Az utánpótlás-nevelés módszertana
Sporttudomány

Az utánpótlás-nevelés módszertana

Ebben a hónapban kétrészes cikket szenteltem az utánpótlás-képzés témakörének, amelyben főként az utánpótlás-képzés alapelveiről volt szó. Végigvettem korosztályról-korosztályra, hogy mik a legfontosabb képzési elvek, célok, életkori sajátosságok. A didaktikára, módszertanra is kitértem érintőlegesen, ám ezt a témát még jobban is körül lehetne járni. Ebben a cikkben pedig ezt fogom tenni. Tekinthető tehát ezen írás egyfajta folytatásának is az utánpótlás-képzéses cikksorozatnak, ám valamelyest különbözik ettől, hiszen ebben inkább, ahogyan már korábbi szakmai cikkekben is itt, a Football Factor Blogon, módszertanról, pedagógiáról, a gyerekekkel, utánpótlás-korú focistákkal való bánásmódról lesz szó.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni a már ezen a blogon is korábban körüljárt témát, hogy abban a korosztályban, amit most vizsgálunk (tulajdonképpen U7-től U19-ig, de legfőképpen innen a kisebb korosztályok sajátossága ez), az edzőnek legalább olyan jó, ha nem jobb pedagógusnak is kell lennie, mint sportszakembernek. De miért is van ez?

Azt gondolom, elég, ha csak egy példával szemléltetem az állítás helyességét. Egy nagyon fontos alapelv, gondolat az a neveléstudományban, hogy a dicséret jobban motivál, mint a leszidás. Persze nem egységesen jellemző ez minden gyerekre, de a nagy átlagra igaz ez a megállapítás. Ha az edzőnek van akár csak minimális pedagógia tudása, akkor bizonyára ezt is tudja. Így az edzések, meccsek alatt nem minden rossz mozdulat után hangosan ordibálva, gyakran vulgáris kifejezéseket sem nélkülözve (ez utóbbi negatív hatásaira, főleg serdülő kor előtt, azt hiszem, nem kell külön kitérnem) szidja le a játékosait, hanem inkább azt emeli ki, hogy mi volt jó abban, amit a pályán véghezvittek. Persze a hibajavítás nem maradhat el – és nagyon is fontos -, de tudnia kell az edzőnek, hogy amennyiben azt szeretné, hogy ifjú játékosa motivált maradjon, akkor azokat a dolgokat is ki kell emelnie, amelyek tetszettek neki.

Egy másik aspektusa ennek, hogy a legtöbb szülő nem azért viszi le a gyerekét először fociedzésre, mert mindenáron válogatott labdarúgót szeretne belőle nevelni, neveltetni. Sokkal fontosabb neki, hogy a gyereke mozogjon, és ne csak fizikálisan, de mentálisan is egészségesebbé váljon, nevelődjön, formálódjon a személyisége azáltal, hogy edzésre jár. Aki gyerekkorában rendszeresen sportol, edzésre jár, az rengeteg dolgot megtanulhat ez által, ehhez kétség sem fér. De nyilvánvalóan a szülő „nem arra fizet be”, hogy az edzők a gyerekén töltsék ki a dühüket, vagy, hogy úgy jöjjön haza a gyerek edzésről, hogy semmi kedve nincs elmenni a következőre, mert nem kér többet az edzésből, mert nem dicsérik meg sohasem.

Az pedig már csak ráadás, hogy – ha már a szülőket emlegettük -, gyakran ez a fajta rossz beidegződés, hogy nem dicsérettel motiválunk -, a pálya mellett az edzést vagy a meccset figyelő szülőkre is ráragadhat, és elkezdenek ők is bekiabálni bizonyos kritikákat a pályára, sokszor minősíthetetlen hangnemben. Abban pedig alighanem minden edző egyetért, hogy nincs károsabb annál, mint amikor a szülő kiabál be dolgokat a pályára. Aki akárcsak egyszer is volt utánpótlás-meccsen, Bozsik-tornán, kisebb gyerekeknek tartott fociedzésen, vagy vezetett már ilyen edzést, az pontosan tudja, hogy miért van ez így, azt hiszem, külön nem kell kitérnem a magyarázatra.

De akkor pontosan mit és hogyan kell csinálni egy utánpótlás-edzésen?

Először is, tekintsük az edzőképzés 10 ajánlását egy jó edzéshez!

Azonos bánásmód:

Minden gyerek egyformán fontos és figyelemre méltó. Egyéni különbségek figyelembevétele. Az átláthatóság megelőzi a félreértéseket.

Pozitív tanulási légkör:

A félelemmentes, a kreativitást elősegítő légkör erősíti a tanulás sikerét. A tartalmak didaktikusan kerülnek átadásra. A humor és a tombolási fázisok kiegészítik a gyerekeknek megfelelő tanulást.

Életkörülmények figyelembevétele:

A gyerekek életkörülményeivel az edzőknek tisztában kell lenniük, és a pedagógiai munkájukba ez bele kell, hogy tartozzon. A tanácsadói funkció a szülők bevonásával történjen.

Normák és értékek:

Társadalmi és az egyesület normái és értékei gondoskodnak a rendes együttlétről és azonosulásról, valamint a nevelési feladatot is megvalósítják.

Közös szabályok:

A szabályok biztosítják a súrlódásmentes edzést. Egy közös képviselet és egy tiszteletteljes bánásmód egymás között, mindenkire érvényes.

Teljesítménykényszer, nyomás elkerülése:

Minden játékos kap elegendő időt a saját egyéni tanulási tempójának megfelelően. Visszajelzések, és a szükséges tanulási idő mindenki számára biztonságot ad.

Motiváció:

Mind a tréning felépítésében, mind az edzői cselekedetében az edző kimutatja lelkesedését a csapat és a sport iránt, így példaként is szolgál, ösztönzi játékosait.

Együtt játszás és bemutatás:

A gyerekek sokat tanulnak utánzás alapján. Az edző a csapat részeként, valamint példaképként bemutatja a gyakorlatokat és aktívan játszik a kis futballistákkal.

Önbizalom erősítése:

A dicséret önbizalmat ad. Ez a pozitív erősítés ugyanolyan központi eleme a gyerekekkel történő bánásmódnak, mint az egyszerű feladatok közvetítése.

A gyerekekkel törődés:

A lényeg mindig a gyerek, minden lelkesedésével és gondjával. Az edző minden esetben közvetlen partner és bizalmi személy, legyen szó örömről vagy akár gondról.

Ezeken kívül is vannak bizonyos alapelvek, fogalmak, amikkel érdemes tisztában lenni, és ezeket az edzésen megvalósítani. Nézzünk ezek közül néhányat!

Örömfaktor:

A gyakorlási- és a játékformák változatosak, és a gyerekek egyéni hajlamait is tartalmazzák. Az eszközök és a labdák a mozgásrepertoár folyamatos fejlődését biztosítják. A kisebb csoportok megadják az intenzív gyakorlás lehetőségét. A gólok pedig a futballhoz feltétlenül hozzátartoznak.

Sikerélmények:

A tréningcsoportok és csapatok beosztása differenciált teljesítmények alapján történik, a játékosok megszégyenítése nélkül. Egy belső megkülönböztetés, egyéni teljesítmény alapján sikerélményeket biztosít. A feladatok nem becsülhetik a játékost sem alá, sem túl.

A mozgási tapasztalatok nem hibák:

A mozgási folyamatok és feladatok érthetően magyarázatra, valamint követhetően korrigálásra kerülnek, ahelyett, hogy a hibákat kritizálnák. Az edző általi bemutatás alátámasztja a tanulási folyamatot. Az egyéni próbálkozás új tapasztalatokat teremt, a dicséret pedig megerősíti a játékost.

Önálló személyiségek:

A gyerekek korán tudnak kisebb feladatokért felelősséget vállalni. A fel- és leépítések alkalmával bevonásra kerülnek és közben egymást segítik. A tréningtartalmakra vonatkozó kívánságcédula bevonja az érdeklődésüket.

Támogatás, barát, segítő:

Az edző mindig a gyerekek példaképe. A gondozás ezért a tréningidőn kívül is tart. Az edző, türelmével és megértésével mindig megszólítható partner a gyerekek (és szülők) problémájára.

Szabad terek:

A szabad terek lehetőséget adnak a kreativitásnak. Lehetőséget biztosítanak fontos interakciós folyamatoknak azonos korosztályú gyerekekkel. Ugyanakkor fontos mozgási tapasztalatot is biztosítanak, szabad és önálló kipróbálással és gyakorlással.

Láthatjuk tehát, hogy nem olyan könnyű kérdés az utánpótlás-nevelés módszertana, mint ahogyan azt gondolnánk. De még fontosabb az a megállapítás, hogy ez egy igenis fontos része az edzői munkának, hivatásnak, és érdemes rá nagy hangsúlyt fektetni.

 

Nézd meg Webshopunkat is!

MAGYAR VÁLOGATOTT felszerelések

LEGÚJABB FOCILABDÁK

ADIDAS FOCICIPŐK

NIKE FOCICIPŐK

UTCAI CIPŐK

FOOTBALL KIEGÉSZÍTŐK

Kovács Gergő

Kovács Gergő Péternek hívnak, 18 éves vagyok, jelenleg a BME-n tanulok villamosmérnöknek. Nagyjából 4 éve kezdtem el blogírással foglalkozni, az általam létrehozott Magyar Foci Blogot is azóta szerkesztem. Cikkeimet a Football Factor Blogon főként szakmai témákban írom, de célközönségemnek az egész magyar futballtársadalmat tekintem: írásaim között a szakemberek mellett a szurkolók is megtalálhatják a számukra hasznos tartalmakat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.