfél jóval komolyabb játékerőt képviselt. Mindenesetre a kritika akkor is kritika, mert érzésem szerint akárcsak Simeone (Juventus – Atletico Madrid 3-0), Valverde sem tudta lekövetni semmilyen szinten a mérkőzés hangulatát és így végül mindkét csapat úgy esett ki, hogy moccanni sem tudott jóformán, hiába volt tetemes az előnyük. Amikor már bajban volt a csapat, feltűnően Messi centrikus lett a játék, ahhoz viszont még ő is kevés volt, hogy a maguk posztján szintén zseniálisat alkotó liverpooli védők mellett érvényesüljön.

A két mérkőzést tekintve részemről egyértelműen megérdemelt a Liverpool döntőbe jutása, úgy gondolom ezúttal az igazság kapott egy helyet a madridi fináléba, a Barcelonánál pedig biztosan át kell gondolni pár dolgot, mert a BL kiesésen kívül is akad kritikus hang a katalánok játékával kapcsolatban.

Amszterdam Aréna… Nos, ez egy nappal ugyebár frissebb élmény és mivel az előző mérkőzésből sem igazán volt idő felocsúdni, ezért a Tottenham csodatételét még egyelőre felfogni is nehéz. Teljes mértékben bagatell lenne azt írni, hogy ezt már tényleg senki nem gondolta volna, de azt hiszem, az idei kieséses szakaszban látottak után teljesen súlytalan kijelentés lenne, még ha igaz is.

Hogy miért esett ki az Ajax? Nekem tényleg nincs rá más magyarázatom, minthogy egy csapat, amelyik 45 perccel a kétfelvonásos párharc vége előtt háromgólos előnyben van, úgy hogy még gólt sem kapott, az akarva akaratlanul elhiszi/ott érzi magát a döntőben. Ha pedig ehhez jön a másik oldalról egy lélektanilag határán túlforduló és nem mellesleg elég jó képességű csapat, amelyik a lélektani túlcsordultságának következtében meg tud mozgatni olyan köveket, amire a másik nem lehet képes, akkor… Akkor láttuk mi történik. Akkor gólok helyett újra kimaradnak a helyzetek és lesznek belőle kapufák, amire addig odaért egy holland láb, utána már nem ér oda. Ezzel együtt a másik oldalon az a csapat, amelyik sokszor gólképtelen, lő egy félidő alatt hármat…

Lehet egy edzőnek szajkózni az utolsó pillanatig, hogy összpontosítani kell, mert nincs még lefutva semmi, de talán manapság még nincs beégve a fejekbe, hogy olyan ütemben történnek a csodák, mint amilyen ütemben idén láttuk őket. Mert valljuk be egy olyan fordítás, amiből idén láttunk féltucatot az esetleg szezononként, vagy akár több évente egyszer történik meg. Nem igazán tudom, mit lehet mondani az Ajax kiesésére, megint jól játszottak, sokszor jobban, gólokat lőttek, aztán szembejött valami emberfeletti. Talán ennyit…

Hogy miért jutott tovább a Tottenham? Gyakorlatilag ugyanazt be lehet ide illeszteni, ami miatt a Liverpool is továbbjutott ráadásul a körülmények is hasonlóak voltak, azaz sérült kulcsjátékos és annak kitűnő pótlása. Persze lehet taktikailag magyarázni, hogy Llorrente játéka – ami már az első meccsen is néha gondot okozott az Ajaxnak – feljavult, hogy a fizikai párharcokat ismét, sőt még jobban kikényszerítette a Tottenham. De, most meg visszavágó volt és 45 perc alatt KELLETT három gólt lőni. Úgyhogy a kérdés újra felvetődik: Hogyan? A válasz pedig: Pochettino. Nem tudjuk meg mi hangzott el a szünetben az angolok öltözőjében, de, hogy köze volt a csodához az nem kétség.

Azt a kérdést, hogy melyik csapat érdemelt döntőbejutást felesleges feltenni, mert mindkettő, szó szerint mindkettő. Bár filozófiájában és játékában hasonlóbbnak látom az Ajaxot a Liverpoolhoz, ezért szívesebben néztem volna meg őket a döntőben, de ha a Tottenham ilyen őrületet tud csinálni, akkor nem kell tartani attól, hogy könnyed, egyoldalú fináléra kerül majd sor.

Viszont egy összefüggés azért van, ami magyarázat is lehet erre a BL szezonra és arra, hogy miért ez a két csapat játszik majd BL döntőt? Azt ugyebár már a legjobb nyolc csapatra szűkülésnél is láttuk, hogy angol, azaz Premier League dominancia (8/4 angol csapat) tört elő az elitligában. Hogy ez átmeneti, vagy tartós lesz, az más kérdés, mindenesetre nekem az az érzésem, hogy az a mentalitás, ami végül két angol csapatot juttatott a döntőbe a Premier League jelenlegi színvonalára írható/tudható be. Ehhez azt hiszem fejben alkalmazkodnak a játékosok és az edzők is, a képességek akár egyéni, akár csapatszinten pedig nyilvánvalóan a bivalyerős bajnokság hozadékai, mindez mára pedig egy olyan egyveleget tudott alkotni, ami lesöpörte az úgynevezett klasszikus sztárklubbokat a porondról.

Szemeink tehát június elsején Madridra szegeződnek, a Liverpoolra és a Tottenhamre…

Eredmények

LiverpoolBarcelona4 : 0
AjaxTottenham Hotspur2 : 3

 

Football Factor webshop:

FC BARCELONA felszerelések

NIKE focicipők

ADIDAS focicipők

Football kiegészítők

Pásztor Zsolt

Pásztor Zsolt vagyok, diplomámat a BGF Kommunikáció és médiatudomány szakán szereztem. A labdarúgást édesapámnak köszönhetően szerettem meg és most már évtizedes távlatokban beszélhetünk erről a kapcsolatról. Egybekötve a tanulmányaim során, az írásról szerzett tapasztalataimat és a foci szeretetét, született meg anno az elhatározás, hogy blog formájában igyekszem majd néhány gondolatot átadni. Elsősorban a spanyol és a magyar foci követője vagyok, tehát a bejegyzéseim főként ezekben a témakörökben lesznek közzé téve.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.