Bajnokok Ligája – Döntő
BL,kupák, válogatottak

Bajnokok Ligája – Döntő

Június elseje a klasszikus értelemben vett nyár kezdetét és egyben az európai klubfutball 2018/19-es szezonjának a végét is jelentette az idei évben. Ezen a napon futott ki a madridi Wanda Metropolitano gyepére a Tottenham Hotspur és a Liverpool labdarúgócsapata, hogy eldöntsék egymás között, ki üljön fel Európa trónjára? Football Factor, Bajnokok Ligája döntő!

Talán sokan vagyunk így, talán nem, én mindenesetre nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna ilyen magas színvonalú, szenvedélyes és csodáktól hemzsegő BL szezont. A mai napig nehéz szavakat találni arra az útra ami Madridig, a döntőig vezetett és bár minden létező dícshimnusz elhangzott már, az idei évad tükrében vagy át kell értékelni az előző kiírásokat, vagy a jelzők helyeződnek át új értelmezésbe. A két döntős már a csoportból sem mindennapi izgalmak mellett kvalifikálta magát a kieséses szakaszba, ott pedig hasonló utat bejárva verekedték magukat végig ellenfeleiken. Volt, hogy simán, volt, hogy csodatétellel…

A Tottenham döntőbe jutása véleményem szerint jóval nagyobb meglepetés volt, mint a Liverpoolé, utóbbi az elmúlt években ugyanis felnőni látszott már a topcsapatokhoz és már tavaly is képes volt a fináléig menetelni. Ráadásul a Tottenham keretét sérüllések és eltiltások is megszabdalták a kiséses szakasz alatt. Igaz, a Liverpoolnak az utolsó pillanatig vérremenő versengése volt a bajnoki címért Angliában (végül alulmaradt a Manchester Cityel szmeben), ami szintén erőt próbáló kihívás volt az oda-visszavágós rendszer mellett.

A Tottenham a B-csoport második helyét szerezte meg, úgy, hogy az utolsó forduló előtt azonos pontszámmal állt az Interrel (akik egyébként sokáig a továbbjutás kapujában álltak), igaz jobb mérleggel. Csakhogy amíg az olaszoknak hazai pályán a PSV ellen kellett minél több pontot szerezni, addig Pochettinoéknak Barcelonából kellett a lehető legtöbb egységet elhozniuk. Nos, a Tottenham kisebb bravúrt végrehajtva a 85. percben kiegyenlítve elhozott egy pontot a Camp Nouból, ami akkor vált igazán bravúrrá, amikor Milánóban szintén 1-1-es végeredménnyel lefújták az Inter-PSV találkozót, ami így angol továbbjutást jelentett. A nyolcaddöntőben a Borussia Dortmund elleni kőkeménynek tűnő párharcot némi szerencsével végül simán abszolválta a csapat (3-0, 1-0), ám a Manchester City elleni negyeddöntő már igazi horror volt (1-0, 3-4), ahol végül hajszál híján, idegenben lőtt több góllal lépett tovább az elődöntőbe a Tottenham. Erre azonban még egy lapát drámát rá tudott pakolni a londoni gárda, a döntőbejutásért az Ajax ellen idegenben három félidő után 0-3-ra állt, ám Lucas triplájával a hosszabbítás perceiben végül a maga javára fordította a mérleg nyelvét és bejutott a döntőbe.

A Liverpool sem fix biztosítékok mellett hagyta maga mögött a csoportkört, Klopp együttese a C-csoport második helyén evezett tovább a PSG mögött, ugyanannyi pontot gyűjtve, mint a harmadik helyezett Napoli, a mérleg viszont az angoloknak kedvezett. A legjobb nyolc közé jutásért, ha nem is könnyen, de magabiztosan verte a Bayern Münchent (0-0, 3-1) és mivel a csoportbeosztás során a ”halálcsoportot” vették sikerrel és a nyolcaddöntő sem volt sétagalopp, talán némileg megérdemelten jöhetett egy jutalomjáték a Porto ellen az elődöntőért (2-0, 4-1). Ami viszont az elődöntőben következett, az méltán kerül a futballtörténelem könyvének első oldalaira. A Liverpool egy 3-0-ás barcelonai vereséget fordított meg hazai pályán 4-0-val egy feledhetetlen találkozón.

Talán törvényszerű volt, hogy az elképesztő BL szezont egy könnyedén feledhető döntő kövesse, lévén a többi mérkőzéshez képest a finálé kifejezetten gyengére sikeredett. Ez már önmagában is fennállt, mint lehetőség, hiszen mégiscsak egy döntőről beszélünk, ahol a győzelem a fontos, semmi más. De ha beleszámoljuk azt, hogy az első percben befújt tizenegyes milyen mértékben borította fel a csapatok, főleg a Tottenham elképzeléseit… nos… nagyon. Sissoko kezezése nyomán a Liverpool szinte azonnal előnybe került Szalah büntetőjével és talán nem kell ecsetelni, hogy a hátul kiválóan teljesítő liverpooli fal, és a jól elé szervezett középpálya az előny tudatában milyen nehézséget tudott okozni egy nem kifejezetten jó napot kifogó ellenfélnek… nos… nagyot. A Tottenham az első játékrészben összesen kétszer tudta egyáltalán lövési kísérletig eljuttatni magát, ám kaput képtelen volt találni. A Liverpoolnak pedig semmi sem volt sürgős, a védelem hibátlanul szűrt, a középpálya összetördelte a londoniak fociját, a támadósor pedig ahol tudott zavart keltett. Sajnálatos, de egészen konkrétan ennyi történt az első negyvenöt percben.

Méginkább sajnálatos, hogy sokáig a második félidő sem hozott komoly szintlépést és bár a Tottenham helyenként tudott emelni a tempón, a komoly helyzetektől még így is messze volt, mindeközben a vörösök Milner révén majdnem eldöntöttek a találkozót a 69. percben. Pochettino pályára küldte Llorentét, remélve, hogy talán a légipárbajokból profitálhat a csapata, majd az elődöntőben hőssé váló Lucast is. Ám az igazi átütőerő nem költözött be a londoni lábakba. A van Dijk által irányított liverpooli védelmen nem lehetett fogást találni. A hajrához érkezve, ahogy egyre többet kockáztatott a Tottenham végül eljutott két komoly helyzetig, Szon és Lucas révén, de Allison bizonyította, hogy minőségi erősítéssé vált a klubnál és nem engedett be egy labdát sem kapujába. Ami az egyik oldalon pedig nem ment be, az a másik oldalon igen, a 87. percben lezárta a mérkőzést Klopp csapata: Matip kotort ki egy labdát a tizenhatoson belül az üresen álló Originek, aki tankönyvbe illő módon lőtte ki bal lábbal a hosszú alsó sarkot, mintegy 12-13 méterről.

Hogy mi állhat a liverpooli siker és a Tottenham bukása mögött az természetesen nagyon sok szempontból elemezhető. A Tottenhamet nyilvánvalóan megroppantotta a korán bekapott gól és kifejezetten kellemetlenné vált számukra a találkozó, úgy hogy végig hátrányban kellett a Pool ellen futballozni. Ez vélhetőleg a magabiztosságban és a győzelembe vetett hitben is komoly lenyomatot hagyott, amin nem is sikerült felülkerekedni. Aztán londoni szempontból történelmi dilemma marad az is, hogy érdemes volt-e a két hónapig tétmeccset nem játszó Harry Kane-t a kezdőbe jelölnie Pochettiononak? Egy biztos a statisztikai adatok szerint és a látottak szerint is gyenge meccset futott az angol válogatott csatár…ezzel együtt azt is nehéz lett volna elképzelni, hogy ne kapjon helyet a Tottenham csillaga a kezdőben, amennyiben valóban száz százalékos állapotban volt. Összességében véve, amire az eddigi mérkőzésein kritikus pillanataiban képes volt a londoni gárda, azaz megújulni és helyenként talán a valós tudása fölé is emelkedni, arra most nem és ezt a vérprofin játszó Liverpool meg is büntette.

A Liverpool sikereit kutatva már jóval messzebbre menően állapíthatunk meg tényeket. Elsősorban Jürgen Klopp évek óta tartó, következetes csapatépítésében kell keresni a siker kulcsát. A Poolnál ugyanis a játékosigazolásoktól kezdve a taktika kidolgozásán át, a csapatépítés minden egyes részletét nagy szakértelemmel végezte a német tréner és erre az évre a Liverpool Európa talán legjobb csapatává tudta kinőni magát, ráadásul a vörösök esetében nem átmenetinek tűnik ez a felépítmény. Ami a döntőt illette: Nos, tény, hogy a korai vezetés igen kényelmes helyzetbe helyezte a Liverpoolt, ettől függetlenül nagyon határozott és sokkal élesebb volt mindvégig a győztes, úgy tűnt végig jobban hitt és jobban akarta a sikert. Lévén döntős tapasztalattal is rendelkezett már Klopp együttese, ezen a téren is profibb tudott lenni a Tottenhamnél és gyakorlatilag egy percre sem engedte ki kezéből az irányítást. Ha pedig egy kézzelfogható különbséget is meg kéne nevezni: Érdemes megnézni, hogy a két csapat esetében milyen minőségi különbséget jelentettek a cserék. Amíg Llorente és Lucas nem tudott zavart kelteni a liverpooli védelemben, addig a másik oldalon Milner közel járt a gólhoz, Origi pedig be is talált.

Ha végig tekintünk az idei BL évadon, akkor azt hiszem, kétség sem férhet ahhoz, hogy jó helyre került a trófea és a következő évben bizony fel kell kötnie a nadrágot a nagycsapatoknak ahhoz, hogy beérjék az angolokat. Az elmúlt évek meghatározó BL szereplői ugyanis javarészt épp csak csapatépítésbe kezdenek majd, miközben az angol topcsapatok többnyire készen vannak már…

Tottenham Hotspur – Liverpool                 0-2 (0-1)

Tottenham: Lloris – Trippier, Alderweireld, Vertonghen, Rose – Winks (Lucas Moura, 66.), M. Sissoko (Dier, 74.) – Eriksen, Alli (Llorente, 82.), Szon Hung Min – Kane.
Liverpool: Alisson – Alexander-Arnold, Matip, Van Dijk, Robertson – Fabinho, Henderson, Wijnaldum (Milner 62.) – Szalah, Roberto Firmino (Origi, 58.), Mané (J. Gomez,90.).
Gólszerző: Szalah (2. – 11-esből), Origi (87.)

 

Football Factor webshop:

NIKE focicipők

ADIDAS focicipők

Football kiegészítők

Pásztor Zsolt

Pásztor Zsolt vagyok, diplomámat a BGF Kommunikáció és médiatudomány szakán szereztem. A labdarúgást édesapámnak köszönhetően szerettem meg és most már évtizedes távlatokban beszélhetünk erről a kapcsolatról. Egybekötve a tanulmányaim során, az írásról szerzett tapasztalataimat és a foci szeretetét, született meg anno az elhatározás, hogy blog formájában igyekszem majd néhány gondolatot átadni. Elsősorban a spanyol és a magyar foci követője vagyok, tehát a bejegyzéseim főként ezekben a témakörökben lesznek közzé téve.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.