A nagy Herczeg
Magyar foci

A nagy Herczeg

A karácsonyfát rég lebontották már, és bár elfért volna mellette, körülötte, a felaggatott szaloncukrok sűrűjében, a díj január első napjaiban is jó helyre került.

Herczeg András, a DVSC vezetőedzője lett a 2017-es év sportembere Debrecenben.

Ízlelgeti az ember a mondatot, mint a ciklámenszínű celofánba csomagolt, csábító kókuszos vagy zselés édességet, és nem csupán az NB I-ért lelkesedő, meccsnapon sálba, zászlóba burkolózó futballrajongónak, hanem a közvetlen környezetnek, a Loki szurkolóinak sem lehet keserű a szájuk íze.

A piros-fehérek tudniillik messziről indultak és messzire jutottak – a megmentővel a kispadon. 2017. május 20-án nem a kora nyarat idéző hőmérséklet következtében lehetett melegük a debreceni drukkereknek, hanem legfőképp az élmény miatt. Sokkhatással vegyített fejbekólintás volt a javából, hiszen a(z akkor még nem) bajnok Budapest Honvéd gyakorlatilag kiütötte saját pályáján a hajdúsági együttest.

A fővárosiak már a félidőben 3–0-ra vezettek, és bár a szünetet követően magasabb tempóra kapcsolt, loholt az eredmény után a Loki, csak a felzárkózás sikerült, mert 2–3 után Eppel Márton és Koszta Márk révén bevitte a kegyelemdöfést a kispesti gárda.

A modern, máskor mámoros, de minimum zajos, élettel teli arénában hazai oldalon síri csönd honolt. Egy fordulóval a bajnoki zárás előtt az elkeseredett nézők már NB II-t vizionáltak ceglédi, csákvári, békéscsabai, zalaegerszegi és dorogi fellépéssel, csak a Debreceni VSC vezetői hittek magukban – és Herczeg Andrásban.

Az addigi tréner, Leonel Pontes szolgálatait megköszönve felállították a portugált a kispadról, és a sorsdöntő, Diósgyőr elleni idegenbeli derbi előtt a szemüveges szakembert ültették a helyére. Ma már pontosan tudjuk, hogy a húzás bejött, hiszen a 2016/2017-es szezon utolsó, 33. fordulójában Mezőkövesden összecsapó, szintén a kiesés rémétől fenyegetve pályára lépő Diósgyőr és a Debrecen párharcát utóbbi nyerte 3–1-re.

És hogy az élet a legjobb forgatókönyvíró, azt jelzi, a pontvadászat ,,lefújásakor” mindkét alakulat a vonal felett maradt, így volt miért ünnepelni, volt miért lelkesnek maradni.

A nyár azonban így sem telt nyugalomban.

A játékosok persze pihentek, feltöltődtek, elutaztak gyerekestül, nagymamástul, kiskutyástul a horvát tengerpartra vagy a szerelem szigetére, Ciprusra, de a vezetők számára a legforróbb évszak nem a kikapcsolódásról szólt. Tudták, hogy mit, illetve kit akarnak a kispadon látni, de nem sejtették, mi a tréner terve.

Herczeg András megfontolt ember, hiszen hatvanegy esztendősen megélt már ezt-azt a karrierje során, márpedig a DVSC valaha volt legsikeresebb mestere – aki pálya- és vezetőedzőként öt bajnoki címnek, két Magyar Kupa-diadalnak, valamint Bajnokok Ligája- és Európa Liga-csoportkörbe jutásnak volt részese az elmúlt bő egy évtizedben – korábban többször is kinyilvánította, lenyilatkozta, nem hiányzik számára a napi stressz.

A beugróból lett megmentő ugyanis nem szakadt el a piros-fehérektől, a DVSC Utánpótlás Nevelő Kft. ügyvezetőjeként tett rendkívül sokat a helyi fiatalokért. Az utánpótlásért, amelyhez bátran nyúlt, miután felszállt a füst és kiderült, hogy továbbra is a Lokit, a 2000-es évek legmeghatározóbb NB I-es alakulatát irányítja.

A nyitány azonban nem sikerült fényesre, mivel az első öt játéknapon mindössze két pontot gyűjtött a piros-fehér sereg, és ekkor megkondultak a vészharangok. A pesszimistábbak már kiesés elleni küzdelmet vizionáltak, a múlt megismétlésétől tartottak, de a 6. fordulóban valami megváltozott. A Vasas érkezett a Nagyerdei Stadionba, ahol a Loki negyvenöt perc alatt lefutballozta az angyalföldieket.

A meghökkent publikum nem értette, mi történt a kedvencekkel és legfőképp mi történik velük, de megünnepeltek minden gólt, tán jobban is, mint korábban bármikor, és a kedvüket még az sem rontotta el, hogy a vendégek alakították ki a 4–1-es végeredményt. Ezen a meccsen robbant be a köztudatba a Loki szépreményű ifjúja, Varga Kevin, aki góllal és remek cselekkel, no meg pazar átadásokkal vétette észre magát, és ezen a találkozón került vissza a Vasutas a helyes vágányra.

Innentől száguldott, robogott a Loki, mintha kicserélték volna. És nincs ebben semmi barokkos túlzás, hiszen a fővárosiak elleni győzelmet nyolc, veretlenül megvívott találkozó követte. Beérett a munka, és ezúttal is kiderült, érdemes bízni a fiatalokban, hiszen Kinyik Ákos, ifjabb Szatmári Csaba vagy éppen Kuti Krisztián értéke a Debrecennek, a jelenleg 31 ponttal a Ferencváros és a Videoton mögött bronzérmes pozícióban telelő DVSC-nek. Kellett ehhez persze valaki, aki ért a játékosok nyelvén, aki erőt és önbizalmat pumpál a futballistáiba, aki nem fél megkockáztatni a fiatalok beépítését.

Ő Herczeg András, a 2017-es év sportembere Debrecenben.

Méltán, megérdemelten.

Horváth M. Attila

Bogomil Rajnov bolgár író szerint az élet mindig a legkellemetlenebb dolgot hagyja a végére, mintegy desszert gyanánt. Azt már viszont én teszem hozzá, hogy a futball olyan édesség, amely bármely napszakban fogyasztható, nem hizlal, és ha nincs, elvonási tüneteket okozhat. Közel másfél évtizedes tollforgatói tapasztalat, illetve több mint tíz esztendeje íródó blogos múlt (Foci a köbön) mondatja ezt velem – amit nem is cserélnék el semmire.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.