Döntetlent játszott, de kiesett az Európa-ligából a Ferencváros
BL,kupák, válogatottak

Döntetlent játszott, de kiesett az Európa-ligából a Ferencváros

Az utolsó Európa-liga csoportmérkőzésére a Ludogorets Razgrad ellen készülhetett a Ferencváros, és a legfőbb célja a magyar csapatnak egyértelmű volt: győzni, és ezáltal kivívni a továbbjutást, és a tavaszi, egyenes kieséses szakaszos szereplés jogát. És persze nemcsak a csapat volt bizakodó és motivált, hanem minden fradista szurkoló (és talán a magyar fociszeretők nagy része) is remélte, hogy ez csak a csoportmeccsek közül lesz utolsó EL-találkozója a Fradinak, és láthatjuk még a budapesti zöld-fehéreket a legjobb 32 között is vitézkedni.

Ehhez pedig – mint azt már említettem –egy másik zöld-fehér színű klub, a bolgár kirakatcsapat, a Ludogorets ellen kellett győzelmet aratni. Nem az FTC volt az esélyes, ezt mindenki tudta, hiszen hiába győzött itt nyáron 3-2-re a BL-selejtezőben a magyar bajnok, ez már egy másik Ludogorets volt, erről a 3-0-ra elveszített, Budapesten rendezett „odavágón” meggyőződhettünk.

Legutóbb egyébként a Debrecent láthattuk magyar csapatként nemzetközi kupában tavasszal, de az nem volt klasszikus „csoportkörös továbbjutás”, „csupán” annyi kört tudtak menni az akkor még létező UEFA-kupában, hogy tavaszra is jutott meccsük. Így hát a Fradira várt az a feladat, hogy első magyar csapatként jusson tovább európai kupa csoportköréből.

A találkozóra szép számú magyar drukker is elkísérte kedvenceit, szinte hazai pályát teremtve Razgradban. Nagyon fontos volt, hiszen tudtuk: kell a biztatás, ugyanis amelyik csapat kikap, az kiesik. Ilyen előzmények után kezdődött meg tehát a „sorsdöntő” Európa-liga csoportmeccs, a Ludogorets – Ferencváros találkozó.

Szerencsére azt sikerült elkerülni, amit a Groupama Arénában nem: gyors gólt kapni, és hamar lefutottá tenni a meccset. Nem kezdett egyik csapat se a legnagyobb iramban, és az első percekben egyik sem tudott a másik fölé nőni. Ami a Ferencvárossal kapcsolatban észrevehető volt, az az, hogy egyrészt nem játszottak teljesen alárendelt szerepet, valamint, hogy támadóbb szellemben léptek pályára, mint jónéhány korábbi meccsükön az EL-ben (ez alól talán csak a legutóbbi, Espanyol elleni a kivétel).

A bolgárok legtöbbször abból tudtak veszélyeztetni, hogy a bal oldalukon Wanderson csinálta meg jól a cselt, ezeket szerencsére Dibusz fogni tudta. Valamint a Fradi védőinek bizonytalanságai is sajnos a helyzeteket kínálta tálcán az ellenfélnek, volt, amit megúszott a magyar csapat, de eléggé bosszantó módon az első félidő egyetlen gólja ebből született: a 24. percben Botka vesztett el egy labdát, Marcelinho indította be Lukokit, és hiába jött ki rá Dibusz, már nem tudta védeni a kongói támadó lövését.

Ezzel szerzett vezetést a Ludogorets, viszont ezt megelőzően nem sokkal volt egy egyáltalán nem elhanyagolható momentum: a 20. percben Isael beadásába kezezett bele egyértelműen Cicinho a tizenhatoson belül: a feje fölött gyakorlatilag beleütött a labdába a brazil. A játékvezető sípja azonban néma maradt, nem ítélt büntetőt, ami hatalmas hiba volt a részéről.

Szerencsére nem omlott össze a Ferencváros, támadott a magyar csapat, sőt, hátrányban többet is kockáztatott, mint korábban, sőt, talán is az is megkockáztatható, hogy kezdte átvenni az irányítást a mérkőzésen. Ami viszont tény, hogy többet támadott, mint a razgradi klub, már, ami az első félidő második felét illeti. Elsősorban Isael, Boli, és Tokmac volt aktív, főként az első két játékos játszott kifejezetten jól.

Isael például adott egy szenzációs labdát Tokmacnak, aki a kapu előtt nem tudta levenni azt, pedig egyértelmű gólhelyzet lehetett volna belőle. Majd egy szögletet követően Frimpong elé került a labda, aki nagyjából 5 méterről lőtt kapufát! Hihetetlen, mi maradt ki, és nem ez volt az első nagy helyzetet az FTC-nek! Sőt, utána nem sokkal Boli ollózott a kapura, gyönyörű megmozdulás volt, csak nem sikeresnek nem volt sikeres.

És ha már előbb említettem a szögletet: meglepően sok, összesen 9 (!) szögletet végzett el a Ferencváros az első félidőben – nagy kár, hogy egyet sem sikerült gólra váltani, pedig volt, amikor nem sok hiányzott… És sajnos nemcsak sarokrúgások után maradtak ki Fradi-helyzetek, többször adódott nagy lehetőség a vendégjátékosok előtt, de csak nem jött össze egyetlen találat sem az első félidőben.

1-0-val ért véget így az első 45 perc, amely után elmondhattuk, hogy a Ludogorets egyáltalán nem volt olyan magabiztos, mint ezt megelőzően a Fradi otthonában, így egyáltalán nem mondhattuk, hogy esélye sem lett volna az egyébként igen aktív, egészen jól játszó vendégcsapatnak. Másrészt pedig azt is megállapíthattuk, hogy a játékvezető, Matej Jug eléggé ellenünk fújt – egy ilyen helyzetben nem megkapni egy teljesen egyértelmű tizenegyest: minden, csak nem előny.

A második játékrész kezdetén némiképp offenzívebben lépett fel a Razgrad, kissé félő volt, hogy eldöntik a találkozót már a félidő elején. Szerencsére nem így lett, de az idő így is egyre inkább nekik dolgozott, ugyanis még a döntetlennel is ők mehettek volna tovább.

A 60. perc környékén kezdett visszajönni a meccsbe a Fradi. Isael továbbra is kulcsfigurája volt csapata támadásainak, volt egy szabadrúgása, illetve ahogyan az első félidőben, úgy a másodikban is ő lövöldözgette be a szögleteket a kapu elé, de azért az látszott: egymaga kevés lesz ahhoz, hogy megfordítsák a mérkőzést. De a küzdésre egyáltalán nem lehetett panasz: érződött, hogy az utolsó fél óra elérkezésével Sergei Rebrov együttese rátett egy lapáttal, próbálták még jobban erőltetni a támadásokat.

De hiába, ha olyan helyzeteket hagytak ki, mint például a 68. percben: Tokmac centerezett zseniálisan középre, Isaelig el is jutott a labda, de a brazil szinte az üres kapu előtt hibázott alig 4 méterre attól.

A 78. percben cserélt először Rebrov, Sigért Skvarka váltotta. Fogyott az idő, kellett a Fradi-gól, de egyre inkább úszott el az a bizonyos hajó. És ez amiatt volt felettébb frusztráló, mert nem igazán villantottak semmi extrát a bolgárok, ráadásul a helyzetek is megvoltak, és nem játszott bántóan alárendelt szerepet a kilencedik kerületi klub.

Az utolsó tíz perc elején Isael bombázott a kapura, Iliev kivédte, jött Boli, aki ugyan lesen volt, de belerúgott a kapusba, így remek alkalmat szolgáltatott a bolgár hálóőrnek az időhúzásra. Rebrov utolsó két cseréjét is ezidőtájt használta ki, méghozzá egyszerre: Kharatint Ihnatenko, Bolit pedig Signevich váltotta. Érdekes, maradjunk annyiban…

Éppenhogy megkezdődött volna a hosszabbítás, amikor a Ludogorets végleg eldöntethette volna, de Blazic a gólvonalról húzta ki a labdát; Dibusz már verve volt. A másik oldalon Isaelnek volt egy nagy helyzete, az még fölé ment, majd Signevich közvetlenül a lefújás előtt már betalált! 1-1, de ez a gól már sajnálatos módon túl későn jött, érdemi esély már nem volt a fordításra. Így döntetlennel, 1-1-gyel zárult a találkozó.

Ezzel tehát kiesett a Ferencváros az Európa-ligából, a csoportja harmadik helyén végezve. Összesen 7 pontot tudtak gyűjteni a zöld-fehérek, az Espanyol és a Ludogorets végzett az első két helyen, “csak” a CSKA-t sikerült megelőzni. Fájó, mert csak egyszer kapott ki a Fradi, ugyanakkor az érem másik oldala az, hogy győzni is csak egyszer tudott. És azért is fájó ez, mert pont ezen a meccsen volt az, hogy simán meg lehetett volna a továbbjutás, meg is voltak a helyzetek, nem is a legjobb formájában lévő Ludogorets volt a mostani ellenfél, de hiába…

De alapvetően dicséret illeti az FTC-t, mert jelentősen túlteljesítette az elvárásokat és a várakozásokat. Abszolút felrúgták a papírformát azzal, hogy harmadik helyen végeztek a csoportban, és gyakorlatilag az utolsó meccs utolsó másodpercéig megvolt az esély – és ez itt most szó szerint értendő. A Ferencváros Európa-liga szerepléséről egy hosszabb értékeléssel majd a napokban fogok foglalkozni egy másik cikkben, erről most egyelőre ennyit.

Zárszóként a száraz tények: 1-1-es döntetlent játszott a Ludogorets ellen, de kiesett az Európa-ligából a Ferencváros.

 

Nézd meg Webshopunkat is!

MAGYAR VÁLOGATOTT felszerelések

LEGÚJABB FOCILABDÁK

LEGÚJABB SZURKOLÓI FELSZERELÉSEK

ADIDAS FOCICIPŐK

NIKE FOCICIPŐK

UTCAI CIPŐK

EXKLUZÍV FOCICIPŐK

KAPUSKESZTYŰK

FOOTBALL KIEGÉSZÍTŐK

Kovács Gergő

Kovács Gergő Péternek hívnak, 18 éves vagyok, jelenleg a BME-n tanulok villamosmérnöknek. Nagyjából 4 éve kezdtem el blogírással foglalkozni, az általam létrehozott Magyar Foci Blogot is azóta szerkesztem. Cikkeimet a Football Factor Blogon főként szakmai témákban írom, de célközönségemnek az egész magyar futballtársadalmat tekintem: írásaim között a szakemberek mellett a szurkolók is megtalálhatják a számukra hasznos tartalmakat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.