Bajnokok Ligája – Elődöntők I.
BL,kupák, válogatottak

Bajnokok Ligája – Elődöntők I.

Négy mérkőzés és nagyjából egy hét leforgása fogja végre megmutatni azt, hogy melyik két csapat mérkőzhet meg a BL trófeáért június elsején Madridban, a Wanda Metropolitano stadionban. A két úton, amely végül a spanyol fővárosban ér össze a Tottenham Hotspur – Ajax és a Barcelona – Liverpool páros utazik és mindkét párból csak egy ér majd oda. Football Factor, Bajnokok Ligája összefoglaló!

Tavaly nyáron/kora ősszel, amikor elkezdődött az elitliga nem valószínű, hogy akár a Tottenhamet, akár az Ajaxot az elődöntőbe – sőt, ily módon egyiket a döntőbe – várta volna bárki is. Nos, eljutott idáig mindkét csapat, az angolok ránézésre keservesebb és nagyobb veszteségeket követelő úton, hiszen az elődöntőre legnagyobb csillaguk (Harry Kane, bokasérülés) és az egyik legjobb formában levő támadójuk (Szon Hung Min, eltiltás, ám a visszavágón már játszhat) sem állt Pochettino mester rendelkezésére. Míg a túloldalon teljes kerettel, kipihenve, kirobbanó formában várakozott az Ajax a kezdő sípszóra. Aki pedig figyelemmel követte legalább a kieséses szakaszát a sorozatnak, az tudja, hogy a mutatott játéka alapján az Ajax szinte verhetetlennek tűnt, legalábbis a jelenleg több sebből vérző Tottenham számára.

Nos, ami a mérkőzés kezdeti forgatókönyvét illette, most már egészen nyugodtan mondhatjuk, hogy meglepetésektől mentesen zajlott, ami azt jelenti, hogy az Ajax totális dominanciát mutatott, birtokolta a labdát és olyan támadásokat mutatott be, amik a modern futball tankönyvébe kerülhetnek majd be. Ráadásul, igen hamar már a 15. percben megszerezte a vezetést Van de Beek góljával. A találatot követően egy darabig úgy nézett ki, hogy a hollandok nemhogy az első meccsen, de akár az első félidőben lezárhatják a továbbjutási kérdéseket, ám Van de Beek egy ízben a lövést választotta passz helyett így a második találat meghiúsult. A Tottenham nagyjából az utolsó 5-10 percben mutatott némi aktivitást az ellenfél kapuja előtt, ez egy Alderweireld fejesben és egy Sissoko átlövésben nyilvánult meg. Apropó, az hogy Sissoko lövésig juthatott az annak volt köszönhető, hogy Vertonghent sérülés miatt le kellet cserélni a 39. percben, ami még kilátástalanabb helyzetbe hozta a vendéglátókat.

A második játékrész már hozott – nem is olyan csekély – változást a pályán, aminek egyfelől a Tottenham játékhoz való hozzáállása adott alapot, másrészt a Vertonghen szempontjából szerencsétlen körülmények között pályára kerülő Sissoko fizikai ereje nagyban határozta meg a meccs képét. Llorente és Dele Alli révén presszió alatt tartotta az ellenfél kapuját az angol csapat és ez még akkor is igaz volt, ha egyébként nem nagy helyzetekről beszélhettünk. Mindeközben az Ajax a kontrákra rendezkedett be, ám ezekből csak egyet sikerült igazán jól végigvinni a 78. percben, ami végül Neres kapufájával zárult. A találkozón végül megőrizte egygólos előnyét a vendégcsapat és az összképet nézve nem vitás, hogy megérdemelten nyerte meg azt.

Foltozott, erőnlétben a szezon végét járó, már-már szedett-vedett társaság benyomását keltette a sérültekkel és eltiltottakkal sújtott Tottenham, akiknek még csak szerencséjük sem volt Vertonghen esetében. Az persze más kérdés, hogy ennek a sérülésnek végül pozitív irányba mutató változás lett a vége. Sissoko beállásával ugyanis átállt a négyvédős rendszerre a Tottenham és a második félidőben kikényszerítette az Ajaxból a fizikai párharcokat, ami láthatóan nem ízlett a hollandoknak. A Llorenténak ívelgetett labdák egy részét meg tudta játszani a hazai gárda, ráadásul így nem volt lehetősége letámadni az Ajaxnak. Játékban és gólhelyzetek kialakításában azonban bőven elmaradt a szükséges szinttől az angol csapat, hiányoztak az egyéni villanások is, amik gólhelyzeteket teremthettek volna, ezek a mínuszok pedig vélhetően a párharc végén a kiesést fogják jelenteni Pochettino csapata számára. Egy dolgot azonban le kell szögezni, a Tottenham jól világított rá arra, hogy mi lehet a fegyver a hollandok ellen (fizikai párharcok) és erre még akár alapozhat is a visszavágón, de ha más nem adott egy tippet a döntőbeli ellenfélnek.

Az Ajax ismét bemutatta a totális futballt, nagy magabiztossággal és lazasággal futballozott ten Hag csapata. Az első játékrészben nem adtak fel semmit a játékukból, és ha kicsit koncentráltabbak, eldőlhetett volna minden kérdés még idejekorán. A második félidő azonban nem az eddig megszokott Ajax játékot hozta és ennek egyfelől egészen biztos, hogy oka volt a Tottenham agresszivitása, de jogos kérdés lehet, hogy vajon szándékosan is visszavett a játékból az Ajax, vagy valóban megvillant a gyenge pontjuk? Szerintem mindkettő igaz, ugyanis ez a fajta kemény foci valóban nem ízlik a hollandoknak, ám itt az elődöntőben talán már ten Hag fejében is megfordult, hogy érdemes egy picit taktikázni, ha már ilyen közel a döntő. Az látszott az Ajaxon, hogy erőnlétben a toppon vannak, volt szufla még a 80. perc környékén is teljes sebességgel kontrázni, ám ezeknek az ellentámadásoknak összességében véve mégsem volt olyan éle, mint amikhez eddig hozzászokhattunk.

A párharc esélyese innentől kezdve már ténylegesen a holland csapat lett, de azt gondolom egyáltalán nem lesz egyszerű feladata a visszavágón, amelyet május 8-án rendeznek majd Amszterdamban.

Talán nem sokaknak van kétsége afelől, hogy az idei BL kiírásban résztvevő csapatok közül a Barcelona – Liverpool esetleges párharca tűnt még előzetesen is az egyik, vagy akár a leginkább érdekfeszítő csatának. Két a jelenlegi mezőnyben kiemelkedő csapatról van szó, ráadásul olyan párosítás ez, ahol a legkevésbé sem lehetett forgatókönyvet vizionálni és az, hogy ”háromesélyes” a párosítás, az lefedi az egyik csapat másiktól való kiütéses győzelemétől a vereségéig minden árnyalatát. Mindezt igazolandó az odavágón látott mérkőzés, ahol kaptunk egy eredményt, ami közel sem tükrözte a játék képét, ám nagyon úgy néz ki máris eldöntötte az érdemleges kérdést, azaz ki jut a döntőbe?

Hatalmas tempóban indult a találkozó és gyakorlatilag végig meg is maradt ez az iram. Záporoztak a tért ölelő passzok, a labdák szinte kivétel nélkül tapadtak a lábakhoz, technikai hibát tulajdonképpen akkor lehetett csak látni, ha valamilyen emberfeletti erővel kikényszerítette azt valamelyik játékos a másikból. Egyszóval káprázatos meccset láttunk az elejétől a végéig. A Barcelona indította a mérkőzés érdemi részét egy Suarez helyzetecskével, majd Mané lehetőségei maradtak ki a túloldalon. A 26. percben épp, amikor a Liverpool kezébe került már a mérkőzés, majdhogynem a semmiből megszerezte a vezetést a Barcelona, Jordi Alba tökéletes labdájába Suarez pöckölt bele a kapu előterében. A találatot követően Coutinho előtt adódott hatalmas lehetőség, hogy megduplázza a hazai előnyt, de elpuskázta ziccerét, a túloldalon pedig ismét Mané hagyta ki a kihagyhatatlant.

A második játékrészt kezdettől fogva, egészen sokáig az angolok uralták, ter Stegennek bőven akadt dolga, hiszen Milner kétszer, Szalah egyszer talált kaput mindeközben a nyomás is egyre komolyabb volt a katalánokon. Valverde erre a nyomásra – és arra az adatra, hogy mindössze bő 30%-ban volt a labda a csapatánál – reagálva Coutinho helyére Semedot küldte be és 4-3-3-ról, 4-4-2-re váltott a Barcelona, ami szép lassan visszahozta a játékba a hazaiakat. Ettől függetlenül még mindig a Liverpoolnak érett a gól, de nagyjából 20 perccel a mérkőzés vége előtt már ismét helyzetekkel jelentkeztek a gránátvörös-kékek, ám sem Vidal, sem Suarez nem tudott betalálni. A 75. percben azonban a Pool besegített Messiéknek, egy angol lábról meghosszabbodott labdát Suarez a lécre lőtt, a kipattanót Messi szerezte meg és lőtte a kapuba. Ez a gól talán méginkább sokkolta a vendégeket, mint az első, ekkor ugyanis jóval inkább az egyenlítés lógott a levegőben, mintsem a kapott gól. A magabiztos előny viszont fellelkesítette a katalánokat és a kitámadó vendégek mellett egyre veszélyesebb kontrákat futtattak, amiket sokszor csak szabálytalanság árán tudtak megállítani Klopp legényei. Pechjükre, mert a 82. percben Messi állt egy ilyen szabadrúgás mögé és bár a távolság igen tisztes volt, az argentin tízes esetében már ez is majdnem egy fél gól… lett is belőle egy egész, ráadásul hatalmas. A szegény embert pedig az ág is húzta, ami az egyik oldalon távolról, sorfallal is gól volt, az a másikon üres kapuba sem. Firminho a gólvonalon álló Rakiticet találta telibe, a kipattanót Szalah lőtte kapufára. Az utolsó percekben pedig Dembele előtt adódott két labda is a 4-0-hoz, de mindkétszer hibázott, így maradt ”csak” a 3-0.

Nos, furcsa egy Barca meccs volt az biztos, és nem azért mert nagy különbséggel nyertek a katalánok, de még csak nem is azért mert nagy nevű ellenfelet vertek. Inkább azért, mert a találkozó számottevő részében nem uralták a játékot, sem a labdát. Cserébe elképesztően hatékonyak voltak és ezen a ponton nem sok helyről lehet megtámadni Valverde együttesét. Az, hogy nem uralták a játékot és a labdát úgy vélem hordozott némi szándékosságot magában, mert az köztudott a Liverpoolról, hogy rendkívül erőszakos a játékát illetően, igyekszik mihamarabb ráerőltetni akaratát az ellenfelére, ilyen szempontból pedig taktikusnak bizonyult az, hogy a Barca nem ment bele az adok-kapokba semmilyen téren. Az angolok középre tömörülő védelmét szépen bontotta meg és húzta szét főleg baloldalról a Jordi Alba-Coutinho páros, amikor pedig arra volt szükség jött Messi és indította a rohamokat a félpályáról indulva középen. Azt lehet mondani, hogy sokszor kudarcot vallott egyik, s másik verzió, de mindez óriási energiákat emésztett fel a Liverpool védekezéséből. Talán erről sokat elárul az első két gól, amire vagy nem tudtak reagálni az angolok, vagy mentési kísérletből alakult ki gólhelyzet.

Elképesztő elánnal támadta le a Barcelonát a Liverpool és bár, ez fordítva is előfordult időnként, az angolok lendülete mégis sokkal nagyobbnak tűnt. Jó kérdés persze, hogy ez mekkora energiákat emésztett el a védekezés mellett, azt ugyanis láttuk, hogy amiben a Barca kitűnő volt – hatékonyság – abban a Liverpool pocsékul teljesített. Hiába volt benne végig a mérkőzésben a vendégek gólja, vagy akár góljai képtelenek voltak betalálni a sok-sok helyzet ellenére. Azt el kell ismerni, hogy kockázatos játékot vállalt Klopp, de tény, hogy ez a sajátja a Liverpoolnak, azzal pedig talán még a német szakember sem számolt/számolhatott, hogy úgy tud háromgólos vereséget szenvedni a csapata, hogy jobban nemigen játszhatott volna. A teljesség kedvéért illik megjegyezni, hogy Firminhot nem igazán sikerült pótolnia a vendégeknek, az ő teljesértékű 90 perces játéka nagyon sokat számított volna, még akár annyit is, hogy a nagy különbségű győzelem a másik oldalra boruljon át.

Nehéz nem kimondani, hogy döntős a Barcelona, mert azt még el lehet képzelni, hogy a visszavágón lőjön 3-4 gólt a Liverpool (igen, még akár ennek a Barcelonának is), de azt, hogy mindezt úgy tegye, hogy nem kap gólt, nos, arra igen csekély az esély…Jövőhét kedden kiderül.

Eredmények

Tottenham HotspurAjax0 : 1
BarcelonaLiverpool3 : 0

 

Football Factor webshop:

FC BARCELONA felszerelések

NIKE focicipők

ADIDAS focicipők

Football kiegészítők

Pásztor Zsolt

Pásztor Zsolt vagyok, diplomámat a BGF Kommunikáció és médiatudomány szakán szereztem. A labdarúgást édesapámnak köszönhetően szerettem meg és most már évtizedes távlatokban beszélhetünk erről a kapcsolatról. Egybekötve a tanulmányaim során, az írásról szerzett tapasztalataimat és a foci szeretetét, született meg anno az elhatározás, hogy blog formájában igyekszem majd néhány gondolatot átadni. Elsősorban a spanyol és a magyar foci követője vagyok, tehát a bejegyzéseim főként ezekben a témakörökben lesznek közzé téve.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.