A válogatott legyőzte a törököket, és feljutott az A-ligába!
Magyar foci

A válogatott legyőzte a törököket, és feljutott az A-ligába!

Ki gondolta volna szeptemberben, a Nemzetek Ligája kezdete előtt, hogy az utolsó forduló előtt azt fogjuk írni, hogy a magyar labdarúgó-válogatott versenyben lesz az A-ligába jutásért! Az Oroszország, Törökország, Szerbia, Magyarország csoportban leginkább a tisztes helytállás, esetleg a kiesés elkerülését tűzhettük ki előzetesen, a törökök elleni mérkőzés előtt pedig minden várakozást felülmúlva úgy állt a dolog, hogy a bentmaradás már biztos, cél a B-ligából történő feljutás!

A sorsunk nem teljesen a saját kezünkben volt, hiszen Oroszországnak semmiképpen sem szabadott győznie Szerbia ellen ahhoz, hogy mi fel tudjunk jutni. És persze a mi mérkőzésünk sem ígérkezett könnyűnek, hiszen a törököknek a mérkőzés előtt nem volt biztos még a következő kiírásbeli B-ligás tagsága, és nyilvánvalóan a visszavágási vágy is fűtötte őket, hiszen a sorozat első fordulójában 1-0-ra nyerni tudtunk ellenük Szoboszlai emlékezetes szabadrúgásgóljával.

Az biztos volt, hogy ő ma nem lő gólt, ugyanis visszatért csapatához annak érdekében, hogy a hétvégén már játszani tudjunk, ellenben visszatért eltiltásából Fiola Attila és Szalai Attila, akik rögtön a kezdőcsapatban kaptak helyet. Bekerül Loic Nego is, aki először kezdett a válogatottban, valamint Könyves Norbert is a kezdőben kapott helyet, a szerbek elleni meccshez hasonlóan ezúttal is csapatkapitány Nikolics Nemanja mellett.

A jelentős számú hiányzó ellenére a szakmai stáb úgy döntött, hogy nem hív be új embert az év utolsó válogatott meccsére, de azt se felejtsük el, hogy a török válogatottat is elhagyta néhány kulcsembere a napokban, így ők se az „eredeti” keretükkel érkeztek.

Az elmúlt 13 meccsen Törökország egyetlen egyszer szenvedett vereséget – épp ellenünk – így nem mondhatni, hogy túlságosan rossz periódus után érkezett a hazáját egyszer már VB-bronzéremig (2002-ben) vezető Senol Günes csapata.

Nem indult túlságosan nagy iramban a találkozó, de a mérkőzés elején inkább a mi akaratunk érvényesült, igaz nagy ziccerig nem sikerült jutni, kisebb helyzeteink adódtak csak. A találkozó színvonala alulmaradt az előző, szerbek elleni meccshez képest, igaz, ez nem feltétlenül volt hátrány a számunkra.

Néhány játékosunkon a fáradtság jelei mutatkoztak, viszont voltak igen jó egyéni teljesítmények is ebben a meglehetősen tartalékos magyar csapatban. Könyves Norbert például remekül vette fel a harcot az igen kemény és határozott török védőkkel, Nagy Ádám egy héten belül a harmadik meccsén is remekül forgatta a középpályát, Szalai Attila pedig magabiztos játékkal tért vissza – az első félidő alapján mindez elmondható volt.

A beadásokkal, bepasszokkal, indításokkal főként Nikolicsot keresték a társak, ám a fehérvári csatár sajnos rendre lemaradt ezekre, hol túl hosszú, hol túl rövid labdákat kapott, de olyan is előfordult, amikor ő hozott rossz döntést.

A félidő elején a vendégek kevésbé voltak veszélyesek a magyar kapura, a legnagyobb helyzetük a meccs ezen szakaszában talán Calhanoglu viszonylag távoli szabadrúgása volt, amelyet azonban Dibusz védeni tudott. A világ egyik, ha nem a legjobb rúgótechnikával rendelkező játékosa nem tudta megtréfálni a Ferencváros kapusát, igaz, a távolság jelentős volt.

A félidő második felében viszont inkább Törökország irányította a játékot, a legnagyobb lehetőségeiket ekkor alakították ki, már ami az első játékrészt illeti. Ezek közül is kiemelkedik a 40. perc eseménye, amikor Karaman célozta meg a jobb alsó sarkot, de Dibusz végül hárítani tudta a kellemetlen lövést.

Összességében viszont jól állták a kisebb-nagyobb török rohamokat a védőink, és mivel nem hemzsegtek a kihagyhatatlan helyzetek egyik kapunál se, így nem volt meglepő, hogy 0-0-val vonulhattak pihenni a csapatok, és abszolút megvolt mindkét csapatnak az esélye arra, hogy a második félidőben a maga javára fordítsa a találkozót.

A második játékrész sem indult túlságosan nagy tempóval, egyik csapat sem akarta eltámadni magát, mindkét fél inkább a biztos védekezés mellett tette le a voksát. A szünetben kettőt cserélt a Marco Rossit helyettesítő Gera Zoltán vezette stáb: Könyves és Kalmár jött le, helyüket Varga Kevin és Cseri Tamás foglalta el.

Elmondhatjuk, hogy mindketten jól álltak be, több, mint jól sikerült pótolniuk a lecserélt két játékost. Varga kifejezetten ígéretesen mozgott, lendületet vitt a támadásainkba, a cselei is többségében jól sikerültek.

Ennek ellenére némiképp váratlanul jött a magyar gól az 57. percben: a török kapus, Günok passzolt rosszul, a szituációból végül Varga lőhetett kapura a tizenhatoson belülről, meg is tette, de a jobb kapufára tudta tolni az ellenfél hálőre, a kipattanót azonban Sigér Dávid lábára rúgta Kabak, onnan pedig a kapu vágódott a játékszer! 1-0, vezetünk! És hát ki másról pattanjon befelé a labda, mint a mindig a kapu elé érő Sigérről?

A 64. percben Nikolicsot Gyurcsó váltotta, a kapitányi karszalag így Dibuszhoz került. A gól nem fogta meg a török csapatot, igyekeztek támadni, de szerencsére minket sem kellett félteni, nem álltunk vissza teljesen.

Günes jópár cserével igyekezett frissíteni csapatán, kellett a törököknek a pont a B-divízióban való maradáshoz.

A 70. percben Varga cselezte jól magát tisztára a jobb szélen, majd Negohoz passzolt, aki tekert, de csak a jobb kapufa mellé. A másik oldalon is volt egy nagy helyzet: Calhanoglu vette célba a kaput, de Dibusz védett nagyot. Könnyen lehet, hogy kéz is volt nálunk, de szerencsére a játékvezető sípja néma maradt – immár másodszorra, hiszen az első félidőben is volt egy ilyen szituáció, amikor megúsztunk egy lehetséges tizenegyest…

A 74. percben Hangyát Holender váltotta. A mérkőzés ezen szakaszában meglehetősen szétszakadt a pálya, a törökök támadtak, mi meg próbáltunk kontrázni, túl sok középpályás játékról nem nagyon lehetett beszélni. Nem állíthatjuk, hogy nem alakítottak ki veszélyes helyzeteket Calhanogluék, de vagy a védők voltak jó helyen, vagy pedig Dibusz Dénes tudott hárítani – remekül pótolta ezúttal (is) Gulácsi Pétert a Fradi-kapus.

A hajrá nem telt túl eseménydúsan, erőlködött Törökország válogatottja, de a gólt nem ők, hanem mi szereztük a végén! Egy szöglet után Varga Kevin iramodott meg, ugyan üldözte két védő, de gyorsabb volt náluk, kapura vihette a labdát, majd nagyjából a tizenhatos vonalától, kissé kisodródott helyzetből lőtt, és szerzett gólt! 2-0, eldőlt!

Nem játszottunk a legjobban meg a legszebben, de mindenki megtette a magáét, és a törökök sem állítottak minket megoldhatatlan feladat elé – megérdemelten győzött tehát a magyar válogatott!

De, ami a legfontosabb: mivel Szerbia 5-0-ra legyőzte Oroszországot, Magyarország ezzel a győzelemmel feljutott az A-ligába! Hatalmas meglepetés, nem hiszem, hogy akad olyan szurkoló vagy szakember, aki a sorozat kezdete előtt nagyobb esélyt adott arra, hogy feljutunk, mit arra, hogy kiesünk a B-ligából! Magyarország Oroszországot, Szerbiát és Törökországot is maga mögé utasította, a csoportutolsó végül az utóbbi válogatott lett ezzel a budapesti vereséggel, így ők két év múlva a C-ligában folytatják majd. De erre a feljutásra még annál is jóval kevesebb esély mutatkozott, mint arra, hogy kijutunk az EB-re…

Hihetetlen volt ez az ősz a válogatott számára: három győzelmet aratott a Nemzetek Ligájában, oda-vissza verte a törököket, Belgrádban pedig a szerbeket, vereséget pedig egyetlen egyszer szenvedett, még Oroszországtól itthon, szeptemberben, de ott is nagyon kicsi hiányzott csak a pontszerzéshez. Ehhez persze még hozzájön a pótselejtező sikeres megvívása (Bulgária és Izland legyőzésével), amely a válogatott fő célja volt idén.

Folytatás jövőre – reméljük, hasonló sikerekkel!

 

Nézd meg Webshopunkat is!

MAGYAR VÁLOGATOTT felszerelések

LEGÚJABB FOCILABDÁK

UTCAI CIPŐK

EXKLUZÍV FOCICIPŐK

KAPUSKESZTYŰK

FOOTBALL KIEGÉSZÍTŐK

Kovács Gergő

Kovács Gergő Péternek hívnak, 18 éves vagyok, jelenleg a BME-n tanulok villamosmérnöknek. Nagyjából 4 éve kezdtem el blogírással foglalkozni, az általam létrehozott Magyar Foci Blogot is azóta szerkesztem. Cikkeimet a Football Factor Blogon főként szakmai témákban írom, de célközönségemnek az egész magyar futballtársadalmat tekintem: írásaim között a szakemberek mellett a szurkolók is megtalálhatják a számukra hasznos tartalmakat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.