Technikai készségek és gyakorlásuk a labdarúgásban – 1. rész
Sporttudomány

Technikai készségek és gyakorlásuk a labdarúgásban – 1. rész

A labdarúgópályán nyújtott teljesítmény egyik meghatározó tényezője a technika, azaz, hogy az adott mozgást, mozdulatot miként és hogyan kivitelezi a labdarúgó. Amikor a futballt egészen kicsi korban elkezdik tanítani az utánpótlás-játékosoknak, rendszerint a technikai elemek gyakorlásával foglalkoznak első körben, sőt, akár évekig csak és kizárólag ezzel. Ami persze nem mindig célravezető, de ezen cikk nem erről hivatott szólni.

Sokkal inkább arról, hogy bemutassam, összeszedjem, milyen alapvető technikai készségeket kell elsajátítani egy focistának a képzés során, és azok miképpen edzhetőek, gyakorolhatóak, milyen gyakorlatok léteznek a fejlesztésükre. Vágjunk is bele – újabb edzéselméleti cikksorozat, itt, a Football Factor Blogon!

Ez az első rész, amiben a labda nélküli mozgásról, a labdakezelésről és a cselekről lesz szó.

Labda nélküli mozgás:

A labda nélküli mozgásnál fontos, hogy a futballista az összes elképzelhető játékhelyzetben ura legyen a testének, mert ez az alapja annak, hogy a párharcokban megszerezze és meg is tartsa a labdát.

A játékosnak előre, hátra, valamint oldalirányba is tudnia kell futni, illetve sprintelni. Felugráskor a testi erejét is be kell vetnie, hogy a labdát elfejelhesse. Labdavezetésnél és szerelésnél villámgyorsan kell fordulnia és irányt változtatnia, folytonos váltakozással kell hirtelen megállnia vagy elindulnia. Az eséstechnikák hatékony alkalmazásával megelőzhetők a kemény belépők során előforduló kellemetlen sérülések.

Labdakezelés:

Jó labdakezelésüket azok a játékosok képesek sikeres labdakezelési technikaként alkalmazni, akik a játék során uralni tudják mozgásukat. A labdakezeléssel kapcsolatban a következő technikai elemeket különböztetjük meg:

  • le-, illetve átvétel
  • vezetés és terelés
  • cselezés
  • szerelés
  • továbbítás passzként vagy lövésként

Ezekhez kapcsolódnak még a kapusok különleges technikái: az elkapás, az öklözés, a nyújtott testtel való ugrás a labdáért, a kirúgás és a kidobás.

A labda vezetése és terelése:

A labda vezetése, és ennek valamivel gyorsabb változata, a labdaterelés, egyaránt a technikai alapja a sikeres játéknak. A labdát vezetni lehet:

  • csüddel
  • a láb belső oldalával
  • a láb külső oldalával
  • belső csüddel
  • külső csüddel
  • talppal

Fontos, hogy a játékos már a kezdetekkor mindkét lábával elsajátítsa a labdavezetést, illetve a labdaterelést.

A mérkőzések során az ellenfél játékosa hol jobbról, hol pedig balról érkezik, hogy megszerezze a labdát. Ezért fontos, hogy a futballista a labdát villámgyorsan, ide-oda terelgetve, váltakozó irányokba is meg tudja játszani.

Már a kezdetekkor meg kell tanulnia minden játékosnak a labda vezetését vakon. A szemünket nem tarthatjuk a labdán, hanem előre kell tekintenünk, a csapattársakat és az ellenfelet figyelve. A labdát birtokló játékos csakis így tud a legváratlanabb helyzetekre is reagálni.

Edzésformák:

  1. Lassú futás közben a labdát az egyik oldalvonaltól a másikig vezetni és közben állandó váltakozással a következő technikák egyikét alkalmazni:
  • labdavezetés cikcakkban a jobb/bal láb belső részével
  • labdavezetés cikcakkban az egyik láb belső, illetve külső részével
  • labdavezetés cikcakkban a jobb és a bal láb külső részével
  • labdavezetés szűk, majd tágabb körpályán a jobb/bal láb külső és belső részével
  • ugyanígy szűk területen, több, játékossal, rendezetlenül
  • labdavezetés kétszer jobbra/balra a bal/jobb láb belső, illetve külső részével
  1. Lendületes labdavezetés közben egy játékostárs vagy az edző jelzésére 90° vagy 180°-os fordulatot téve továbbvezetni a labdát
  2. A labdát lehetőleg gyors szökkenések közben szűk területen kell ide-oda játszani. Ezalatt a test mindig csak az egyik irányba forduljon. Pont úgy, mintha a labdát testünkkel óvnánk az ellenfél játékosától. A labdát belsővel, külsővel vagy talppal terelgetjük.

Trükkök és cselek:

A modern labdarúgásban a védőjátékosok általában létszámbeli fölényben vannak a támadókkal szemben. A fölényt, az ellenállást csak váratlan mozdulatokkal, ötletgazdag összjátékkal és cselekkel lehet megbontani. Ma már minden jó labdarúgónak kiválóan kell tudnia cselezni, trükközni. A cselezés azonban sohasem lehet öncélú, mindig a taktika egyik eszközeként kell alkalmazni.

A cseleknél a következő taktikai alapszabályokat érdemes figyelembe venni:

  • Egy passz mindig gyorsabb a szélsebes cselezőnél is. Csak akkor érdemes ezért cselekhez folyamodni, ha nem áll szabadon előnyösebb helyzetben lévő, megjátszható társ. Fordítva is igaz: az ellenfél kapuja előtt többet ér egy bátor csel, egy meglepő húzás, mint egy óvatos, alibiből adott passz.
  • A cselezés akkor is helyénvaló, ha a labda megtartására törekszünk. A védőnek különösen nehéz labdához jutnia, ha a labdabirtokló elsősorban nem az ellenfél kapuja felé vezető utat keresi, hanem például néhány métert visszafelé tesz meg.
  • A látszólag minden tudatosságot nélkülöző labdavezetés vagy csel átmenetileg lassíthatja a játékot, és így „elaltathatja” az ellenfelet. A megfelelő pillanatban aztán a játékot néhány gyors passzal az ellenfél térfelére helyezhetjük át. A modern labdarúgás egyik fontos taktikai eleme ez a hirtelen, meglepő ritmusváltás.
  • Végezetül: a labdabirtokló játékosnak akkor is cseleznie kell, ha a társa akció közben lesre futott, hiszen ha neki passzolna, az szabálytalan lenne, és az ellenfél hozhatná játékba a labdát közvetett szabadrúgással.

A cselek eredményessége végeredményben a játékos gyorsaságán és a csel, a trükk fajtáján múlik.

A cselek következő fajtáit különböztetjük meg:

Testcsel:

Megtévesztő lehet egy akció során törzsünk hirtelen testtömegközéppont-áthelyezése, ha lábunkat lövésre lendítjük, vagy más, többé-kevésbé széles mozdulatot teszünk, hogy aztán a labdát az ellenfelünk meglepetésére mégis az ellenkező irányba tereljük.

Cselek a labdával:

A labdával történő cselezések általában összefüggenek a cselekkel. Az ellenfelünket még inkább összezavarjuk, ha a labdát megtévesztésképp egyik lábunkról a másikra tesszük át. Ellenfelünk igyekszik a labda irányába helyezkedni, miközben mi meglepetésre a labdát visszahúzzuk.

Szemcsel:

A szemcsel főként azok ellen a hátvédek ellen hatásos, akik a többi cselnek már nem dőlnek be. A támadó a várható akciót a tekintetével jelzi, majd annak éppen az ellenkezőjét cselekszi.

Ritmusváltás:

A cselek összes fajtájának hatékonyságát erősítheti a futás tempójának és irányának hirtelen módosítása, a ritmusváltás.

Edzés:

Egy-egy cselt nem részenként, hanem folyamatában próbáljunk elsajátítani és begyakorolni. A trükkök egyes elemeinek megtanulásához egyébként sem léteznek előkészítő gyakorlatok. A cselezést a következő módon lehet edzeni:

  • A csel mozgássorozatának megismerése: a trükköt egy könyv képsorozatai, játékostárs vagy edző mozdulatai alapján lehet ellesni. Az edzés akkor a leghatékonyabb, ha a cselt többször egymás után bemutatják.
  • A trükk próbálgatása ellenfél nélkül: a cselt addig kell ellenfél nélkül gyakorolni, amíg a mozdulatsort nagy vonalakban már elsajátítottuk. A bonyolultabb trükköket érdemes hosszabb ideig gyakorolni.
  • A csel berögzülése: az edzés során az ellenfelet az egyik játékostársunk játssza, de a támadásnak csak a látszatát kelti. Közben ugyanazt a cselt többször – edzésnapok alkalmával legalább ötvenszer – is gyakorolni kell.
  • A cselek válogatása: az elsajátított cselt az egyszerűbb játékokban – egy az egy elleni játékoktól, egészen a hat a hat elleni játékosig – már újra és újra be lehet vetni, ha át akarjuk játszani, vagy éppen le akarjuk rázni az ellenfelünket.
  • Éles mérkőzésen: ha már elsajátítottuk a cselt, akkor éles meccseken is alkalmazhatjuk.

Edzésformák:

Egyéni edzés:

  1. Több hét, illetve hónap alatt lehetőleg minél több testcsel és labdával való trükk begyakorlása, előbb még ellenfél nélkül, később már ellenfelekkel.
  2. A különböző cselek alkalmazása egymás után, sorban felállított bóják között szlalomozva, vagy bóják által körbehatárolt területen futva.

Páros edzés:

  1. Az A játékos megpróbálja cselekkel minél tovább birtokolni a labdát, miközben B játékos minden oldalról támadja. Alapszabály az A játékosnak: testét az ellenfél és a labda között kell tartania.
  2. Egy az egy elleni játék kapura: az A játékos támad, társa pedig lezárja előtte az utat a kapuhoz, eleinte még keményebb belépők nélkül. Minden csel bevethető.

Csoportos edzés:

  1. Kapura játék egy meg egy az egy ellen: a támadónak kényszerítőznie kell a társával, vagy ki kell cseleznie a védőt.
  2. Minden kis játékforma, a labdát birtokló játékosnak előbb ki kell cseleznie egy ellenfelet, mielőtt a társához passzol.

Folytatása következik!

 

Nézd meg Webshopunkat is!

MAGYAR VÁLOGATOTT felszerelések

LEGÚJABB FOCILABDÁK

ADIDAS FOCICIPŐK

NIKE FOCICIPŐK

UTCAI CIPŐK

FOOTBALL KIEGÉSZÍTŐK

Kovács Gergő

Kovács Gergő Péternek hívnak, 18 éves vagyok, jelenleg a BME-n tanulok villamosmérnöknek. Nagyjából 4 éve kezdtem el blogírással foglalkozni, az általam létrehozott Magyar Foci Blogot is azóta szerkesztem. Cikkeimet a Football Factor Blogon főként szakmai témákban írom, de célközönségemnek az egész magyar futballtársadalmat tekintem: írásaim között a szakemberek mellett a szurkolók is megtalálhatják a számukra hasznos tartalmakat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.